A görög Kathimerini online hírportál újságírója Alexis Papachelas, készített interjút Dr. Bashar Al-Assaddal szíria elnökével.
Alexis Papachelas: Elnök úr! Nagyon köszönöm, hogy elfogadta az interjút, örömmel érkeztem Damaszkuszba.
Dr. Bashar Al-Assad: Isten hozta Szíriában.
Mindenekelőtt, kérem, engedje meg, hogy feltegyek egy kérdést. Mint tudja, Amerika és az európaiak azzal vádolják Önt, hogy vegyi fegyvereket vetett be Szíriában, amit aztán általuk egy megtorló támadás követett. Mi az Ön válasza ezzel kapcsolatban? Valóban bevetésre kerültek vegyi fegyverek?
Először is, mi nem rendelkezünk semmilyen vegyi arzenállal, miután 2013-ban köteleztük magunkat arra, hogy feladjuk minden vegyi fegyverünket. Továbbá, a kérdés felderítése céljából, erre szakosodott Nemzetközi Ügynökségek vizsgálatokat is végeztek, amelynek eredményeként világossá vált, és ezt írásos dokumentumok is alátámasztják, hogy nem semmilyen vegyi fegyverraktárral nem rendelkezünk.
Másodszor, még ha lenne is ilyen fegyverkészletünk, akkor sem vetnénk be, különböző okokból. De most tegyük félre az előző két pontot.
Elég valószínűtlen, hogy a hadsereg rendelkezik vegyi fegyverekkel, és azt a háború közepette, nem ott veti be, ahol a terroristák előrehaladnak, hanem ott, ahol már sikeresen befejezte a harcot, és a terroristákat kiszorította a régióból, akik el is hagyták azt, így a hadsereg már átvette a terület komplett irányítását. Furcsa módon, az elítélő hangok Nyugatról a szíriai hadsereg győzelme után érkeztek, nem azt megelőzően.
Másodszor, Amerika azt állítja, hogy a vegyi fegyverek egy nagyszámú lakossággal rendelkező településen, Doumában kerültek bevetésre, ugyanakkor, a támadás eredményeként mindössze 45 áldozatról beszélnek, miközben, ha Doumában vegyi fegyvereket alkalmaztak volna, azok több száz, vagy akár több ezer áldozatot követeltek volna.
Harmadszor, hogyan lehetséges, hogy az állítólagos vegyi fegyverek kizárólag gyermekek és nők életét oltották ki, ugyanakkor a támadás során a militánsok közül senki sem vesztette életét.
Ha megnézi az erről szóló videókat, egyértelműen látszik, hogy hamisítványok.
Hogyan maradhatnak orvosok és ápolók biztonságban egy vegyi gázokkal telített levegőben, anélkül, hogy bármilyen védőruhát, vagy védőfelszerelést viselnének, az áldozatok pedig egy csapásra jobban lesznek, csupán mert vízzel lemossák őket. Ez az egész megtévesztés, egy rendkívül primitív játék, a célból, hogy legyen ok a szíriai hadsereg megvádolására. De vajon miért? És ez itt a legfontosabb kérdés. Amikor a terroristák elvesztették az USA-t, Franciaországot, Angliát és más szövetségeseiket, egyben elvesztették egyik fő ütőkártyájukat, ezért volt szükség a szíriai hadsereg megvádolására, hogy ily módon fedezzék a terroristákat, és megakadályozzák, hogy a szíriai hadsereg más régiókat is megtisztíthasson.
A kérdésem az, hogy valójában történt e egyáltalán bármilyen vegyi támadás, amelyért valaki más tehető felelőssé, vagy igazából nem történt semmi?
Ez jó kérdés. Mivel azoknak, akik azt állítják, hogy vegyi fegyverek kerültek bevetésre, bizonyítaniuk kellene, hogy ez valóban megtörtént.
Nekünk erre két forgatókönyvünk van. Az első szerint, a terroristák rendelkeznek vegyi fegyverkészlettel, és szándékosan alkalmazták is azt. A másik forgatókönyv szerint viszont elképzelhető, hogy semmilyen vegyi támadás nem történt. Hiszen mit mondanak a vizsgálatok: „mi nem észleltünk lezajlott vegyi támadásra utaló jeleket, nem éreztük a klórgáz jellegzetes szagát és nem láttunk más erre utaló nyomokat sem”. Nincs semmilyen bizonyítékunk arra nézve, hogy mi is történt valójában.
Ennek ellenére a Nyugat továbbra is állítja, hogy vegyi fegyvereket alkalmaztunk, ezért elsősorban őket kellene megkérdezni, mi alapján jelentik ki ezt, rendelkeznek e bármilyen állításukat alátámasztó bizonyítékkal. És akkor még nem beszéltünk a brit külügyminisztérium által finanszírozott fehér sisakos mentők propagandavideóiról, amelyekben vegyi támadással vádolják a szíriai kormányt.
Trump elnök egyik nyilatkozatában „állatnak” nevezte Önt, emlékszik erre a kijelentésére? Hogyan reagálna erre?
Mindenekelőtt, egy ország elnöke, elsősorban hazája népének erkölcsét hivatott reprezentálni, hiszen saját belső meggyőződésénél mindig is előrébbvaló országa népének adekvát képviselete.
Kérdés, ez a kifejezésmód az egész amerikai kultúrát reprezentálná? Én nem hiszem. Nyílván vannak olyan szubkultúrák a világon, amelyek nyelvezetében mindennaposak az ilyen jellegű kijelentések. Másrészt, én kimondottan örülök annak, hogy Trump ilyen nyíltan, a legcsekélyebb önkontrollt is nélkülöző átlátszósággal fejezte ki magát. Én személy szerint, magánemberként nem foglalkozom Trump kijelentésével, csakis politikusként és az ország elnökként értékelem az elhangzottakat.
Trump azt mondta, hogy a küldetés teljesítve lett Szíriában. Ön hogy értékeli ezt a kijelentést?
Én azt gondolom, hogy az egyetlen küldetés, ami valóban teljesítésre került, az Rakkában történt, amikor az amerikai erők segítettek Rakka felszabadítása és az Iszlám Állam terroristáinak kiűzése során. Az ott készült videók tanúbizonysága szerint, az Iszlám Állam terroristáinak vezetőit menekülésre kényszerítették, akik ezt követően Deir Ezzor városa felé indultak el, hogy ott harcoljanak tovább a szíriai hadsereggel.
A másik küldetés, amire ő itt gondolhatott, az Deir Ezzor városában történt 2016-ban, amikor az USA vezette Koalíció a szíriai hadsereget támadta meg az ISIS által körülvett településen, ahol az egyetlen erőt, amely megvédhette volna a várost az ISIS terroristáitól, a szíriai hadsereg jelentette, így tehát az USA vezette koalíció beavatkozásával nem tett mást, mint, hogy szinte az ISIS kezébe sodort minket. Ez az egyetlen küldetés, amit ők teljesítettek.
Azonban, ha Szíria módszeres lerombolására gondolt, azt valóban nevezhetjük küldetésnek, amit igen hatékony módon és sikeresen hajtanak végre. Ha a terroristák elleni küzdelemről beszélünk, mindannyiunk számára egyértelmű és nyilvánvaló, hogy az egyetlen küldetés, amit az USA Szíriában végzett, az a terroristák támogatása, tekintet nélkül arra, hogy kik állnak mögöttük.
Mi a helyzet Törökországgal a készülő újabb török hadművelet árnyékában? Hiszen idáig Önöknek rendkívül jó kapcsolatai volt a török elnökkel. Milyen most a viszonyuk Törökországgal?
Azt kell, hogy mondjam, hogy amit Erdoğan tervez, az nem más, mint agresszió és megszállás. Minden olyan katonai beavatkozás, amit a török katonák szíriai területen hajtanak végre, megszállásnak tekintendő. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden török ember ellenségünk. Pár nappal ezelőtt delegációt is fogadtunk Törökországból. Különbséget kell tennünk általánosságban véve a törökök és az elnök között. Erdoğan ugyanis egyenlő a Muszlim Testvérisséggel, még ha hivatalosan nem is tartozik hozzájuk, de az általuk képviselt „sötét ideológiához” kötődik.
Számára, csakúgy, mint a Nyugat számára ugyanazzal a jelentőséggel bír a tény, hogy, miután a terroristák elvesztették az irányítást a különböző területek felett, így már nem tudták végrehajtani Törökország, Nyugat, Katar vagy akár Szaúd-Arábia előzetes terveit. Ez volt tehát az ok, ami miatt be kellett avatkozniuk, ezért hajtották végre az USA és szövetségesei támadásukat Szíriában, és ezért kezd, az USA rosszallása ellenére, Erdoğan újabb hadműveletbe az országban, amivel a helyzetet csak továbbbonyolítja, mivel mi nem hisszük, hogy Törökország katonai beavatkozása valódi problémák megoldását jelenthetné.
A fő kérdés itt maga a Muszlim Testvériség, akiknek a tagjai szerte a világon. az Iszlámot használják fel annak érdekében, hogy átvegyék az irányítást az adott ország kormánya felett, és létrehozzanak egy olyan ún. multi-kormányt, amely rendelkezik a Muszlim Testvériség, akár hálózatnak is nevezhető kapcsolatrendszerével bárhol a világon.
Néhány nappal ezelőtt, Erdoğan egyik kampánygyűlésén kijelentette, hogy Törökország újabb katonai hadműveletet készít elő Szíriában. Ön hogyan értékelné Erdoğan szavait?
Véleményem szerint, Erdoğan már a háború kezdete óta támogatja a terroristákat, de ezt a világ szeme előtt ügyesen leplezi, mondván, hogy ő a szíriai nép mellett áll és maximálisan támogatja a szíriai menekülteket. Ő mindezidáig képes volt humanitárius elnök képében feltűntetni magát, azonban most, tekintettel a jelenleg kialakult körülményekre, kénytelen lesz levenni álarcát, és felvállalni agresszor mivoltát. Ugyanis azzal, hogy Erdoğan újra csapatokat küld Szíriába, egyértelműsíti, hogy támogatja a terroristákat. Hiszen, nem az ő hadserege harcolt hét éven keresztül az országban.
A különbség csak látszólagos a most készülő és a korábban történt török beavatkozás között, a lényeg ugyanaz. A korábbi beavatkozásukról nem mondhattuk, hogy megszállásról, csak azt, hogy a terroristák támogatásáról van szó. Most azonban kimondhatjuk, hogy olyan megszállásról van szó, amely által megsértik a nemzetközi jogot.
Mégis, Ön hogyan tudna erre reagálni?
Mindenekelőtt, mi a terroristák ellen harcolunk, ugyanakkor nyugodtan kimondhatjuk, hogy a terroristákat számunkra az ő hadserege, vagy akár az amerikai akár a szaúdi hadsereg is jelentheti, félretéve, hogy ki kit támogat, vagy ki kit finanszíroz.
Ők ugyanis mindannyian ugyanazon a terven dolgoznak, és minden egyes játékosuk ugyanannak az úrnak engedelmeskedik, nem másnak, mint Amerika, és ez alól Erdoğan sem kivétel, az ő hadserege is az amerikai tervet teljesíti.
Tehát először is, harcolnunk kell a terroristák ellen. Másodszor pedig, amikor már visszanyertük az irányítást, fel kell venni a harcot mindenfajta agresszor ellen, még ha az maga a török, a francia vagy bármilyen más hadsereg is, tekintettel arra, hogy illegálisan avatkozik be Szíriában, számunkra ellenségnek tekintendő.
Orientalista.hu – Vivkamar
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
