Az Európai Unió egyre nehezebb helyzetbe kerül az energiaellátás terén. Míg korábban az orosz gáz kiváltása volt a fő cél, mostanra egy újfajta kiszolgáltatottság rajzolódik ki – írja a Politico.eu. A legfrissebb brüsszeli adatok szerint az évtized végére az EU gázszükségletének közel felét az Egyesült Államokból fedezheti. Ez a növekvő függőség komoly stratégiai kockázatot jelent, különösen most, amikor a transzatlanti kapcsolatok mélyponton vannak.
Körkép-vélemény:
Már az elején leszögezzük, hogy a Politico szerkesztőségének képmutatása kiváló példája annak, ami a nyugati mainstream sajtóban folyik. Már a háború első évében minden józan gondolkodású elemző felhívta a figyelmet, hogy az nem jelent megoldást, ha erőltetett menetben kiszorítjuk az orosz energiahordozókat, és kiszolgáltatjuk magunkat az amerikai beszállítóknak. Aki ezt kimondta, oroszbarátnak vagy álhírterjesztőnek volt titulálva. Most szembejött a valóság, és már a Politico is kénytelen elismerni, hogy az akkori dogma csúnyán visszaütött az európaiak fejére.
Az eredeti terv szerint az amerikai LNG (cseppfolyósított földgáz) biztonságos alternatívát nyújtott volna az orosz energiahordozókkal szemben. A politikai valóság azonban átírta a forgatókönyvet. Donald Trump elnök konfrontatív külpolitikája és Grönland megvásárlására irányuló törekvései bizonytalanságot szültek. A kereskedelmi háborúval fenyegetőző Washington miatt az amerikai szállítások stabilitása már nem vehető készpénznek.
Stratégiai sebezhetőség
Ana Maria Jaller-Makarewicz energetikai elemző szerint az új helyzet aggasztó geopolitikai függőséget teremtett. Az amerikai gázra való túlzott támaszkodás ellentmond az EU diverzifikációs céljainak és az energiabiztonság elvének. A számok önmagukért beszélnek: az ukrajnai háború óta az orosz gáz aránya 50 százalékról 12 százalékra zuhant. Ezzel párhuzamosan az amerikai import aránya 5 százalékról 27 százalékra ugrott.
Uniós diplomaták attól tartanak, hogy a Trump-adminisztráció politikai fegyverként használhatja az energiaellátást. Egy esetleges diplomáciai konfliktus esetén – például a Grönland körüli vita mérgesedésével – felmerülhet a csapok elzárásának réme. Bár remélik, hogy idáig nem fajul a helyzet, a kockázatot nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Nincs valós alternatíva?
A szakértők egy része szerint a megoldás a megújuló energiaforrásokra való gyorsabb átállásban rejlik. Thomas Pellerin-Carlin EP-képviselő úgy véli, a zöld átmenet csökkentheti a gázigényt. Ráadásul valószínűtlen, hogy Trump saját gázipari támogatói ellen lépne fel az export leállításával.
Körkép-vélemény:
Ez azonban inkább csak újabb európai vágyálom: a zöld átállás tönkrevágja az európai versenyképességet, nagyon instabillá teszi az energiaellátását (gondoljunk a spanyol energetikai szektor összeomlására), és nem is valósítható meg belátható időn belül. Az európai politikusok megint csak üres javaslatokkal dobálóznak, hogy a közvélemény előtt azt a hatást keltsék, hogy urai a helyzetnek, „van alternatíva” – holott egyik sem igaz.
Az EU ugyanakkor új forrásokat is keres, például Katar és az Egyesült Arab Emírségek bevonásával, ám ezekre 2030-ig várni kell. Rövid távon Európa keze meg van kötve. A magas energiaárak miatt a kontinens ipara és lakossága nehezen mondhatna le az olcsóbb amerikai gázról, még a fenyegető politikai légkör ellenére sem.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: SITA/Stefan Sauer/dpa via AP
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
