Európa ügyes kereskedelmi húzása

Európa ügyes kereskedelmi húzása

Lecsendesedett a transzatlanti kereskedelmi front, miután a július végén Donald Trump amerikai elnök és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke között létrejött megegyezés eloszlatta a totális kereskedelmi háborúval kapcsolatos félelmeket. A megállapodás meglepetésként hatott, de talán nem kellett volna annak lennie.

A megállapodás központi elemét az az egyetértés teszi ki, hogy az EU és az Egyesült Államok „együtt fog dolgozni a vámok és a nem vámjellegű akadályok, illetve az autóiparon kívüli ipari termékek szubvencionálásának felszámolása érdekében”, s eközben új kereskedelmi akadályokat sem fognak bevezetni.

Nem az a lényeg, hogy ebből egy szabadkereskedelmi megállapodás lehetősége rajzolódik ki, hanem hogy véget vetettek a kölcsönös megtorló jellegű intézkedéseknek, amelyeket az váltott ki, hogy Trump védővámot vetett ki az USA-ba érkező európai acéltermékekre.

A külkereskedelem kis szerepet játszik az amerikai gazdaságban. Trump összpontosíthat főként a termékexportra, ám a valóság az, hogy ez csak a GDP kevesebb mint 10 százalékát adja. Az exportiparág közvetlen szerepe a foglalkoztatásban nem jelentős az amerikai munkaerőpiacon.

A legtöbb európai országban ezzel szemben az export a GDP több mint 25 százalékát teszi ki, Németországban meghaladja az 50 százalékot. Amikor egy gazdaság ennyire függ a kereskedelemtől, egyszerűbb kiállni a liberalizáció mellett. Ez az oka annak, hogy Európa már régóta lelkesebb híve a transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodásnak, mint az USA.

A konkrét egyezségen túl Juncker személyes ígéretet tett arra is, hogy az EU több amerikai mezőgazdasági terméket fog vásárolni. Ez egyszerre tekinthető üres és könnyen teljesíthető ígéretnek.

Azért üres ígéret, mert az Európai Bizottságnak nincs saját költségvetése arra, hogy amerikai szójababot vásároljon, vagy bármilyen eszköze, amellyel ráveheti e vételre az európai fogyasztókat. Könnyű teljesíteni is az ígéretet, mert Kína már vámot vetett ki az amerikai szójababra (a saját exportjára kirótt vámokra válaszul), vagyis a nem amerikai termelők most valószínűleg a kínai piacra irányítják át exportjukat, amivel így felszabadul az európai piac az USA termelői előtt.

Peking szerepe azonban túlmutat a szójabab-kereskedelmen. Valójában a Kínával folytatott kereskedelmi kapcsolatok magyarázzák, Trump miért volt hajlandó Junckerrel megállapodni.

Az Egyesült Államokba érkező importra kivetett vámnak jóval nagyobb hatása van, ha az csak a kínai exportőrökre vonatkozik. Egy 25 százalékos vámteher például a Kínából érkező repülőgép-hajtóművekre lehetővé tenné más országok gyártóinak, hogy piaci részesedésüket növeljék, míg ha minden országra ugyanaz a vám vonatkozna, akkor valójában nem változnának a piaci feltételek.

Annak biztosítása különösen lényeges, hogy az EU-ra ne vonatkozzon ugyanakkora vámteher, mint Kínára, mivel az európai cégek sok iparágban a kínai exportőrök fő versenytársainak számítanak. Miután az EU az USA-val is verseng a kínai piacon, az európai ipar, ha csekély mértékben is, de hasznot húzhat a kínai–amerikai kereskedelmi háborúból. Amíg Washington és Peking vívja a kereskedelmi háborúját, a transzatlanti fegyverszünet ügyes húzás Brüsszel részéről.

Ez a fegyverszünet a Kínai Népköztársaságnak nem annyira előnyös.

Ha Kína szövetségeseket akar találni az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmi háborújában, akkor sok hazai szabályozását és eljárását módosítania kell, amelyek de facto diszkriminálják a külföldi versenytárs cégeket.

Az EU–USA-megállapodás így valójában azt az érdemi kérdést hozta előtérbe a pekingi vezetők számára, hogy továbbra is fenn kell-e tartaniuk a hazai ipar erős állami támogatását. Miközben a protekcionista intézkedések húsz éve még talán védhetők lettek volna, ma már a kínai gazdaság jóval versenyképesebb. Bármilyen hasznot húz is Kína ezen intézkedések révén, azokat egy eszkalálódó kereskedelmi háború feltehetően semmissé fogja tenni. Különösen most, hogy az EU biztonságban van, s Pekingnek egyedül kell majd szembenéznie Washingtonnal.

Copyright: Project Syndicate, 2018
www.project-syndicate.org


Forrás:vg.hu
Tovább a cikkre »