Az orosz-ukrán háború egyik nagy gazdasági dilemmája, hogy mi lesz az európai gázellátással. Jelenleg ugyanis például nem áll kellő mennységű alternatíva rendelkezésre az orosz gáz lecserélésére, de ha lenne is, ahhoz még nincs kiépítve a megfelelő infrastruktúra, amihez viszont évekre van szükség. Az EU-ban persze a megszokott módon ütős PR-szlogenek hangzanak el a sajtótájékoztatókon. Sőt, elvileg már kezd körvonalazódni az alternatívák kérdésére adott megfelelő válasz.
A múlt heti uniós csúcson született egy homályos döntés arról, hogy “minél előbb, lehetőleg 2027-re” le kell válni az orosz gázról, olajról és szénről. Itt érdemes rögtön megjegyezni, hogy a listáról hiányzik az orosz urán, ami az atomerőműveket hajtja, és nem véletlenül – azt még az amerikaiak sem tudják pótolni.
De hogy érzékelni lehessen, mekkora realitása és/vagy marketingértéke is van a dolognak, érdemes visszaemlékezni arra, amikor Zuzana Čaputová államfő két hete az egyik hétvégi vitaműsorban arról beszélt, hogy szerinte teljesen elképzelhető az orosz energiáról való teljes leválás, sőt, még a nukleáris fűtőelemek esetén is vizsgálják azok helyettesítését amerikai termékkel.
Ha ennek a kijelentésnek lenne gyakorlatban is kivitelezhető értelme, akkor az amerikai atomerőmű lobbi nem vetette volna be minden befolyását, hogy az amerikai szankciók elkerüljék az orosz urán importját, Richard Sulík szlovák gazdasági miniszter pedig az oroszokkal szembeni légtérzár ellenére nem kért volna különleges engedélyt a mohi atomerőműbe szánt fűtőelemek részére – lóhalálában.
A politikai retorika szintjén azonban már elkezdtek ötletelni, hogyan lehetne helyettesíteni az orosz energiahordozókat Európában.
Amerika már gázerővel készül…
Az amerikai energiaügyi minisztérium már jelezte, hogy növelte az LNG-termelő kapacitását. Ezzel együtt az amerikai cseppfolyósított földgáz exportja elvileg képes lenne évi 68 milliárd köbmétert produkálni. Ez az amerikai éves teljes export, miközben az EU évente 155 milliárd köbmétert import Oroszországból.
Nem véletlenül hívták fel a figyelmet a szakértők arra, hogy lehetetlen nagymértékű kapacitásnövelés nélkül megszakítani az orosz energiaimport Európában. Megjegyezzük, hogy az év első két hónapjában Európa vált az amerikai LNG elsőszámú vásárlójává – annak ellenére, hogy az LNG jóval drágább, mint az orosz gáz…
A norvégok is többek kínálnak – főleg az őszi szezon miatt
A norvég Equinor energiavállalat jelezte, hogy egyszerű optimalizálási munkákkal sikerült az Európába menő gázmennyiséget növelnie 1,4 milliárd köbméterrel az őszig tartó időszakig. Miért pont ősz? Addig kellene feltölteni az európai, alaposan leszívott gáztárolókat. Az energiaárak elszállása miatt ezeket a tárolókat átlagban a harmadukik, negyedükig kimerítették (inkább a tartalékból fogyasztottak az országok, mint hogy drágább piaci áron vásároltak volna.
A probléma ott van, hogy már tavaly ősszel is elmaradt a tárolók telítettsége a megszokottól (95 százalék helyett 73 százalékkal vágtak neki a fűtési szezonnak). Most pedig még jobban kimerített készleteket kellene feltölteni, elvileg orosz gáz nélkül. Norvégia egyébként évente 113 milliárd köbméter földgázt exportál az EU-ba, ezzel az uniós igény negyedét fedezi. Fő vásárlói: Németország, Franciaország, Belgium, Egyesült Királyság.
Az olaszok fájdalmas és elég bizonytalan megoldást találtak
Az olaszok az egykori gyarmat Algéria gáztermelésének felpörgetésével akarják három éven belül a harmadára csökkenteni az Oroszországból érkező gáz mennyiségét. Olaszország Németország utána második legnagyobb vevője az orosz gáznak, évente mintegy 30 milliárd köbmétert importál, ezzel fedezve teljes igényének 40 százalékát.
Az olasz forgatókönyv azért élesen szemben áll az uniós klímapolitikával. Az algériai pótlólagos termelés csak 9 milliárd köbmétert fedez, a többit az olaj- és széntüzelésű erőművek kapacitásának növelésével akarják elérni. Nem lesz egyszerű lenyomni ezt a brüsszeli bürokraták torkán. Ráadásul az algériai szállítások sem biztosak. Az ukrajnai háború miatt szinte biztosan élelmezési gondok és politikai válságok söpörnek majd évig Észak-Afrikán és a Közel-Keleten, ingatag politika környezetben nehéz hosszú távra tervezni. De ez legyen az olaszok gondja.
A franciák különösebben nem aggódnak
A franciák 2027-re teljesen leválnának az orosz gázról. Megtehetik, az ország egyike a orosz gáztól legkevésbé függő uniós tagállamoknak. De ez sem lesz fájdalommentes. A franciák leállították a gázkazánokra adott állami dotációkat, átcsoportosították a forrásokat a hőszivattyús megoldások és a biomassza támogatására.
Szlovákia azt mondja, amit várnak tőle
Szlovákiában a vezető politikusok megteszik a tőlük telhetőt, és minden lehetséges fórumon elismétlik, amit Brüsszel elvár tőlük, miszerint képesek vagyunk leválni és is le is válunk az orosz energiahordozók importjáról. Az egy másik kérdés, hogy a jelenleg inflációs nyomás mellett ez mit fog jelenteni a háztartások pénztárcájára nézve – olcsóbb nem lesz, az biztos.
Szlovákia nagyjából gázigénye három ötödét szerzi be az oroszoktól, ezenfelül bő 650 millió eurója származik az Ukrajna felől érkező gázvezeték tranzitdíjaiból. Ugyanakkor zajlik a mohi atomerőmű hármas és négyes blokkjának befejezése, de egyrészt inflációs nyomás van, másrészt a gázról nem lehet egyik napról a másikra másik energiaforrásra átállni, harmadrészt, a földgáz árának tartós emelkedése tartós élelmiszerár-emelkedést jelent, mert a földgáz az egyik alapanyaga a műtrágyának.
Hogy meddig tart a jelenlegi eufória, amit csak Angela Merkel híres “Képesek vagyunk rá” beszédével lehet összevetni, kérdéses. Valószínűleg először megnézik a lehetőségeket, hogy fizikailag lehetséges-e teljesen nélkülözni az orosz gázt, majd mikor az árak kerülnek terítékre, kiderül, hogy teljes leválásról szó sem lehet. Az viszont biztos, hogy Oroszország az Ukrajna elleni invázióval elvesztette az európai hatalmak bizalmát, így biztos, hogy az energiaellátásban valamilyen változásra sor kerül.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
