Európa szegényei vagyunk? szaszifanni2024. 09. 04., sze – 17:40
Kelet-közép Európában régi szokás arra panaszkodni, milyen drága minden, és mennyire rosszabbul élünk, mint azok, akik szerencsésebb országokban születtek. Sajnos a dohogás megalapozott, Szlovákiában és Magyarországon egyre inkább, mert valóban a legkevesebbet kereső európaiak közé tartozunk. Ráadásul a fizetések értékéhez képest nálunk a legdrágábbak az élelmiszerek.
Szlovákiánál csak nyolc uniós tagállamban (Ausztia, Németország, Franciaország, Finnország, Észtország, Írország, Málta, Luxemburg) drágábbak az élelmiszerek, az ott élők viszont mind jóval többet keresnek, mint mi. A luxemburgiak, írek, osztrákok és németek négyszer annyit, a franciák és a finnek a szlovákiai éves átlagkereset több mint háromszorosát, a máltaiak a dupláját, de még az észtek is a másfélszeresét. Ennyivel viszont nem hagynak több pénzt az élelmiszerboltokban: ha az uniós átlagot nézzük, akkor Szlovákia 105 százalékon áll, ugyanúgy, mint az osztrákok, a németek 107 százalékon, de még a dúsgazdag luxemburgiak is csak 120 százalékon. Magyarul: ha mi egy ugyanolyan bevásárlásért 105 eurót fizetünk az 1000 eurós bérünkből, azt a bécsi polgár 3200 eurós fizetésből veheti meg. A luxemburgi ugyan 120 eurót hagy a kasszánál ugyanazért, de 4000 eurós havi jövedelméből bőven telik neki rá.
Aki szegény, az a legszegényebb
Az összehasonlítás ugyan a szakemberek szerint némileg csalóka, mert ahol a jövedelmekhez képest olcsó az élelmiszer, ott lehetnek sokkal drágábbak a szolgáltatások, de ez országokon belül is érvényes. Tény, hogy a fővárosban és a nagyvárosokban mindig többet kell fizetni a fodrásznál, kozmetikusnál vagy egy autószervizben, mint vidéken, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy vidéken gyakran még az országos átlagnál is kevesebbet keresnek az emberek. Mindent összevetve, az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat jövedelmekről és azok vásárlóerejéről szóló beszámolójában nincs olyan összehasonlítás, ahol az összes tagállam közül nem mi lennénk a legszegényebbek. Nem véletlenül járnak az északi országrészben élők bevásárolni Lengyelországba, ahol akár harminc százalékkal olcsóbbak az élelmiszerek, a déli régiók lakosai a forint árfolyamától függően Magyarországra, ahol tudják, mikor mi éri meg, a tehetősebbek pedig Ausztriába, ahol ugyanazért a pénzért sokkal jobb minőséget kapnak.
Sereghajtók vagyunk az Eurostat felmérése szerint abban is, mit engedhetünk meg magunknak a pénzünkért, bár itt soha nem lehet pontos az összehasonlítás, mert nem minden EU-tagállam vezette be az eurót. Ez mindhárom közvetlen szomszédunkra, Magyarországra, Csehországra és Lengyelországra is érvényes, ezért az ottani lakosok életszínvonala attól is függ, épp milyen erős a nemzeti valutájuk. Ettől nekünk nem kell tartanunk, de akármilyen erős az euró, sehogy sem tudja egyensúlyozni azt a tényt, hogy nagyon keveset keresünk, az árakat illetően viszont már utolértük Európa leggazdagabb államait.
Önző kormányok, hiányzó reformok,
Ez a gazdaság fejlődéséről nem mondható el, a vásárlóértékben mért nemzeti összterméket illetően az utolsók között vagyunk, mögöttünk már csak Bulgária, Lettország és Görögország kullog.
Ivan Mikloš volt pénzügyminiszter szerint ennek elsősorban az az oka, hogy 2006 óta az országban nem mentek végbe a szükséges reformok. „Tizennyolc éve olyan önző kormányok vannak Szlovákiában, amelyek csak a saját rövid távú érdekeiket tartják szem előtt. Nem modernizálják az ország gazdaságát, kizárólag az autógyártásra hagyatkoznak” – nyilatkozta lapunknak Mikloš.
Az említett tizennyolc évből tizenháromban a Smer alakított kormányt. „Mindegy, hogy koalícióban vagy egyedül, mert az utolsó gondolata sem az volt, hogyan lehetne átszervezni a gazdaságot úgy, hogy szerelőműhelyből teremtő, megújító országgá váljunk. Több mint egy évtizede itt nem történt semmi, ami megkönnyítette volna a vállalkozást, javított volna az oktatásügy vagy az egészségügy helyzetén. Ha el is fogadtak a kormányok valamilyen intézkedéseket, az csak azért történt, hogy megkapják a támogatást az EU újjáépítési alapjából.” A reformok papíron maradtak, nem valósult meg belőlük semmi, ezért nem is csodálkozhatunk, hogy lemaradtunk Európától, állítja Mikloš. Sokkal rosszabbul élünk, mint néhány éve, de szerinte az igazán rossz hír az, hogy még mindig jobban, mint ahogy pár év múlva fogunk.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
