Európa Erőd falai állnak – beszámoló Dortmundból

Európa Erőd falai állnak – beszámoló Dortmundból

A koronavírus okozta világszintű felfordulás nem kedvezett az elmúlt években Mozgalmunk nemzetközi kapcsolatrendszer ápolásának (sem).

Azonban az Európa Erőd Szövetség olyan alapokra épült, melyeket nem rendített meg a pandémia, és a sovinizmus ismét felszínre bukkanó démona sem.

Dortmundi bajtársaink meghívásának eleget téve érkeztünk meg április utolsó napjaiban a Ruhr-vidékre, hogy részt vegyünk az Európa Erőd Szövetség konferenciáján, majd a Szövetség német tagszervezete a Die Rechte által szervezett május 1-i felvonuláson.

Delegációnk első útja a dortmundi temetőbe vezetett, ugyanis tavaly csatlakozott az égi seregekhez egy igazi legenda Siegfried „Siggi” Borchardt, aki hosszú évtizedek óta meghatározó alakja volt Németország mozgalmi életének. Siggi harca halála után is folytatódik, ugyanis a városvezetés hónapokig akadályozta a temetés lebonyolítását, attól tartva, hogy európai „extrémisták zarándokhelye” lesz a sír. A Die Rechtének sikerült elérnie, hogy Siggi megkapja a végtisztességet, azonban sírkő mind a mai napig nem kerülhetett az öreg harcos nyughelyére. Magyar szemmel felfoghatatlan az a mértékű gyűlölet, melyet a hatalom tanúsít még a holtak irányába is, akik életükben nem voltak hajlandóak beállni a sorba, de tudjuk, hogy csak idő kérdése, amíg Közép- és Kelet-Európa országai is megismerik a „nyugati típusú demokráciát”.

Április harmincadikán került sor a konferenciára, melyen az Európa Erőd Szövetség tagszervezetei és az öreg kontinens további országainak nacionalista képviselői vettek részt. Az eseménynek, melyen körülbelül száz fő jelent meg a Die Rechte legendás dorstfeldi székháza adott otthont.

Biztonsági okokból nem készülhetett felvétel a konferenciáról, de biztosítjuk szimpatizánsainkat, hogy a német precizitás szellemiségében, magas színvonalon zajlott le az esemény. A megnyitó után, melyet a házigazda Die Rechte egy közismert tagja Sascha Krolzig tartott sorban szólaltak fel a Bolgár Nemzeti Unió, a Les Nationalistes (Franciaország), a Nacionalisté (Csehország) képviselői. Mozgalmunkat Incze Béla vezetőségi tag képviselte, aki az elmúlt néhány év legfontosabb hazai eseményeit ismertette a hallgatósággal.

Az Európa Erőd Szövetségnek egyelőre nem tagjai, de svájci és holland bajtársi szervezetek képviselői is szót kaptak az eseményen.

Május elseje Magyarországon a hosszú évek óta szokásosan a majálisozás napja, azonban a nyugat-európai szélsőjobb ilyenkor számos országban felvonulásokat tart, melyek során elsősorban az adott térség gazdasági problémáira hívják fel a figyelmet. Idén Dortmundban körülbelül háromszáz fő jelent meg a Die Rechte felvonulásán (mely jelentősen elmarad a koronavírust megelőző évek megszokott létszámától, de ez a sajnálatos jelenség számunkra sem ismeretlen), ahol a szervezők szónokain kívül az NPD képviselői is színpadra álltak, illetve a jelenlévő európai bajtársi szervezetek delegáltjai.

Mozgalmunk képviseletében ezúttal is Incze Béla szólalt fel, akinek beszéde alább olvasható:

Hírdetés

„Bajtársak!

Mindenekelőtt szeretnék köszöntet mondani a meghívásért és azért a figyelemért egyaránt, amit most a demonstráció során tanúsítotok irányomba és ilyen módon a magyar nacionalisták irányába.

Mind tudjuk, hogy az elmúlt néhány év nem kedvezett sem az utcai aktivizmusnak, sem bajtársi szervezeteink közti kapcsolatok ápolásának, de ennek ellenére az Európa Erőd Szövetség falai nem szenvedtek károkat. Nem szenvedhettek, mert a populista pártokkal ellentétesen mi nem pillanatnyi hullámokra ültünk fel, hanem olyan történelmi korokon átívelő ideákat raktunk le a falak alapjául, melyek meg sem remegnek a jelen viharaitól.

Ezek az ideák túlmutatnak vírusokon, háborúkon és minden egyéb materiális akadályon. Összekötnek minket a Ruhr-vidéktől a Kárpát-medencéig, a Fekete-tengertől az Északi-tengerig, a Szudétáktól az Alpokig, és a Föld minden olyan pontjáig, amit európai ember valaha meghódított.

Az idők jeleiből egyértelműen láthatjuk, hogy a történelem jelen szakasza látszólag nem nekünk kedvez. Felfoghatatlan mértékű ellenerők dolgoznak évszázadok óta közös ideáink ellen. Megszakították az emberiség kapcsolatát a metafizikai síkkal, birodalmakat döntöttek romba, testvért fordítottak a testvér ellen, háborút hirdettek kulturális örökségünk ellen, és napjainkra már a nemzetállamok, sőt a nemi, de még az emberi identitás felbontásának fázisába érkeztünk.

Miért mondom mindennek ellenére, hogy csak látszólag kedvezőtlenek számunkra a körülmények? Mert hiába szakadt meg az emberiség kapcsolata a metafizikai szférákkal, ezek a szférák nem szűntek meg attól, hogy az emberiség már csak nagyon korlátozott betekintéssel bír. Ezen szférák örök törvényei működnek, és rajtunk az örökösökön keresztül megnyilvánulnak. A birodalmak kora valóban lejárt, de az idea bennünk él tovább. Nem vakít el bennünket a testvérháborúkat szító, mesterségesen generált soviniszta gyűlölet, így pedig látjuk az igazi felelősöket. Hétköznapi életünk keretét pedig kulturális örökségünk határozza meg. Hagyományaink talapzatán állva, büszke öntudatunk birtokában harcba szállunk közösségeinkkel vált vállnak vetve. A jelenben ostromlott értékek és megtartó erők védelmében folytatjuk ezt a harcot. Nemzetállam, nemi és emberi öntudat. Ez az a három ostromlott terület, melyek napjainkban védelemre szorulnak. Bármilyen triviálisnak tűnnek is ezek, a felbomlásuk még nagyobb katasztrófához fog vezetni, mint amiket a magasabb rendű valóságok széthullásakor tapasztalt az emberiség, mert ezek az utolsó olyan bástyák, amik hordoznak valamit az Igazságból. Az Igazságot pedig nem lehet legyőzni, legfeljebb csak pillanatnyilag elhalványítani.

A Szovjetunióban kísérletet tettek a folyók folyásirányának megváltoztatására, de természetszerűleg kudarcot vallottak. Kudarcuk abból fakadt, hogy egy ősi, elemi erővel szálltak harcba, ami túlmutatott rajtuk. Lehet, hogy mi, de még az unokáink sem fogják látni a pillanatot, amikor a posztmodernizmus groteszk építményei összedőlnek és az Igazság erőnek erejével rendezi a világ mozgásának irányát, de ez szükségszerűen be fog következni. Ezért mondom, hogy látszólagosan kedvezőtlenek csak a körülmények.

Van egy mondás Mozgalmunkban a Légió Hungáriában, melyet a jobboldali szemléletmód egyik legnagyobb kaliberű teoretikusától Julius Evolától kölcsönöztünk. Ezen mondás szerint a legionárius a csatamezőn ugyanazzal a hévvel és elszántsággal harcol, a csata végkimenetelétől függetlenül. Nem a pillanatnyi körülmények határoznak meg tehát minket, hanem az Igazságba vetett rendíthetetlen hit. Ezért is sorakoztunk az öreg kontinens számos országából érkező bajtársunk mellé az Európa Erőd Szövetség alapításakor és azóta minden egyes nap azért dolgozunk, hogy a holnap valóban a miénk legyen. Semmit nem adnak ingyen, a büszke és szabad életet sem. Aki ezért hajlandó és tud küzdeni, annak van helye az Európa Erődben!”

A menet keresztülvonult egész Dortmundon, természetesen a baloldaliak által lakott „egyetemi kerületen” is. Bár, nem ez volt az első alkalom, hogy akár itt, akár Drezdában vagy Nyugat-Európa más országaiban sorakozunk fel a köztereken, de magyarként minden alkalommal sokkolóan hat a lakosság reakciója.

Majdhogynem minden ablakból azt kiabálták felénk a németnek született konzumidióták, hogy „nazis raus”, a város legnagyobb templomának harangja pedig nem értünk, de nekünk zúgott, amikor elvonultunk mellette. Helyi bajtársainktól megtudtuk, hogy ez az egyház tiltakozása a felvonulás ellen. A Dortmund szimbólumának számító toronyépületen méteres betűkkel helyeztek el számunkra gyalázkodó üzeneteteket.

Az antifa is kitüntetett figyelemmel kísérte az eseményt. Németország más régióiból érkeztek, ugyanis helyi bajtársaink áldásos tevékenységének hála Dortmundban hosszú évek óta nagyon meggyengült az antifa. A szélsőbaloldali csürhe több alkalommal megpróbálta áttörni a rendőrsorfalat, sőt az egyik gyülekezőpontjuknál vízágyút is bevezetettek ellenük. Látszott, hogy a rendőrség rutinosan kezeli a helyzetet, így egyetlen alkalmat leszámítva nekünk nem sikerült kartávolságra kerülni velük. A helyi rohamrendőrség azonban gyorsan reagált, így végül nem tudtuk „más eszközökkel folytatni a diplomáciát”.

A hétvége során természetesen sor került több zárt ajtók mögött lefolytatott egyeztetésre is, melyek rövidesen látványos eseményekben fognak tetőzni többek közt Magyarországon is.

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani vendéglátóinknak és minden bajtársnak, akik ismét emlékezetessé tették utazásunkat.


Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »