Az Európai Unió tagállamai lassan és szinte észrevétlenül változtatnak a kibocsátási és éghajlati kötelezettségvállalásokhoz való hozzáállásukon. Ezek a vállalások néhány évvel ezelőtt még politikailag megkérdőjelezhetetlennek és visszafordíthatatlannak tűntek. A brüsszeli szavazások során azonban a politikusokat elsősorban belpolitikai motivációk vezérlik. A közelmúltban született döntések a célok enyhítését jelzik, válaszul az európai ipar versenyképességével és a lehetséges társadalmi következményekkel kapcsolatos aggodalmakra – írja a Postoj.sk.
Enyhülő célok és elhalasztott ETS 2
A tagállamok egyik kulcsfontosságú döntése a 2040-es kibocsátáscsökkentési célt érintette. Az Európai Bizottság eredeti javaslata az volt, hogy 2040-re 90 százalékkal csökkentsék a kibocsátást az 1990-es szinthez képest. Mivel ebben a kérdésben blokkoló kisebbség alakult ki, a támogatók kompromisszumra kényszerültek. A célt 90 százalékról 85 százalékra mérsékelték. A különbséget a tagállamok biztosíthatják harmadik országokban megvalósuló technológiai beruházásokkal vagy projektekkel.
Szintén sokat vitatott téma volt az úgynevezett ETS 2 rendszer. Ez kiterjesztené a kibocsátás-kereskedelmet a közlekedésre, a fűtésre és a kisipari vállalkozásokra. A kritikusok szerint ez a közlekedés és a lakhatás költségeinek eddig felbecsülhetetlen mértékű növekedéséhez vezetne. Bár a kibocsátási egységeket a fosszilis tüzelőanyagok gyártói vásárolnák meg, ezeket a díjakat elkerülhetetlenül áthárítanák a végfelhasználókra. Végül a tagállamok az ETS 2 rendszer valós bevezetésének egyéves elhalasztásáról döntöttek, 2027-ről 2028-ra.
A harmadik engedmény az volt, hogy az elfogadott szöveg explicit módon felszólítja az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg a „nulla és alacsony szén-dioxid-kibocsátású megújuló üzemanyagok szerepét a közlekedés szén-dioxid-mentesítésében”. Ez teret nyit a szintetikus üzemanyagok (e-fuels) számára. A 2040-es célhoz egy felülvizsgálati záradék is társult. A Bizottságnak kétévente értékelnie kell a haladást, de már a globális versenyképességre és a kis- és középvállalkozásokra gyakorolt hatásokat is figyelembe kell vennie.
Új kihívások, változó politika
A klímaügyi menetrend felülvizsgálata egy szélesebb körű stratégia része lehet, amely lehetővé teszi a lassú visszavonulást. A korábbi radikális baloldali-zöld politikákat felváltja egy pragmatikusabb megközelítés. A változások hátterében több kulcsfontosságú esemény áll. A Covid-19 világjárványt követő korlátozások radikalizálták a lakosság egy részét. Ezt követte Oroszország ukrajnai inváziója, amely felvetette az energiaellátás stabilitásának és árának kérdését.
Ezzel párhuzamosan egyre nyilvánvalóbbá vált az EU ipari lemaradása az Egyesült Államokkal és Kínával szemben. Különösen nőtt az EU függősége Kínától az új technológiák, például az elektromobilitás terén. Peking ellenőrzi a megújuló energiaforrásokhoz és akkumulátorokhoz szükséges nyersanyagok globális bányászatának és feldolgozásának nagy részét.
E tényezők hatására a 2024-es európai parlamenti választásokon megerősödtek az euroszkeptikus és populista politikai erők. A politikai közép pártjainak reagálniuk kellett ezekre a változásokra. Sikerrel jártak azok az ígéretek, amelyek a Green Deal felülvizsgálatát vagy az európai ipar támogatását helyezték előtérbe. Wopke Hoekstra, az EU új klímaügyi biztosa szerint a korábbi megközelítés nem védte meg az EU-t az ipari hanyatlástól és a Kínától való függőségtől.
Szlovákia és a V4-ek helyzete
Tomáš Taraba szlovák környezetvédelmi miniszter „ideológiai javaslatoknak” nevezte a terveket, amelyek szerinte elvesztették kapcsolatukat a gazdasági valósággal. Az ETS 2 rendszert „az emberek életszínvonala elleni lépésnek” és igazságtalannak minősítette. Hozzátette, hogy Szlovákia elutasít minden olyan javaslatot, amely „mesterségesen növelné az energiaárakat vagy gyengítené az ipari régiókat”. Taraba szerint sajnálatos, hogy a tagállamoknak kellett kérniük az EU-t, hogy készítsen hatástanulmányokat a döntések meghozása előtt.
A szavazáson Szlovákia Csehországhoz és Lengyelországhoz csatlakozott. Az ambiciózusabb klímacélok gyakran azoknak az országoknak kedveznek, amelyek energiamixe nagyrészt fosszilis tüzelőanyagokra, például szénre és gázra épül. Az olyan országok, mint Németország vagy Lengyelország, már a szénről gázra való átállással is jelentős kibocsátáscsökkentést érhetnek el.
Ezzel szemben Szlovákia, amelynek energiamixe nagyrészt „tiszta” atomenergiára és vízenergiára épül, „tisztaságának csapdájában” van. Az eleve alacsony kibocsátású forrásokból már nagyon nehéz további százalékos csökkentéseket elérni. A kibocsátás-megtakarítást ezért Szlovákiának elsősorban más ágazatokban, főként az iparban kell keresnie.
Bár Lengyelország és Csehország az ipari adottságaik miatt támogathatná a szigorúbb csökkentést, a helyzet ennél bonyolultabb. Ezen országok esetében a szén hazai erőforrás, ami csökkenti az importfüggőséget. A bányászat emellett jelentős számú munkahelyet biztosít azokban a régiókban, ahol az ipari infrastruktúra történelmileg a szénre épült. A gyors és kizárólag politikailag motivált átállás súlyos társadalmi és gazdasági következményekkel járna.
Körkép.sk, Postoj.sk
Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Peter Dejong
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
