A becslések alapján körülbelül 3 millió elsüllyedt hajóroncs van az óceánok és a tengerek mélyén, amelyek közül nem egy mesébe illő kincseket is rejt magában. Az elsüllyedt „kincses hajók” témájának szakértői szerint ezek a hajók akár több, mint 50 milliárd eurónyi értéket rejthetnek.
Ez a portugál hajó Lisszabonban épült 1502-ben, a maga 400 tonnájával korának egyik legnagyobb hajóként tartják számon. Eredetileg, nagy kapacitását kihasználva, India és Portugália közötti útvonalon közlekedett, főleg fűszernövényeket szállítottak rajta. A hajó részt vett Malaka meghódításában, ami akkoriban Délkelet-Ázsia legnagyobb kereskedelmi központjának számított. Afonso de Albuquerque, portugál tengernagy, India alkirálya, úgy döntött, hogy a hatalmas kincset, amelyet Malaka szultánjától raboltak el, a Flor de la Mar fogja Portugáliába szállítani. Miután 1511-ben elhagyta a kikötőt, a Maláj-félsziget és Szumátra között található Malaka-szorosban viharba keveredett. A hajó nem bírta a megterhelést, így 1511.november 20-a éjszakáján zátonyra futott. A fedélzeten utazó Afonso de Albuquerque-nak egy hirtelen összeeszkábált tutaj segítségével sikerült megmenekülnie, a teljes rakomány azonban odaveszett. Az 1980-as években egy magánvállalat expedíciót indított a kincsek felkutatására, azonban Portugália, Malajzia és Indonézia tulajdonjogi vitája miatt felhagytak a próbálkozással. Az elsüllyedt rakomány értékét, amelynek 60 tonna arany, 200 doboz drágakő és számtalan egzotikus állat is része volt, ma 2,3 milliárd euróra becsülik.
A spanyol vitorlást 1698-ban avatták fel a nemzeti flotta részeként, fontos szerepet játszott a spanyol örökösödési háborúban. Utolsó útján a hadihajókból és 14 kereskedelmi hajóból álló flotta a panamai Portobelo-ból vitorlázott a kolumbiai Cartagena de Indias városába. A flotta 1708.június 8-án összetűzésbe keveredett a brit hajóhaddal Barú közelében, ami a Wager akcióként elnevezett csatához vezetett. Az ütközet során a San José puskaporos hordói felrobbantak, aminek következtében a hajó elsüllyedt, s odaveszett a legénység nagyrésze, valamint a dél-amerikai gyarmatokon összegyűjtött temérdek arany, ezüst, smaragd és ékszer, amelyekkel a spanyol király hadseregét finanszírozták volna. A kincs értékét körülbelül 880 millió euróra becsülik. Az elveszett hajók Szent Gráljaként emlegetett San José a Nobel-díjas Gabriel García Márquez, Szerelem a kolera idején című könyvében is megjelent. Egy amerikai cég 1981-ben valószínűsíthetően megtalálta a hajóroncsot Kolumbia partjainál, de mivel nem tudtak megegyezni az álammal a haszon elosztásában, a kincsek kiemelése nem valósulhatott meg. Évekkel később, 2015 novemberében a Kolumbiai Nemzetti Tengerészet állítólag ismét rábukkant a hajóra, de pontos helyét államtitoknak nyilvánították.
A brit gőzhajót 1855-ben engedte útjára a Sandycroft Vasművek. 1859 októberében a hajó Melbourne-ből indult vissza Liverpool-ba, a legénységgel együtt csaknem 500 utassal. A fedélzeten több aranyásó is volt, akik az ausztráliai ásatásoknak köszönhetően hatalmas vagyonnal indultak útnak, ezenkívül a hajó szállítási rakományának egy része is arany volt. Állítólag, amikor október 25-én elérték a walesi Anglesey szigetet, a kapitány, Thomas Taylor, nem vette figyelembe az alacsony légnyomást, és ahelyett, hogy a sziget kikötőjében keresett volna menedéket a közelgő hurrikán elől, továbbhajózott Liverpool felé. A hajó a Beaufort szélerősség-skála szerint 12-es erősségű viharba keveredett, és elsüllyedt. A szerencsétlenséget az utasok közül csupán 39-en élték túl, az arany nagyrésze pedig a tengerbe veszett. A szakértők szerint akár több, mint 110 millió euró értékű aranyat is szállíthatott a hajó.
A holland óceánjárót 1913-ban építették Glasgow-ban. Az utasszállító Hollandia és Dél-Amerika közti útvonalon közlekedett, több, mint 1500 utas szállítására volt alkalmas. Az első világháború alatt, 1916 márciusában, a hajó menetrendszerű útjára indult Amszterdamból Buenos Aires-be, azonban, körülbelül 100 km-re a holland partoktól a németek egy torpedója eltalálta. A süllyedő óceánjárónak három holland hajó is a segítségére sietett, így a fedélzeten tartózkodó 400 embert sikerült megmenteni, a 2.5 tonna aranypénz, amit a hajó szállított azonban odaveszett. 1924-ben két hajómentő társaság is megpróbálkozott a 110 millió eurót érő arany felszínre hozásával, sikertelenül, így a kincs azóta is a tenger mélyén várja, hogy rábukkanjanak.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
