Amikor az ősz utolsó napsugarai elhalványulnak, és a csend átveszi a táj felett az uralmat, a temető sétányain megáll az idő. Ilyenkor a pislákoló gyertyák lángja nemcsak a sötétséget oszlatja el, hanem a hiányt is átmelegíti, megnémítva a távolságot az élők és az elhunytak között. Minden egyes leégett mécses egy-egy néma köszönet, egy apró üzenet a szívünkből: amíg őrizzük az emléküket, addig velünk járnak a mindennapokban, fényesebbé téve a legsötétebb estéket is.
Hírdetés
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
