Annak idején, amikor kimentem Kubába, az egyik első furcsa élmény az étkezéssel volt kapcsolatos.
Nem maga az evés tartalma, bár az is furcsa. Pl. az átlag kubai az átlag magyarhoz képest kb. 5-ször több cukrot fogyaszt, viszont sose eszik friss zöldséget és gyümölcsöt. A kubaiak pl. egy kis csésze erős kávéba átlag 5-6 kanál cukrot tesznek, s tejet vagy joghurtot se esznek csak úgy natúr, mindig csak erősen cukrozva.
De ez megszokható. Ami viszont zavart okozott, hogy minden kubai sose ette meg teljesen az ételét, bármit is evett, mindig hagyott belőle egy kicsit, az italok esetében is.
Nekem nagyon idegen volt, engem arra tanítottak, hogy éppen az ellenkező módon kell viselkedni, azaz mindent megenni a tányérról. Akkor azt hittem, ez amolyan vad kubai szokás. Később persze utána néztem.
Kiderült, a világ két ellentétes részre oszlik, tányéron hagyókra és tányért letisztítókra:
- tányéron hagyók: azért kell a tányéron hagyni egy kis falatot, mert ellenkező esetben ez sértés: azt jelezzük a vendéglátónk felé, hogy nem adott nekünk eleget,
- tányért letisztítók: azért kell a tányérról mindent megenni, mert ellenkező esetben ez sértés: azt jelezzük a vendéglátónk felé, hogy az étele nem volt jó.
A két nézet egymással kibékíthetetlen. Számos esetben tanúja voltam, hogy mennyire nem értette meg egymást a két tábor. A tányértisztító magyarok kiröhögték a kubaiakak “a szerencsátlen éhes, de egy hülye szokás miatt nem eszi meg az egészet”, a kubaiak meg lenézték a magyarokat “mint az állatok úgy esznek ezek a bunkók”.
Történelmileg mindenképpen a tényérletisztítás az ősibb szokás, azaz tényleg ez a “primitívebb”. Az ősközösségben a közös étkezés úgy ment, hogy a főnök felosztatta az emberek közt az ételt, s annak nem megevése egyfajta kritika volt a főnök hatalma felé is.
A másik szokás meg későbbi, már az ősközösség megszűnése utáni, amikor megszületett a “vendégség” fogalma, bonyolult részletekkel
Miért hagyták el egyes társadalmak az újabb szokást? Nem olvastam erről semmit, de szerintem valamilyen huzamos éhínség írhatta felül az etikettet, majd pedig már maradt az etikett elhagyása.
Kubában meg sose volt éhínség. Ha más nem, akkor az emberek tudtak cukornádat rágcsálni, az abban lévő cukor meg energiát adott. Azaz a csontsoványra válás nem esett meg soha.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
