Anya már vasalja a fehér inget, az érettségi zakó kikészítve, hétfőn lehet indulni locsolkodni. A sorrend minden évben ugyanaz: nagyi, nagynéni, szomszéd Margit néni, meg Vicáék, akiktől soha nem kapunk pénzt, csak a bolti piros ételfestékkel bekent tojásokat. Hétfő reggel mindig van egy kis szájhúzás, Apának megint jópofiznia kell az anyóssal, Zolika megint másnapos, francnak kell vasárnap este buliba menni, ha tudod, hogy Béla bátyádékkal még konyakozni kell! De azért, hátha egy kis della még leesik a jövő heti partihoz, hát induljunk!
A közepesen jó boroktól, közepesen rossz kommersz rövidektől, és még rosszabb kölniktől elvizenyősödött lelkekhez már régen, iszonyúan régen nem jut el ennek a napnak az igazi, az egyetlen valóban fontos üzenete: resurrexit tertia die – harmadnapra feltámadott! Pedig enélkül ez az egész semmivel sem nagyobb buli, mint a Butikos Ica névnapja, vagy a Postás Bandi szülinapja – csak oda elég leslattyogni egy melegítőben a Dallas sörözőbe.
Legszívesebben útra kelnék ilyenkor. Beosonnék a szétesett, már csak a lakótelepi ötven négyzetméter által összetartott családok otthonába, és mindenkinek a fülébe súgnám: resurrexit tertia die! Odahajolnék az estére tízféle kölni émelyítő bűzében magukra maradt egyedülálló anyákhoz, és a gyerekeiket csak vasár-és ünnepnapokon látó kiégett elvált apákhoz: resurexxit tertia die! Felmennék a dj-pultba a pesti éjszakában, ahol a kamaszkorukba dermedt harmincéves szinglik ma este sem találják meg az igazit, és két szám között csak annyit mondanék a mikrofonba: resurrexit tertia die! Benyitnék a reménytelenség-szagú külvárosi kocsmákba, és a heti italakció mellé felírnám a táblára: resurrexit tertia die! Elmennék az eleven jog fájáról lehullt kis falvakba, az öregek vállára tenném a kezemet, akikhez a Birminghamben élő unokáik helyett ma éjjel is csak a tyúktolvajok látogatnak el: resurrexit tertia die.
Bővebben!
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
