Megyek az Örs vezér terén, kerülgetem a tócsákat, majd az eső elől kicsit behúzódtam a „Plázába”
(Tapasztajjuk mög, ahogy Göre Gábor bíró uram mondaná.)
Bent látom, valami asztalkafélénél emberek tesznek-vesznek, papírosokat tologatnak, hátuk megett meg egy transzparens.
„SZOLIDARITÁS”. Nézem, ismerős ez az ábra…
Beleolvastam a szórólapjaikba, a lényege az volt, hogy szegény határsértők, jaj, de rossz nekik, adjunk nekik, hogy még több lelkesedésük legyen határt sérteni, és betódulni élősködni.
Mondom az egyiknek: Maguk miért azzal törődnek, hogy az ebolát hurcoló fekete embernek, hú, de mennyire rossz? Miért a tanyára betörő migránst féltik, miért nem a gazdát, akinek terményét felélik, kutyáját elteszik láb alól, majd indulnak a főváros felé kárt okozni?
Az illető ideges lett, s odavetette: mert bennünk „van becsület!”.
Hirtelen beugrott, hogy honnan ismerős a logó!
– Ha magukban van becsület, miért lopták el a lengyel szolidaritás jelvényét? Van rá engedélyük? Vagy maguk is úgy csinálnak, mint migránsaik a magyar megtermelt értékeivel?
De hiába vártam a válaszra. Motyogott valamit a „gyűlölködésről”, s már ott sem volt…
Forrás:pozsonyiadam.blogspot.com
Tovább a cikkre »
