Hogyan születik meg egy romantikus komédia mai cseh–szlovák viszonylatban? Véletlenszerűen, de annál romantikusabban. Egy ifjú rendező, Jakub Machala, aki ezt-azt már rendezett nem kis sikerrel, de játékfilmmel még nem próbálkozott, üdülővendégként olyan pazarul érezte magát egy előkelő tátrai szállodában, hogy ott és akkor elhatározta, egyszer filmet forgat a helyszínen.
Jakub Machala túl van néhány sikeres cseh televíziós sorozaton (Stylista, Láska v čase korony), és hazájában kétszer is megkapta az év videóklipjéért járó Anděl díjat. S mit csinál egy ilyen befutott rendező, amikor egy szállodában olyan csodásan érzi magát, hogy rendezőként, filmes stábbal kíván oda visszatérni? Megírja a konkrét szállodára szabott, csupa romantikával fűszerezett forgatókönyvet, aminek remekbe szabásához stand-up komikussal, illetve stand-up szerzővel is társul, név szerint Jan Studničkával, hogy személyes humorral, életből kölcsönzött poénokkal dúsított dialógusokat kreáljanak a zömmel tévedésekre épülő vicces helyzetekhez, amelyeket egy jól előkészített esküvő körüli nem várt bonyodalmak szülnek.
Egy helyszínes (a tátrai szálloda) és egynapos történetről van szó: ez a nap pedig az egyik legnagyobb nap az ember életében, a házasságkötés napja. A szerelem nem ismer határokat (Láska hory prenáša) elején minden és mindenki készen áll arra, hogy két egymást szerető fiatal, Alex (Anna Fialová) és Matej (Czuczor Noël) egybekeljen, csakhogy… A Tátra a hegyeivel olyan mágikus hely – hangzik el a bevezetőben –, ahol bármi, illetve minden megtörténhet. Az is, hogy a menyegző napján, amikor a menyasszony már talpig fehérben tűkön ül, eltűnik a vőlegény, mintha a föld nyelte volna el. Váratlan és meglepő felszívódása pedig minden bonyodalom okozója két szálon is: azon, amelyen előbb titkolni akarják az eltűnését, aztán azon, amelyen nyomozni kezdenek az eltűnt után, de még azon a szálon is, amikor a vőlegény végre előkerül, mégis majdnem lemarad a nászról. Szimpla sztori, nem is igazán eredeti, nem is mellbevágó, az elején nem is egészen hisszük, hogy ebből egy mai filmet meg lehet maradéktalanul tölteni… aztán, láss csodát.
Egy szellemes, attraktív műfaji trükknek köszönhetően (bár ez a megoldás sem új a vásznon) a film telezsúfolódik tartalommal, nyüzsgéssel, és ha nem is telik meg minden kockája fergeteges pezsgéssel, sok-sok, a stand-upra jellemző egysoros poénnal, váratlan vagy helyzetidegen beköpéssel, animációt is használó narrációval, valamint azzal a látvánnyal, amelyet a behavazott hegyek mellé a szálloda luxuskörnyezete és a szálló működését biztosító kiszolgáló traktus nyújt, szórakoztató kerekké formálódik.
Három egymást követő filmnovellában adja elő a sztorit Jakub Machala. Az indító novella egy szállodai vendég, Klára (Natália Germani) és a szálloda alkalmazásában is lévő nőcsábász síoktató, Petr (Marek Lambora) viszonyáról mond el ezt-azt, már-már ijesztően vérszegényen – mit sem mutatva ekkor még a hivatalos filmismertetőben beharangozott fősodorból, a várva várt lakodalmi készülődésből. Telítettebb a második filmnovella az esküvői csetepatéval (az eltűnt vőlegény eszeveszett keresésével és az örömanya, valamint a menyasszony kétségbeesett hisztijeivel). Felvillanyozó meglepetésben részesül a néző: ebbe a részbe váratlanszerűen beleilleszkednek az első filmnovella egyes, ott hiányosnak tűnt kockái, ily módon itt azok is kiegészülő jelentést kapnak. Derengeni kezd, hogy ez nem más, mint türelmet igénylő, izgalmas rendezői játék, aminek nyomán idősíkok egymásra vetítéséből majd csak a végére áll össze a teljes kép. Be is igazolódik ez a sejtés a harmadik filmnovellával, amelyben az apa, a szálloda tulajdosa, Robert (Richard Stanke) és a hotel menedzsere, Patrik (Kassai Csongor) a maguk módján kezükbe veszik az irányítást.
A befejezés felé közeledve a kezdeti elbizonytalanodásból (hogy lesz-e ebből valami nézhető?) a lakodalmi vendégsereggel együtt egészen jó kedvre derül a néző is, miután a külön-külön novellákban vázolt helyzetsíkok egybecsúsznak, és mindenre magyarázatot kapunk. De addig Machala ravaszul interaktívvá teszi és megdolgoztatja a nézőt: hogy maga szerkessze egységbe az itt-ott kapott információkat, nemkülönben, hogy felidézzen és ennek a filmnek a valóságához igazodva értelmezzen más mozgóképekben már látott motívumokat. Talán legszembetűnőbb ilyen átirat a menyasszony mostohaapja (Matej Landl), aki magándetektív minőségben nyomoz a vőlegény után szórakoztató Hercule Poirot-utánzatként– stílust örökít át, ahogy a szalonban eredményt készül hirdetni.
Szóval Jakub Machala megdolgoztatja a nézőt az összerakósdi-módszerrel. Egyebek mellett azzal is, mit keres a filmben Kukura, aki (illetve akinek a neve) többször megkacagtat. Vagy azzal, hogy milyen módon elevenedik meg a tátrai szállodában A sátán kutyája (Arthur Conan Doyle). Amiként azzal is némi fejtörést okoz, hogy miként jön a képbe maga magát alakítva David Kraus, és milyen kapcsolódással kötődik ebben a filmben Karol Duchoňhoz.
Látszólag könnyed film A szerelem nem ismer határokat, sok csalóka viccelődéssel – csúcsként az elfuserált Jánošík-szoborról elsütött korszakos poénnal –, de sokkal több filmtörténeti és egyéb ismeret bújik meg benne, mint amit elsőre felfogunk.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
