Két évvel ezelőtt, amikor kitört a koronavírus-járvány, mindenki attól rettegett. A tavaly év végén az energiaárak emelésével kezdtek ijesztgetni, és rögtön csökkent a járvány iránti „érdeklődés”, pedig annak különféle mutánsai újabb és újabb hullámokban törtek ránk. Aztán Putyin tört rá Ukrajnára, és elérte azt, hogy már senkit nem érdekelt a járvány, mert a háborútól sokkal többen féltek.
Legutóbb az általános drágulás miatt oda jutottunk – egy CURS közvélemény-kutatás szerint –, hogy a romániaiak 99 százalékát nagyon aggasztja az áram árának emelése; az élelmiszerárak tekintetében 98, a földgáz esetében pedig 96 százalék az arány. Az ukrajnai háborútól már nem is félnek annyira az emberek, mert az „csak” 93 százalékukat aggasztja, pedig még csak sejteni sem lehet kimenetelét.
Nekem ez a háború az 1956-os forradalmat juttatja eszembe, amikor a magyarok lázadtak fel az oroszok ellen, és amelyben – egy becslés szerint (dr. Jobbágyi Gábor) – húszezren haltak meg. A megtorlás halálos áldozatainak számát 3500–5000 főre saccolják. A magyarokat éppúgy biztatták akkor a harcra, mint most az ukránokat. Aztán körülbelül kétszázezren elmenekültek Magyarországról, és az oroszok ott maradtak még 1991-ig (Romániából már 1958-ban elmentek). Mondogatják, hogy az ’56-os forradalom verte az első szeget a kommunizmus koporsójába. Aztán még harminchárom kellett, hogy 1989-ben (ha harcolt egy nép, ha nem), a diktatórikus rendszerek összeomoljanak.
Az ukrajnai háborúban a magyar forradalomhoz képest már most nagyságrendekkel nagyobb az elhunytak száma, és az elmenekültek száma meghaladja a hárommilliót. És úgy néz ki, hogy minél tovább állnak ellen az ukránok, annál tovább rombolják Ukrajnát az oroszok. Hogy ez kinek jó, nem tudom.
Persze hogy nálunk is félnek az emberek egy háborútól, és még jobban egy esetleges atomháborútól, mert Putyin megmutatta az atombomba-macskát a félős emberegereknek, akik úgy megijedtek, hogy rögtön elkezdtek jódtablettákat vásárolni. A hatóságok megmondták, hogy nem szabad csak úgy, semmi ok nélkül beszedni azokat, különben sem lesz semmiféle atomháború, de attól függetlenül, jó ütemben halad a jódtablettagyártás…
Általában az eladók úgy próbálják becsalogatni a vásárlókat üzletükbe, hogy csökkentik az árakat. Nálunk ez pont fordítva történik. Az üzemanyagok eladása akkor ugrott meg, amikor Belényesen egy benzinkútnál 11 lejért kezdték árulni. Mivel ment az üzlet, a többi kút is nekiállt árat emelni. A fogyasztóvédelem be akarta fagyasztani az árakat, ami elég nehéz, mivel a kereslet-kínálat alapján működik a piacgazdaság, ezért elkezdte büntetni a kutakat, amelyek vidáman fizették ki a büntetést a nagy mennyiségben eladott üzemanyag bevételéből.
Érdekes, hogy ha ma emelkedik egy dollárral a kőolaj hordójának ára a világpiacon, az nálunk már másnap begyűrűzik, viszont most harminc dollárral esett, de nem láttam, hogy a benzin és gázolaj ára csökkent volna…
Közben alaposan nőttek az élelmiszerárak is, és hiánycikk lett például az étolaj. Lehet, arra gondoltak a dízelautó-tulajdonosok, hogy étolajat töltenek autóikba, mivel azt idehaza is elő lehet állítani, ha nem kapunk kőolajat az oroszoktól. De a vécépapírt is vitték, mint a cukrot, aminek szintén szépen emelkedett az ára.
Emlékszem egy régi történetre, mikor még nem konfekciógyárak termékeit árulták, hanem méretre varrták a szabók a rendruhát. Bement az új öltönyre áhítozó a rövidáruüzletbe, és válogatott a szövetek között. Látott is két olyan vég szövetet, ami tetszett neki, amelyek egyformának tűntek, csak az egyik métere drágább volt, mint a másiké. Megkérdezte a vevő, hogy ha egyformának látszanak az anyagok, akkor miért drágább az egyik? Mivel az elárusító ismerőse volt, elárulta, hogy egy és ugyanarról az anyagról van szó, de a drágábbat veszik az emberek, mert arra gondolnak, hogy az jobb minőségű.
Minket is biztathatnának ilyesmivel, hogy azért drágább valami, mert jobb kvalitású. Így mondhatom én is az autómnak, hogy drága benzint tettem belé, és akkor majd biztosan vidámabban és gyorsabban szalad.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
