Március eseményekben bővelkedett az Uzoni Református Egyházközség életében. Március 3-án A Nagynéni című színdarab bemutatójára került sor, március 5–12. között ökumenikus imahét volt, március 15-ét is együtt ünnepeltük a református templomban, március 19-én a női ökumenikus világimanapot rendeztük meg.
Idén lett volna az uzoni református egyházközségben a huszadik színdarab bemutatása, ha a vírusjárvány nem szakította volna félbe a folyamatot. Így a 18.-at kezdtük el. Ez viszont megfontolásra is késztette a szervezőket, a rendezőket. Szükséges-e ez a kemény munka, illetve idő- és energiabefektetés, az egyházközség és a lelkipásztori család feladata-e a közművelődés ápolása?
Látva a lelkes színjátszó csoportot, az előadáson nagy számban részt vevő nézőket (230-an nézték meg a darabot), felelet is adódott a feltett kérdésekre: igen, nagy igény van rá, tehát szükséges továbbra is a közösségteremtő és ápoló tevékenységet folytatni.
Már januárban elkezdődött a megszokott folyamat, a színdarab és a szereplők kiválasztása, a színjátszó csoport összehívása. Az elmúlt két év sok változást hozott. Voltak olyan régi szereplők, akiket kikísértünk a temetőbe, olyanok is, akik már idős koruk miatt nem tudták vállalni a fellépést, így a színjátszó csoport idős tagjainak a létszáma megcsappant.Tagjai változtak, bővült a társulat tizen- és huszonévesekkel.
Ungváriné Szakács Judit tiszteletes asszony vall arról, hogy hogyan állt össze a színdarab:
„Általában a szereplők létszáma alakítja, hogy milyen előadás fog megszületni. A színdarabot kiválasztjuk, viszont kénytelenek vagyunk saját képünkre alakítani azt. Olyanformán írjuk át, hogy mindenki megszólalhasson benne, valamint lényeges az is, hogy a bő egy hónap próbaidőszak alatt megszülethessen belőle az egy és fél órás előadás. Bármilyen legyen is az adott mű, igyekszünk mindig belecsempészni értékes, hitet erősítő, nemzetiségmegtartó, reményt ébresztő gondolatokat. A próbákat mindig a gyülekezet imatermében kezdjük, nagyjából az előadás előtt egy hónappal. Két-három olvasópróba után máris indul a mozgás, illetve a koreográfia. Az utolsó héten vonulunk át a kultúrotthonba, és ott történnek a végső simítások. A színdarab fontos része a zenei aláfestés, éneklés.”
Az idén Csiky Gergely A nagymama című műve ihlette A Nagynéni címen előadott színdarabot. Öt hét próba után március 3-án került sor a színdarab bemutatójára. Ungvári Barna András lelkipásztor a Zsidókhoz írott levél 10. részének 35. versével köszöntötte az egybegyűlteket: „Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van”, majd felgördült a függöny. Az időnként szűnni nem akaró taps jelezte, hogy értő és érző hallgatóságra talált a színdarab üzenete.
Bordás Enikő polgármester asszony köszönte meg az újabb fergeteges előadást és átadta a polgármesteri hivatal ajándékát a színjátszó csoportnak. Az egyházközség méltató emléklapjait a lelkipásztor osztotta szét a lelkes színjátszóknak, és kitartásra biztatta őket.
Az idei előadás a múltra való visszatekintés is volt, hisz húsz éve annak, hogy a református dalárda és nőszövetség megszervezte az első kosaras bált, amelyen az akkori dalárda is fellépett. Népdalokat, katonadalokat, illetve nótákat énekeltek. Ez volt a kiindulási pont, innen jött a fejlődés évről évre. Mindig többre és igényesebbre törekedve születtek meg az előadások. Természetesen a kezdő csapat tagjai idősödtek, évről évre fogyatkozott a társaság, de mindig sikerült fiatalokkal, középkorúakkal, lelkes tagokkal pótolni.
A kezdő csapat tagja volt Szabó János és Szabóné Szakács Margit, akik idős koruk ellenére megtisztelték a színjátszó csoportot és eljöttek az előadásra, hisz a 2020-ban bemutatott Szép nyári nap című színdarabban még szerepeltek. „Olyan családból származunk, olyanban nevelkedtünk, ahol a szülők is szerették, szívvel-lélekkel művelték és támogatták a helyi kulturális mozgalmat” – nyilatkozta Szabóné Szakács Margit, aki a helyi református nőszövetség elnöke. A színjátszó csoport ezt a több évtizedes munkát köszönte meg, s habár a házaspár mozgása nehézkessé vált, mégis a színpadra invitálta, hogy mindenki újra láthassa, és fergeteges tapssal köszönje meg a sok befektetett energiát, időt, a felejthetetlen élményeket!
Isten kegyelméből az uzoni református templom harangjai idén is imahétre hívták vasárnaptól vasárnapig az uzoniakat március 5–12. között. Vasárnap Ungvári Barna András lelkipásztor nyitotta meg az imahetet, ráirányítva a figyelmet az imahét vezérigéjére – „Tanuljatok meg jót cselekedni, törekedjetek az igazságra”. (Ézsaiás 1:17 alapján) – és programjára. Hétfőn Lajos József illyefalvi, kedden Kristály László Zsolt hidvégi, szerdán Barabás Béla étfalvazoltáni, csütörtökön Bende Tamás kálnoki, pénteken Nagy Zsolt Attila sepsikőröspataki lelkipásztor, szombaton pedig Szőcs Béla helybeli plébános hirdette az imahét programja szerint az igét. Isten elvárja tőlünk, hogy figyeljünk oda a másik emberre, törekedjünk jó kapcsolatokra, egyszóval szeressük a másikat. A vendéglelkészeket és az összegyűlteket Ungvári Barna András helybeli lelkipásztor köszöntötte.
Többször szebbé tették az imaheti alkalmakat az elhangzott szavalatok, ifjúsági énekek, népdalok. A vasárnapi záró istentisztelet után mosolyt csalt az arcokra a különböző tombolatárgyak kisorsolása és megnyerése. Alkalmat adott a közösség ápolására az Imahetet lezáró szeretetvendégség is.
Különleges alkalom volt az uzoni református gyülekezet és nőszövetség életében a március 19-én megtartott ökumenikus világimanap. 1985-től kezdődően csaknem 200 ország asszonyai kapcsolódtak be ebbe az imaközösségbe, amelynek témáját minden évben más-más nemzet tagjai határozzák meg. Idén az esemény programját a tajvani asszonytestvérek állították össze, ők választották az imanap mottóját is: „hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről.” (Ef 1,15)
Rendkívüli alkalom volt ez, hiszen nemcsak az uzoni asszonyok voltak együtt az imádságban, hanem a meghívott rétyi, bikfalvi és lisznyói nőszövetség tagjaival egy közösségben vált teljessé ez az ünnep, a hálaadás mindazért, amit a mi mennyei Atyánk ad nekünk.
A tajvani színekben pompázó imateremben Ungváriné Szakács Judit tiszteletes asszony üdvözölte a megjelent mintegy 70 nőszövetségi tagot: „A 2019-es rétyi találkozó utáni terveket a vírusos időszak teljesen átírta, azóta nem sikerült találkozni. De most jó újra együtt lenni! Jó egymás hite által gazdagodni, megerősödni.” Ismertette a világimanap idei programját, majd kiemelte, hogy a tajvani asszonyok számára mennyire fontos az Istennel való kapcsolat. Hangsúlyozta a hit és a szeretet megtartóerejét, amely a tajvani asszonyok számára, de a mi számunkra is fontos.
Id. Szabó Margit, az uzoni nőszövetség elnöke köszöntőbeszédében kifejezte örömét, hogy a megpróbáló idő, betegségek, elhalálozások után újra sikerült találkozni. Csodálatos utazásokat tehettünk az eddigi világimanapi alkalmakon, különböző országokat járhattunk be. Ifj. Szabó Margit, a Tatrangi Sándor-iskola igazgatója vetített képes előadásában bemutatta Tajvan földrajzi elhelyezkedését, rövid történelmét, politikai berendezkedését, növény- és állatvilágát, népességét és kultúráját.
Gál Adél lisznyói lelkipásztor a vezérige alapján hirdette Isten igéjét, kiemelve, hogy mennyire fontos az asszonyok életében a hit, és mindennapi tevékenységükhöz nélkülözhetetlen a szeretet.
A tajvani viselethez hasonló ruhákba beöltözött uzoni asszonyok-lányok által tolmácsolt imádság után énektanulásra került sor, amelyet Szőcs Endre barátosi lelkipásztor vezetett. Az együttlétbe játékokat is sikerült becsempészni: egy egyszerű díszítőeszköz segítségével még közelebb kerülhettünk a tajvani asszonyokhoz, valamint a négy nőszövetség két-két képviselőjének egy tajvani tájat ábrázoló puzzle-t kellett kiraknia, és a feltett kvízkérdésekre is válaszoltak a jelenlevők.
Az imanapi rendezvény szeretetvendégséggel, egy tajvani recept alapján elkészített étel megkóstolásával folytatódott, majd az ajándékok átadásával, Péter Annamária, a rétyi nőszövetség elnöknőjének köszönő szavaival, és jövőre Rétyre tett meghívásával tombolahúzással és közös énekléssel zárult. Az imanap résztvevői az együttlét és a közös imádság áldott lehetősége által lelkileg felfrissülve, szívükben Isten iránti hálával térhettek haza.
Ungvári Barna András
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
