A V4 országok ott folytatják, ahol a britek a brexit előtt abbahagyták. London a Review of the Balance of Competences elemzésben azt vizsgálta, hogy mit nem szabad közösségi politikává tenni. Aligha meglepő: A migráció ellenőrzését mindenáron nemzetállami hatáskörben akarták tartani. Mint ahogyan most mi is!
Orbán Viktor az uniós választásokra hétpontos programot hirdetett. Szerinte az EU-t belülről kell megváltoztatni. Ennek első pontja azt követeli, hogy: A migráció kezelését el kell venni a brüsszeli bürokratáktól, és vissza kell adni a nemzeti kormányoknak!
Brüsszel a lopakodó föderalizáció keretében ugyanis át akarja venni a migráció kezelését a tagországoktól, legálissá és ütemezetté akarja tenni a tömeges bevándorlást. Például a “humanitárius vízum” által, amiről addig szavaztak az Európai Parlamentben, ameddig a javaslat át nem ment.
A választások előtt persze mindent tagadnak, ám a választások után mentrendszerűen jön a feketeleves, mint a 2017-es német parlamenti választást követően, amikor Angela Merkel és Horst Seehofer pártja abban állapodott meg, hogy évente 180-220 ezer migránst engednek be Németországba. Naiv kérdés, hogy minderről miért nem a választás előtt döntöttek.
Ne legyenek kétségeink! Berlin és Brüsszel most is csak a választás után áll elő a farbával és “bontja ki az igazság minden részletét”, amit már több politikusi beszédben és tanulmányban előre jeleztek. Előbb a Frontex veszi át a határok “menedzselését”, majd egy uniós hivatal dönt a menedékkérelmekről. A befogadott menedékeseket a Juncker-képlet szerint osztják majd szét a tagállamok között, a többiek — német javaslatra — “sávot váltanak” és elutasított menedékkérőből átvedlenek munkakeresővé, akinek két éve lesz “új hazájuk” nyelvének és egy hiányszakmának elsajátítására.
A brit kormány tanulmányában azt javasolta, hogy a migráció maradjon tagállami hatáskörben. London évente csak százezer idegent, köztük uniós vendégmunkást akar a szigetországba engedni. Ők akarnak dönteni, ellenőrizni és tudni akarják, hogy kit engednek be az országukba.
Mi sem akarunk mást, mint az angolok, mi is saját jól felfogott érdekünket védjük. Magyarország és immáron Olaszország is megmutatta, hogy az EU és a schengeni övezet külső (szárazföldi és tengeri) határait kell, és igenis lehet védeni, hogy az övezeten belül megmaradjon a mozgás szabadsága. Erről is döntünk május 26-án!
Kiszelly Zoltán
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
