Erre csak Orbán és Bajnai volt képes 2010 óta

Erre csak Orbán és Bajnai volt képes 2010 óta

A politikusok közül Orbán Viktoron kívül csak Bajnai Gordon tudott tízezresnél nagyobb tömeget az utcára vinni, rajtuk kívül csak civil szervezetek, különösen szakszervezetek tudtak jelentős tüntetéseket szervezni. Összeszedtük, milyen komolyabb ellenzéki megmozdulások voltak az elmúlt hét évben.

Körülbelül százan vehettek részt azon a tüntetésen, ahol a kéményseprők szakszervezetei tiltakoztak a kötelező kémény-ellenőrzés eltörlése ellen, pedig a megmozduláshoz mindegyik parlament ellenzéki párt tagjai csatlakoztak. Az Áder János által is visszaküldött törvényjavaslatot végül másodjára is elfogadta a törvényjavaslatot, ami miatt a Kéményseprők Országos Szervezetének vezetője radikális lépéseket ígért.

Polgári engedetlenséget ígért a Gulyás Márton-féle, szintén az ellenzéki pártok által is támogatott Közös Ország Mozgalom az új választási törvény érdekében – a Fidesz velük kapcsolatban egyenesen erőszakos akciókkal, lázadással riogatott, azonban egyelőre ez a csoport sem mutatott erőt, az október 23-i gyűlésüket a rossz idő miatt le is fújták. Ugyanezen a napon az ellenzék megmozdulási sem vonzottak néhány száznál több embert.

Civilek előnyben

Az elmúlt években váltakozó intenzitással folytak utcai tiltakozások – az idei évben, a CEU-ügy és a civil törvény miatti tiltakozások ellenére tüntetésügyben viszonylag gyér volt. Az utóbbi hét év tüntetései alapján az alábbi megállapításokat tehetjük:

–          Ellenzéki politikusok gyakorlatilag egyszer sem tudtak igazán jelentős tömeget az utcára szólítani – a politikusok közül csak Orbán Viktor beszédeire tódultak tízezrével a hívek, az ellenzékből csak Bajnai Gordon tudta megközelíteni.

–          Igazán nagy tömegek civil szervezetek tüntetésein jelentek meg, amikor valamilyen törvény bevezetésének a megakadályozása volt a cél – ez többnyire nem járt sikerrel.

–          A legkomolyabb és leginkább hatékony tiltakozássorozat több szakszervezet összefogásából született.

Az elmúlt év nagyobb visszhangot kiváltó ellenzéki megmozdulásairól az alábbi grafikont készítettük. Jelentősebb, azaz 10 ezer fősnél nagyobb demonstrációt az elmúlt években csak néhányat sikerült összehozni, ezeket külön jelöltük. A grafikon alapján úgy tűnik, a 2011-es csúcs óta inkább kifulladnak a demonstrációk, ezt követően csak időleges fellángolások tapasztalhatók.  

Ellenzéki megmozdulások száma 2010-2017
Infogram

2010-ben, a kormányváltás évében nem voltak jelentősebb ellenzéki megmozdulások, kizárólag az év decemberében mozgatott meg néhány száz embert a magánnyugdíj-pénztárak államosítása, valamint később a médiatörvény bevezetése. Ezeknek a megmozdulásoknak a vezéralakja Mong Attila és Bogár Zsolt volt, akik a Kossuth Rádióban egy perces néma csenddel tiltakoztak a médiatörvény ellen, amiért felfüggesztették őket.

Sikeres tüntetések éve

Ugyanebben a témában a következő évben is folytatódtak a megmozdulások, a tüntetésekhez egyre többen csatlakoztak. A demonstráció-sorozat csúcsa az újonnan alakult Egymillióan a Sajtószabadságért civil csoport március 15-i, Szabad sajtó útján szervezett tüntetése volt, ezen legalább 50 ezren vettek részt.  Valamivel több embert mozgatott meg a „Nem tetszik a rendszer” néven újabb, az eddigieknél nagyobb és keményebb hangvételű tüntetés. Ezt ismét civilek szervezték, és bár ellenzéki pártok képviselői is jelen voltak, nem szólaltak fel. Ezek a demonstrációk egyébként valamennyire sikeresei is voltak – a médiatörvényt később finomított formában fogadták el, az NMHH eredetileg tervezett hatalmát jócskán megnyirbálták. Hosszabb távon persze a Fidesz ugyanúgy letarolta a médiapiacot, csak nem konkrét jogi intézkedésekkel, hanem az ellenzéki médiumok felvásárlásával, közpénz-jellegét vesztett vagyonok segítségével.

2011-ben egy másik, szintén sikeresnek bizonyult demonstráció-sorozat is több tízezer embert mozgatott meg. Áprilisban a magyar szakszervezetek és az Európai Szakszervezeti Szövetség több, mint 30 ezer emberrel demonstrált a Hősök terén és az Oktogonon, több munkahelyet, egyenlő bérezést követelve. Még ugyanebben a hónapban „Hivatásunk védelme” néven tüntetéssorozatba kezdett a Rendészeti és Közigazgatási Dolgozók Szakszervezete miután a kormány kihirdette a Széll Kálmán akciótervet, ami megszüntette volna a rendvédelmisek korkedvezményes nyugdíját. Ezt követően a vámosok, rendőrök és a tűzoltók is utcára vonultak. A tüntetéseken radikális eszközöket is bevezettek, például kinyitották a tűzcsapokat, rendőrségi szirénákat, füstgyertyákat használtak.

Miután a rendvédelmiseket Szijjártó Péter bohócnak nevezte, júniusban bohócnak öltözve mintegy 40 ezren vonultak fel. Szeptemberben a „D-napnak” nevezett eseményen szintén szakszervezetek (köztük pedagógusok) tüntettek, közel 30 ezer résztvevővel együtt. Ezek a megmozdulások részben szintén sikerrel jártak, a korkedvezményes nyugdíj eltörlésétől például visszalépett a kormány.

Bajnai óta nem kíváncsiak a politikusokra az ellenzékiek

2012-ben folytatódott a Milla tüntetéssorozata, az Opera előtt több tízezres tömeg gyűlt össze január 2-án. Kevesebb embert érdekelt viszont az MSZP által is támogatott Éhségmenet nevű megmozdulás. Ebben az évben aztán még számos ügy váltott ki ezres nagyságrendű tüntetést: az azeri baltás gyilkos kiadatása, Schmitt Pál plágiumügye, majd az év végén a keretszámok csökkentése – ezek mind nagyrészt civil szervezésű megmozdulások voltak. Ugyanebben az évben jelentkezett be (újra) a miniszterelnökségért Bajnai Gordon. Az időszakban ez volt az egyetlen eset, amikor egy politikus beszédére tízezrek voltak kíváncsiak: az október 23-án, a Szabad sajtó úton összegyűlt tömeget a Belügyminisztérium 20 ezresre saccolta, de a híradások szerint ennél jóval többen is lehettek. A demonstráción bejelentették az Együtt 2014 megalakulását, korábban civil szereplők, a Millát vezető Juhász Péter és a Szolidaritás elnöke, Kónya Péter részvételével.

2013-ban volt a devizahiteles-tüntetések csúcspontja, tavasztól kezdve minden hónapra jutott legalább egy megmozdulás, ahol a hitelkárosultak kártalanítását követelték, általában százas-ezres nagyságrendű tömegben. Az egyéb civil megmozdulásokon ugyanakkor láthatóak voltak a kifulladás jelei – ez talán köszönhető az egykor tízezreket megmozgató Milla és Szolidaritás pártosodásának és az ellenzéki összefogás körüli marakodásnak, ahol a civilek jelöltjeként bemutatott Bajnait a partvonalra szorították. Az év végén robbant ki a Horváth András-féle NAV-botrány, de ez is pár ezres nagyságrendű tömeget vitt csak az utcára.

Kevés szolidaritás

2014-ben az ellenzéki pártok megmozdulásai (például az Együtt-PM próbálkozott a Paks 2 elleni tiltakozásokkal) szintén keveseket vittek az utcára. Nem úgy, mint a két, internetadó elleni tüntetés, amin tízezrek vettek részt – ezek szintén civil szervezésűek voltak, az egyik szervező, Nemes Balázs később a Momentum egyik alapítója lett. A két megmozdulásból azonban nem lett elhúzódó tiltakozáshullám, az ezt követő „Közfelháborodás napja”, majd a NAV-ügyről szóló „Nincs hova hátrálnunk” című civil tüntetésekre már jóval kevesebben mentek el.

2015-ben már egyetlen igazán tömeges megmozdulás sem volt: az egészségügyi dolgozók szakszervezete nem tudott pár ezernél több embert az utcára vinni (valószínűleg azért is, mert a más szakszervezetek nem csatlakoztak hozzájuk, szemben például a 2011-es szakszervezeti tüntetésekkel). Az évben volt még diáktüntetés (a Corvinus átszervezése miatt), illetve tüntetés a migrációs kampány ellen, valamint korrupcióellenes megmozdulás ezek szintén nem voltak túl sikeresek. A következő évben szintén csak néhány ezres tömegek tüntettek a kormány döntései ellen, ezek közül a legjelentősebb a pedagógusok kockás inges demonstrációja volt – ehhez ezúttal az egészségügyi dolgozók is csatlakoztak. Néhány ezren vonultak fel a Népszabadság megszűntetése miatt, illetve elindult a ligetvédők mozgalma. Sikeresnek mondható tüntetés ebben az évben sem volt – tulajdonképpen az internetadótól való visszalépés óta egyetlen nagyobb demonstráció sem érte el célját.

Az idei tavasz részben visszahozta a 2011-2012-re jellemző hangulatot, a CEU-ügy és a civil-törvény ismét több tízezer embert vitt az utcára. A kifulladás viszont itt is látható volt: az egymást követő megmozdulásokon egyre kevesebben vettek részt. A pártok ebben az évben sem tudtak tömegeket az utcára vinni. Március 15-én a civil szervezetek vonulásán jóval nagyobb tömeg volt, mint az ellenzéki pártok megmozdulásain, a pártok közül ezres nagyságrendű tömeget a közelmúltban (május 1-én) a Momentum tudott az utcára vinni, igaz, aznap csak ők szerveztek klasszikus demonstrációt, míg a többi párt majálisozott.

 

 


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »