Az éretlen gyümölcsöt kiválóan meg tudja különböztetni az ember az érettől, szinte ösztönösen tudjuk, mi a különbség. A gyerekek is hamar megtanulják. Adott ugyanez a különbség a demokráciákban, de a jelentőségét alábecsüljük.
A demokráciák egyik látványos érettségi fokmérője, hogy milyen a karizmatikus vezető és az intézmények súlya közötti különbség a társadalmi rendben. Ritkán gondoljuk végig ezek következményeit, holott meghatározzák hétköznapjainkat, átitatják kultúránkat.
A demokrácia nem csupán azt jelenti, hogy négyévente választás van. Ne felejtsük, sok kommunista országban is volt választás – papíron. A demokrácia az intézményi és hatalmi ellensúlyok rendszerét jelenti. Az ezzel való visszaélés lehetőségének strukturált megelőzését, rendszerszintű minimalizálását. Az emberi kísértés létezésének beismerését, és a tudatos felkészülést ellene. Nem véletlenül korlátozták az ókori Rómában is vész idejére és hat hónapra a dictator kinevezését.
Az „intézmény” bármivel behelyettesíthető, ahol emberek egy csoportjának hatalma van. Állam, parlament, kongresszus, bíróság, miniszterelnökség, polgármesteri hivatal stb. Érett demokráciában az intézménybe választanak embert, míg éretlenebb helyeken a jelölt személye a fontosabb annál, mint amilyen intézményt éppen elfoglalni készül. Vagyis azt várják, hogy majd „magára szabja” az intézményt és az „nem fogja korlátozni” abban, hogy megvalósítsa az ígért dolgait. A jelöltet akarják felhatalmazott vezetőnek, nem pedig az intézményt akarják más kezébe adni. Mintha a Forma–1-ben nem pilótát cserélne a csapat, hanem bemenne és újrabetonozná a pályát kénye-kedve szerint.
Az anglo–amerikai felfogás abból indul ki, hogy az intézmény épp a határokat jelöli ki bármely sikeres jelölt számára, amelyeket nem léphet át. Trumpot az elégedetlen, leszakadófélben lévő középosztály kifejezetten úgy küldte Washingtonba, hogy majd „rendet tesz” az ottani intézményekben. Számos szociológiai tanulmány kimutatta, milyen relatív elszegényedés történt a globalizáció évtizedei alatt, tehát az elégedetlenség valós és javarészt legitim volt. De hogy az intézmények határainak szétfeszítése a megoldás problémáikra, az vitatható.
Az intézmény a választók érdekeit védi. Arra szolgál, hogy az ember természetes ösztöneit ellensúlyozza, hogy ne törzsi-baráti-családi alapon szerveződjön a hatalom, valamint az erőforrások elosztása. Ezért váltották a királyokat az alkotmányok és ezzel a demokrácia. A politikai rend kialakításában a személyes hálózat régóta kritikus elem. A modern politikai rendszerek az ebből fakadó gyakori visszaéléseket igyekeztek kikerülni: a mandarinoktól a katolikus papságig részben azért tiltották a családalapítást, vagyis a családi vonalon való öröklés lehetőségét, hogy megelőzzék a korrupciót A nem örökölhető pozíciók, a választás, az elszámoltathatóság mind ezt erősítik azóta is.
Az intézményekbe alapvetően tehát olyan jelölt való, aki nem azok szétverésével kampányol. Azt is mondhatnánk: az intézménytisztelő jelölt szinte szükségszerűen kevésbé megosztó, sőt, kevésbé karakteres, a szó mai politikai kommunikációban vett értelmében. Képzeljük el, hogy az Európai Bizottság vagy a német alkotmánybíróság élére egyszer csak egy trumpi figura kerül: mi történne az intézményekkel? Tulajdonképpen nem épp örülni kellene, hogy nem súlyosbodott a helyzet Juncker után?
Az intézmények a választók generációinak érdekeit szolgálják. A rossz vezetők által hozott rossz döntéseket nem az intézményeken kell megtorolni, hanem alkalmas vezetőket választani a működő intézményekbe. Az elégedetlen demokraták nem a demokrácia intézményeit szokták farigcsálni, hanem a vezetők kiválasztását mérlegelik alaposabban. Mert később már mindegy, hogy ki kerül a szétvert intézményekbe…
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
