Ahogy szombaton Bodvajban, úgy vasárnap a véczeri emlékműnél ünnepelte közösen 1848. március 15. dicsőségét Erdővidék. A Tornay Endre András által készített, 1974-ben leleplezett, a jelképes, pengéjetört kardot ábrázoló alkotáshoz négy irányból gyülekeztek: óriási nemzeti zászlót hordozó diákokkal „megerősített” barótiak mellett köpeciek, felsőrákosiak és Ágostonfalva felől érkező ürmösiek tartották fontosnak jelen lenni az eseményen. Hogy hidegen fújt a szél? Kabátjukat kicsit összébb fogták, de himnuszaink éneklése nem maradt el.
Benkő Levente újságíró, történész beszéde elején külön köszöntötte a megjelent ifjúságot: öröm látni, hogy a jövő magyar nemzedékét alkotók, a stafétát átvenni készülők is fontosnak tartották a megemlékezésen jelen lenni. Mint mondotta, egyet tud érteni Jobbágy Júlia kolozsvári unitárius lelkésszel, aki egy megemlékezésen úgy fogalmazott: az emlékművek és emléktáblák számunkra jelzőtáblák, melyek segítenek eligazodni a történelemben és az életben. Vallja azt is, amit a minap Baróton a Zathureczky-temetőben Tordai Árpád református lelkész mondott: „ezeken a megemlékezéseken nem csak mi, a ma emberei vagyunk jelen, hanem azok is, akik valaha a csatákat megvívták, és azok is, akik az emlékműveket megálmodták és elkészítették”. A véczeri emlékművet többször is újjá kellett építeni (megrongálták megszálló román katonák, ledöntötték prefektusi parancsra, újjáépítették kalákázók, ismét elbontották, majd ismételten újraállították), bőven vannak tehát, akik hozzájárultak születéséhez és újjászületéséhez. Benkő Levente ismét a fiatalokat szólította meg, amikor arra intette, vigyázzanak az alkotásra, hiszen az több, mint első látásra látszik. Nem kő, hanem a legszebbek közül való jelkép az.
Gál Károly RMDSZ-es képviselő 1848 legfontosabb örökségének a modern magyar nemzet megszületését mondta. Amennyiben ebből a történelmi folyamatból a Kárpát-medencei magyarság kimarad, „nem éli túl a XX. század nagy világégéseit, elvész édes anyanyelvünk, történetünket mások írják” – fogalmazott. A képviselő a ma kihívásaira is figyelmeztetett: a diplomácia és a párbeszéd helyét nyers katonai erő készül átvenni, politikai vagy etnikai törésvonalak mutatkoznak, civilizációs különbségek kerülnek előtérbe. Fontos, hogy közösségünk továbbra is jelesre vizsgázzon összefogásból, mert az fog átsegíteni jelen korunk válságain is. Azáltal védhetjük meg iskoláinkat, akadályozhatunk meg minden olyan közigazgatási reformot, amely rontaná mostani helyzetünket – emelt ki.
Benedek-Huszár János, Barót polgármestere úgy fogalmazott: „Sokaknak mondhatunk köszönetet – a nemzeti lobogót hordozó gyermekeknek, az őrállást vállaló Történelmi Rendnek és a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület tagjainak vagy az eseményre ismét eljövő ürmösieknek –, de leginkább azoknak, akik tettek annak érdekében, hogy ma szabadon, nyugalomban és békében ünnepelhessünk. Ez nem mindenkinek adatik meg a földkerekségen. Szomszédunkban már ötödik éve háború dúl, a napokban a Közel-Kelet borult lángokba, megtörténhet, hogy a harmadik világégésbe sodródunk. Vigyázzunk békénkre és értékeinkre, s erőnkhöz mérten tegyünk meg mindent, hogy a háború adta fájdalom ne terjedjen át a határon. A Jóistentől azt kérem, három dolgot adjon meg nekünk. Azt a tisztánlátást, amit láttak az őseink a bodvaji kohó tüzétől, a kitartást és elszánt bátorságot, amivel a honvédeink itt, a tőlünk balra fekvő mezőn végigkergették 1848. december 13-án a martalócokat át a Rika hegyein, meg azt a nyugalmat, amely a mögöttünk álló emlékmű súlyos kövein áll.”
Nagy Kázmér Károly köpeci református tiszteletes áldásában a feldaraboltságra ítélt nemzetünk számára békét és biztonságot kért.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
