Ferenc pápa szenteste megnyitotta a Szent Péter-bazilika szentkapuját, amivel kezdetét vette a 2025-ös jubileumi év. December 29-én, Szent Család vasárnapján Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek ünnepi szentmise keretében megnyitotta a szentévet az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye számára Budapesten, a Szent István-bazilikában.
A szentév esztergom-budapesti főegyházmegyei megnyitója a Szent István-bazilikában a Szent Család vasárnapjának délelőttjén ünnepi szentmisével kezdődött a Szent Jobb-oltárnál.
A misén mások mellett Mohos Gábor és Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök és Mons. José Antonio Rodriguez Garcia, az Apostoli Nunciatúra képviselője koncelebrált.
A Jó az Úrban bizakodni… kezdetű taizéi ének után Erdő Péter bíboros, prímás a bazilika Szent Jobb-oltáránál mondott külön-külön dicsőítő áldást az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, s a hívek válaszoltak: „Áldott legyen az Úr, a mi reménységünk!”
Ezt követően a bíboros megnyitotta a „reménnyel és kegyelemmel teli” szentévet az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye számára. Majd evangéliumot olvastak fel Szent János könyvéből (Jn 14,1–7), a szentírási szakaszt idézve Jézus szavai hangzottak el: „Ne nyugtalankodjék a szívetek, …én vagyok az út, az igazság és az élet.”
A következőkben Ferenc pápa szentévet meghirdető, Spes non confundit (A remény nem csal meg) kezdetű bullájának 7. fejezetéből olvastak fel olasz és magyar nyelven.
Nekünk, keresztényeknek minden nehézség közepette a remény jeleivé kell válnunk a világ számára, erről szólt a bullából vett rész, amelyet olasz nyelven Mons. José Antonio Rodriguez Garcia, az Apostoli Nunciatúra képviselője olvasott fel.
A felolvasás után Erdő Péter bíboros, a koncelebrálók és az asszisztencia a bazilika főoltárához vonult, ahol a magyar és a környező országokban élt vértanúk ereklyéivel ékes missziós kereszt előtt imádkoztak. A kereszt előtti hódolat énekelt imájához kapcsolódva a bíboros megemlítette, hogy ez az ereklyés kereszt a misszió és zarándoklás szimbóluma, „velünk volt 2007-ben a városmisszión, az Eucharisztikus Kongresszus előkészítése, az országjárás során és a fővárosban a pápai miséken.”
A kereszt előtti hódolat után könyörgés következett, majd vizet áldott meg a bíboros és a keresztségre való emlékezés jegyében meghintette vele a jelenlévőket, körüljárva a templomban.
A különleges bűnbánati szertartást követően a Dicsőséggel folytatódott az ünnepi mise. Az olvasmányok (Sirák fia könyvéből, a Kolosszeieknek írt levélből) az apák és az anyák iránti tiszteletről, valamint a családokban a férj, a feleség és a gyermekek szeretetkapcsolatáról szólt, az evangélium pedig a jeruzsálemi templomban maradt tizenkét éves Jézusról és az ő küldetéséről (Lk 2,41–52).
*
Az alábbiakban Erdő Péter bíboros ünnepi homíliáját teljes terjedelmében közöljük.
„Krisztusban Kedves Testvérek!
1. Karácsonykor Jézus megszületik közénk, és egyben megszületik a Szent Család. József, Mária és Jézus most már azt a hármas közösséget alkotják, amely a családok példaképe lesz minden időkre.
Amikor az Egyház ma a Szent Család vasárnapját ünnepli, erre emlékezünk. A Szent Családra, mint közösségre, az első közösségre, amely Jézus körül kialakul. A Szent Családnak nemcsak karácsony éjszakáján van szerepe, hanem azokban a hosszú évtizedekben is, amíg Jézus nevelkedik, amíg készül nyilvános működésére. Nem véletlen, hogy a mai evangélium éppen a názáreti háznál végződik, hogy visszamentek Názáretbe és onnantól kezdve a gyermek növekedett és erősödött, eltelt bölcsességgel és Isten kedvét lelte benne.
2. Ennek a családnak az életét jellemezte a szeretetteljes családi nevelés. Mert Jézus is megkapta azt a nevelést, amit egy szerető család adhatott, ebben sem volt semmi feltűnő és különleges, hiszen felnőttkorában is tudjuk, hogy a názáretiek csak úgy hívták őt, »az ács fia«. Mint egy családnak a gyereke, ott közöttük. Ez a nevelés pedig pótolhatatlan. Ma – talán kínunkban is, mert mindenkinek dolgoznia kell, talán azért, mert szükség van az anyagiakra, el kell menni otthonról, valakire rá kell bízni a gyereket, talán azért, mert idegesek vagyunk és nem tudunk olyan összeszedettek lenni, hogy ráfigyeljünk a gyerekekre, szóval gyakran családon belül is – keveset foglalkozunk a gyerekekkel, kevés a figyelem, amely feléjük fordul. Szóval, gyakran a családon belül is, kevés emberi foglalkozást kap a gyerek.
Kevés az idő, kevés a figyelem, amely feléje fordul. És így gyakran a TV, gyakran a különböző elektronikus játékok vagy a közösségi média, szóval a szerető családi környezettől különböző, egyéb dolgok nevelik a gyereket. És ez meglátszik.
3. De a názáreti családnak az életében ott volt, lényeges elemként, a munka is. Megint csak visszatérnék a megnevezésre, amit kicsit lebecsülő, kicsit családias módon akasztanak Jézusra, hogy az ács fia. Tehát igenis, mindenki ismerte Szent Józsefet, aki ott dolgozott és végezte a maga mestermunkáját a többiek között. Jézus pedig, mint akkoriban mindenki, bizonyára be kellett hogy segítsen ebbe a munkába.
Nem pusztán jámbor fantázia, hanem nagyon valószínű realitás, hogy igenis ott dolgozott Józseffel együtt. Ha pedig így volt, akkor ez a munkának valami különleges megszentelését jelenti. Mert nem véletlenül hívja fel az Egyház szociális tanítása a figyelmünket arra, hogy a munka nemcsak az áteredő bűnnek a büntetése. Nemcsak a paradicsomból való kiűzetés fájdalmát jelenti, hogy arcunk verejtékével kell a kenyerünket megkeresni. Hanem van a munkában méltóság és szépség is.
De ezt a méltóságot és szépséget nem az adja, hogy egy gazdasági tényező csupán, hogy árucikk, amit adni-venni lehet, amit ki lehet dekázni, ami teljesen idegen az ember magánéletétől, amit el lehet venni az embertől ellenszolgáltatás nélkül is, hanem
4. A mai napon megnyitjuk a 2025-re meghirdetett jubileumi szentévet főegyházmegyénk számára. A szentmise elején már különleges bűnbánati szertartást végeztünk. Ennek igen mély teológiai oka van. A jubileumok szokása utal az Ószövetségből ismert Jóbel évre, amely az igazságtalan viszonyok megszüntetésére, Isten és a választott nép között a harmónia helyreállítására, bűnbánatra és megújulásra adott lehetőséget. Hogy a régi előírások mennyire tükrözték a gyakorlati megvalósítást, és mennyire voltak csupán egy eszmény kifejezői, nem tudjuk pontosan.
Annyi bizonyos, hogy 1300 óta a pápák előbb száz évenként, majd huszonöt évenként jubileumi évet hirdetnek. Ennek két nagy üzenete van. Az egyik, hogy ilyenkor teljes búcsút nyerhetnek »mindazok a hívek, akik valóban bűnbánatot gyakorolnak és mentesek a bűn iránti minden ragaszkodástól, … és akik a szentév során a bűnbánat szentségében megtisztulva és szentáldozásban megerősítve imádkoznak a római pápa szándékaiért« (Vö.: Enchridion Indulgentiarum, 4. kiadás norm. 20, 1. par.), ami azt jelenti, hogy
A bűnbánat kifejezésének ilyenkor különleges cselekedetei is vannak. Ilyen lehet a római négy nagy bazilika valamelyikének meglátogatása, és ott bármilyen liturgikus eseményen való részvétel, a Szentföldön a jeruzsálemi Szent Sír-bazilika, a betlehemi Születés-templom és a názáreti Angyali Üdvözlet-bazilika meglátogatása, vagy néhány más fontos kegyhely felkeresése, egyházmegyénkben pedig a budapesti és az esztergomi bazilika, a Mátyás-templom, a máriaremetei bazilika és a pesti ferences templom, valamint a péliföldszentkereszti kegytemplom meglátogatása.
5. De a jubileumi szentévben Ferenc pápa nem csupán a bűnbocsánat lehetőségéről beszél, hanem különös témát is adott a szentévnek. A jubileumot kihirdető bullájának kezdő szavai erről árulkodnak (Spes non confundit). A remény nem csal meg.
Erre a reményre most különösen is szükségünk van, „mert az emberiség újabb megpróbáltatásokkal néz szembe, mivel sok nép a brutalitás és az erőszak áldozatává válik” (Spes non confundit 8.) Ha a világ helyzetére tekintünk, a háborúkra, a hazugság és a gyűlölet terjedésére, a félelemre, hogy tönkre tesszük magunk körül a világot, és fizikailag vagy erkölcsileg nem vagyunk képesek a pusztító folyamatokat megállítani, hogy a fiatal nemzedékek a föld számos országában úgy látják, nincs előttük távlat, akkor átérezzük keresztény küldetésünket:
Mert a mi reményünk nem csupán lélektani megnyugvás, vagy a magunk vigasztalása, hanem szilárd alapja van. Most karácsonykor ünnepeltük, hogy Isten értünk ember lett, vállalta a sorsközösséget az emberiséggel. Ennek az igazságnak az örömében kezdjük meg a szentévet, legyünk az isteni irgalmasság és a bizalom tanúi a világban. Ehhez kérjük a mai szentmisében Krisztus kegyelmét, a Szűzanya és Szent József közbenjáró támogatását! Ámen.”
A Szent Család ünnepén, a szentév esztergom-budapesti főegyházmegyei megnyitása alkalmából megtartott szentmise végén Erdő Péter bíboros felszólította a jelenlévőket, hogy imádkozzák el a Szentatya szándékára a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Hiszekegyet, mert mint mondta, ennek révén „itt és most teljes búcsút nyerhet az, aki a kegyelem állapotában van”
Az ünnepi szentmise az áldás után a pápai, majd a magyar Himnusz eléneklésével zárult és felhangzott a Fel nagy örömre kezdetű karácsonyi ének. A szertartás zenei szolgálatát a Szent István-bazilika kórusa látta el, orgonán közreműködött Virágh András Gábor.
Körössy László/Magyar Kurír
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
