Az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont kegyelettel és hálával telt szívvel mond köszönetet a most eltemetett Erdélyi Géza református püspök úr életéért és nemzetét példaadó hűséggel szolgáló helytállásáért. A reá való emlékezésünk és imádságunk óráiban meghatottan idézzük fel annak az őszinte és mély tiszteletnek a jegyeit, melyet Isten szolgája Esterházy János iránt érzett és több alkalommal ki is fejezett.
Ő volt a fő szónoka a 2009. március 7-én, a Rákóczi Szövetség Esterházy János Emlékbizottsága által a budapesti Szép utcában tartott koszorúzási ünnepségnek is. Személyesen elmondott nagyhatású beszédében kitért arra, hogy
„Esterházy János sorsa, mi több már puszta neve is üzenethordozó. Üzenete egyben tanúságtétel:
igazságszeretetről, a szenvedés értelméről, a szülőföld iránti hűségéről, a nemzet, a haza melletti kitartásról, az Isten-hit hatalmas erejéről, tanúságtétel olyan tulajdonságokról és értékekről, amelyek ma is nélkülözhetetlenek, mert nélkülük nincs sem egyéni helytállás, sem megtartó közösség, pedig nekünk ma ezekre nagy szükségünk van. A fiataloknak napjainkban nincs időtálló, a felületesség és sekélyesség nyálkás áradatával dacoló követendő példaképük. A pénz- és hataloméhes propaganda legfeljebb a szórakoztató ipar többnyire kétes értékű tiszavirág életű idegen figuráit kínálja az ifjúságnak, akik közül sajnos sokan saját értékeiket is készek feladni és feledni. Nem kell csodálkoznunk, ha arra gondolunk, hogy az egészséges nemzettudatot, amely nem irányul mások ellen, mert minden nemzetnek önmagáért fontos, a szovjet ideológia budapesti képviselői milyen eszeveszett következetességgel igyekeztek már nagyon régtől fogva kiirtani. Ebbéli szándékukat különösen a XX. század második felében szinte a végletekig fokozták. Sajnos, nem eredménytelenül és ez nagyon fájó, ugyanakkor a nemzet fennmaradását is veszélyezteti. Hogy ez meg ne történjen, hogy ne így legyen, hogy ne kelljen folytonosan posványba tápászkodva, mások előtt oktalanul magyarázkodni, erőnket hiába fogyasztani, hanem ívelő pályára lépve, jó célokat kitűzve értelmes munkát végezve Európa népeivel együtt fölemelkedni, múltunk s jelenünk nagyjait, mert vannak ilyenek, állítsuk ifjúságunk elé követendő példaként. Kezdjük el összefogva megvalósítani azt, amiről mi sem mondhatunk le, amiért ők küzdöttek, amiért Esterházy János élt s mártíromságot szenvedett. Jövőt építeni gyökerek s fundamentum nélkül nem lehet. Az igazságért, amely a nemzeteket felemeli, küzdeni kell.
A múltat vállalva, a jövőt reménységgel munkálva mondunk köszönetet gondviselő Istenünknek Esterházy János életéért és az embert a nemzetet elkötelező módon vállalt szolgálatáért, amely ma is példaértékű követendő magatartás mindenki – a politikusok számára is.”
Gyakran felidézzük azon beszédének a sorait is, melyet Alsóbodokon 2017. szeptember 16-án Ficzere Tamás nyitrai református lelkész úr olvasott fel azon a temetési ünnepségen, amelynek során Esterházy János földi maradványait, végakaratának megfelelően, halála után hatvan évvel zoboralji szülőföldjén helyeztük végső nyugalomra. Püspök úr betegsége miatt ugyan nem vehetett részt személyesen a felvidéki magyarság számára oly rég várt ünnepi eseményen, de az erre az alkalomra küldött igehirdetésében arra biztatott minket,
hogy ne adjuk fel, folytassuk a küzdelmet Esterházy János igazáért „mindaddig, amíg elérkezik az igazság órája.”
Sosem feledjük el, hogy az ezernél több jelenlévő előtt elmondott beszédét ezzel a lélekemelő felszólítással fejezte be: „Őszintén kívánjuk, tegyünk meg mindent, könyörögjünk kitartóan azért, hogy katolikus, keresztyén egyháza, amelynek mindvégig hű tagja maradt, őt boldoggá avassa. Ez feltétlenül megilleti őt.”
Az igazsághoz tartozón ki kell emelni azt a nem mindennapi tényt, hogy
az ünnepség résztvevői közt Erdélyi Géza, református püspökként elsőként tette le a voksát Esterházy János boldoggá avatásának ügye mellett.
Mások mellett az ő bátor kiállása is, erőt és buzdítást adott a boldoggá avatási folyamatot kezdeményezőknek és kiinduló pontja lett annak a máig tartó gyakorlatnak is, hogy az Isten szolgája Esterházy János temetésének évfordulóin rendezett ünnepi megemlékezéseinknek azóta is ökumenikus jelleggel, minden évben része egy-egy református lelkészi igehirdetés is.
Nagy örömmel és szeretettel fogadjuk a testvéregyházak Esterházy zarándokhelyre érkező híveit is, Esterházy János lelkületéhez híven, aki beszédeiben nem egyszer hangsúlyozta, hogy: „Mindenki hajoljon meg az Úristen előtt, úgy ahogy vallási meggyőződése kívánja, mindenki törődjék azzal, hogy családi életét, vallása szerint élje, de a katolikus és református magyaroknak mindenkor kezet kell fogniok egymással.”
Erdélyi Géza püspök úr emlékét, példáját és tanítását kegyelettel megőrizzük!
Megemlékezésünk részeként álljon itt Erdélyi Géza püspök úr Esterházy János temetésén elhangzott beszédének szövege.
Hűség és helytállás
Mélyen tisztelt Egyházi és világi elöljárók, Urak és Hölgyek, tisztelt jelenlevők, testvéreim! 7,8,3,2. Amikor ezek a számok, ebben a sorrendben valahol elhangzanak, a becsületes, igazságszerető, történelmi múltját ismerő magyar ember tudja, hogy a Felvidék XX. századi, kiemelkedő történelmi személyiségéről, a mártírhalált halt gróf Esterházy Jánosról van szó. Nevét évtizedeken át említeni sem volt szabad Csehszlovákiában. Ezen a szomorú helyzeten az 1989-es rendszerváltozás indított be új folyamatokat. Csak a hangnem módosult, de vele kapcsolatban semmi sem változott. Esterházy János személyének hivatalos, és tárgyilagos méltatása, elismerése máig várat magára.
Az önálló Szlovák Köztársaság az Európai Unió tagja lett. Polgárai számára érvényes törvények biztosítják az alapvető emberi jogokat, többek között a szólásszabadság jogát. Jogainkkal élve, szabad emberekként állunk most itt, és kinyilvánítjuk meggyőződésünket:
hogy gróf Esterházy János igaz ember volt, igaz ügyért küzdött az akkori Szlovák állam parlamentjében és a közéletben, de nemcsak küzdött, hanem életével áldozott, mártírként halt meg.
Ezt nem lehet, nem is szabad tőle elvitatni. Háború volt, embertelen üldöztetés folyt, ártatlanok haltak meg millió számra, és egy népet akart a gyilkos önkény kipusztítani. A hatalom képviselői közül csupán egy ember emelte fel szavát a gyilkos szándék ellen: Esterházy János. És ő volt az, aki demokratikus eszközökkel kitartóan küzdött a kisebbségek jogainak érvényesítéséért is. Nemes tetteiért nem börtön, hanem megbecsülés és kitüntetés járt volna, és jár(na) ma is. A hazai hivatalos állásfoglalás vele szemben viszont máig nem változott.
Ki volt gróf Esterházy János? Független gondolkodó, politikus, mélyen hívő, magányos harcosa a jognak, s az igazságnak.
Küldetését mérlegelve megválaszolatlan kérdések merednek ránk.
Ellenségei mire alapozzák konok, elutasító álláspontjukat?Mi a valódi oka, hogy sem a barna, sem a vörös diktatúra nem szívlelte őt?Miért van az, hogy az 1989-es történelmi változásokat követően a gyűlöletszító, és megosztó E. Beneš elnöknek szobrot állítottak, — lelkük rajta, — de a humánum képviselőjének, az üldözöttek pártfogójának, mentőjének jogos rehabilitálása leküzdhetetlennek látszó akadályokba ütközik? Végül, egy koncepciós, azaz kiagyalt perben politikai ítélethozatallal börtönbe, valójában halálba küldték.
Hiába látja a volt szlovák miniszterelnök, Ján Čarnogurský szükségesnek az igazságtételt, és most szavait idézem:“ Az ő jogilag helytelen és igazságtalan politikai ítéletére a mai kornak kell etikailag megfelelő, koherens megoldást adni. Ez erkölcsi kötelessége Szlovákiának, ha el akarja foglalni Európában az őt megillető helyet.“
Hiába méltatja és adózik nagy tisztelettel Esterházy Jánosnak Csehország volt külügyminisztere Karl Schwarzenberg, tőle idézek: “Nagy tisztelője vagyok Esterházy János személyének.(…) Amikor a németek lerohanták Lengyelországot, s ebben, sajnos, a korabeli szlovák állam is segítséget nyújtott neki. Esterházy segítette a lengyel menekülteket, (…) a szlovák parlamentben ő volt az egyedüli, aki az antiszemita törvény ellen szavazott. Az adott időben ez erős jellemet és bátorságot igényelt. Ezért nagyon, nagyon tisztelem, Közép-Európa legbecsületesebb politikusának tartom őt”.
Mindezek ellenére, a helyzet változatlan. Itt állunk Nyitra megye egyik kis községének, Alsóbodoknak a földjén, tisztelegve és hódolva a vértanú földi maradványa előtt, küzdelmes életének üzenetére figyelve, melynek lényege:
A rá jellemző, rendkívül szilárd keresztyén erkölcsiség, amelyre világunknak változatlanul nagy szüksége van.A szülőföld iránti szeretete, amely minket is kötelez.Két forrásból, az Istenbe vetett hitből, és a nemzet múltjából merítő azonosságtudata példaértékű korunk embere számára is.Igazságszeretete és hűsége elkötelező és követendő.
Végezetül Krisztus Urunk szavait idézem: „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.” Őszintén kívánjuk, tegyünk is meg mindent, könyörögjünk kitartóan azért, hogy katolikus, keresztyén egyháza, amelynek mindvégig hű tagja maradt, őt boldoggá avassa. Ez feltétlenül megilleti őt. Ne adjuk fel, folytassuk küzdelmünket az Ő igazáért mindaddig, amíg elérkezik az igazság órája. Isten áldása kísérje a jóakaratú és a hit bátorságával, az igazság érvényesüléséért küzdő embereket, (a bátor szoboralkotókat, és templomépítőket) Zoboralja népét és egész nemzetünket. Ámen (Erdélyi Géza 2017. VIII. 19.)
Az Esterházy János Zarándokközpont vezetősége nevében:
Molnár Imre/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
