Miközben a borászok azért küzdenek Csopak és Füred környékén, hogy területeket szerezhessenek, azok tulajdonosai szabadulnának tőkéiktől. A két igény mégsem találkozik: a földek birtokosai lakóövezeti besorolásban reménykedve parkoltatják az egyre elhanyagoltabb parcellákat, a bortermelők és a településvezetők pedig csak reménykednek abban, hogy ezt egyszer feladják. A patthelyzetet nem könnyű feloldani.
Gyönyörű szőlőterületek és lepusztult tőkék váltják egymást, sok helyen már nem is látni élő növényt a félig összedőlt támrendszer mellett. Szomszédságukban remek pincészetek működnek és küzdenek – területet szerezni viszont nem tudnak. A kereslet nem találkozik a kínálattal: az elhanyagolt szőlők tulajdonosai a panorámás nyaralótelkek árában akarják eladni birtokukat – noha építkezni nem lehet –, a borászok pedig szőlőt akarnának birtokaikhoz csatolni, de nem az üdülőtelkek áráért. A különbségek hatalmasak.
„Nézzen föl oda, arra a részre, ahonnan látszik a Balaton. Ott 30-60 millió forintba kerül egy hektár. Ezzel szemben ott, ahonnan a tó nem látszik, és ahol biztosan nem lehet építkezni, már csak 10 millió forint az ára” – érzékelteti az eltéréseket Jásdi István borosgazda, miközben Paloznak és Csopak környékén autózunk.
Alsóörsön is kiváló adottságú területek mellett haladunk el, ám a tőkék állapota sok helyen rettenetes. „Ezek itt pár száz négyzetméteres parcellák, tulajdonosaik pedig nem veszni hagyják őket, csak egyszerűen nem tudnak ilyen kis területet gazdaságosan művelni. Mert nem lehet. Ennek csak akkor van értelme, ha a területeket egyben kezelik. Másrészt a szőlőt újra is kellene telepíteni, ami költséges. Ez itt egy 5 hektáros terület, a felújítása 30 millió forintba kerülne, ami egy borásznak is csak úgy éri meg, hogy lehet rá kérni 15 millió uniós támogatást. Az már értelmezhető. Az egy-két szőlősort tulajdonló gazdák pályázni sem tudnak, mert az uniós szabályok szerint 2 ezer négyzetméternél kisebb területtel nem lehet” – emeli ki Jásdi.
Jásdi István borosgazda Fotó: Tóth Tibor / Magyar Nemzet
Elmélet és gyakorlat
Mivel a területek tulajdonosai a borászoknak szőlőárban nem adják a parcelláikat, azok csak nagyon nehezen tudnak összerakni saját birtokot. „Nekem például 15 hektár saját szőlőm van. Megélni belőle kevés, megvenni sok. Mellette még hármat bérlek. Homola kollégám most rakja össze a területét, 12 hektárnál tart, és azzal szembesül, hogy mindenki spekulál. Azt látjuk, hogy a földeket kárpótlásként megkapó tulajdonosok leszármazottai ki akarják várni, hogy az övék legyen az utolsó szőlő, ami még szétválaszt két birtoktestet. Azt gondolják, akkor drágán tudják eladni. De ez így nem működik, annyi pénzt, amennyit szeretnének, borász nem tud kifizetni” – magyarázza Jásdi, majd rámutat egy újabb területre. Azt az elhanyagolt darabot, alig öt sort, ami a birtoktestet kettészeli, egy vagyonért sem lehet megvenni. Ám azt is hiába reméli a tulajdonos, hogy a későbbiekben a borász mégis megveszi. A körülötte lévő birtokát most telepítette újra, 10-15 évig biztos nem változtat rajta. Emiatt a kérdéses terület leértékelődik.
Fotó: Tóth Tibor / Magyar Nemzet
A Balaton-felvidék kevésbé makacs szőlőtulajdonosai legalább bérbe adják területeiket a borászoknak, hogy meg legyenek művelve. Ez sem magától értetődő, mivel a bérleti díjak nem túl magasak. Jásdiék a megtermelt szőlő értékének 15 százalékát adják a tulajdonosoknak, és mivel egy hektáron nagyjából 50 mázsát termelnek, aminek értéke nagyságrendileg 750 ezer forint, a tulajdonosoknak járó összeg hozzávetőlegesen 100 ezer. Bár ha a szőlő nagyon rendben van, lehet 150 ezer is. A megoldás a tulajdonosoknak akkor éri meg, ha az adott területen van egy nagyobb házuk, és azt használják is. Ilyenkor az épület körüli területük rendben lesz, és némi jövedelemre is szert tesznek. Bár inkább az a jellemző, hogy ellenszolgáltatásként a bort kérik. Arra is van példa, hogy a borász a tulajdonosnak semmit nem fizet, mert annak már az is haszon, hogy a földje nem lesz az enyészeté.
Károkozó távolság
A borászoknak a birtoktestüktől messzebb levő parcellákat általában már nem éri meg művelni, ezt csak akkor teszik meg, ha közvetlenül a területük mellett van. Ilyenkor a traktor csak fordul még egy sort. De ha odébb van akár csak 500 méterrel, nem éri meg odáig elmenni. Ennek oka nem csak a távolság, hanem az is, hogy az ilyen kósza sorok szomszédságában elhanyagolt területek vannak, azokról pedig a betegségek inkább átmennek a szőlőkre, így nehézzé és drágává válik a növényvédelem. Hiába művelik a szőlőt, ha a következő sorban nő a gaz és terjed a lisztharmat, az újra és újra tönkreteheti egész éves munkájukat. A szomszédos terület tulajdonosában föl sem merül, hogy tulajdonképpen kárt okoz földjük elhanyagolásával.
A területek tagoltsága abban is szerepet játszott, hogy a közelmúltban a Nébih zárlatot rendelt el a Badacsony-hegyre. A szőlő aranyszínű sárgasága – amely amúgy nem csak itt fordul elő, és magában a borban kárt nem okoz – újabb gócpontokon jelent meg. A védekezést ellene nehezíti, hogy a művelt szőlőterületeket egymástól elválasztó elhanyagolt részeken mindig marad tőke, amit nem vágnak ki, és amelyben a kórokozó megmarad. A sárgaságot olyan fitoplazma okozza, amely ellen védekezni nem lehet, az egyedüli megoldás a beteg tőkék kiirtása. Emellett figyelni kell arra, hogy az amerikai szőlőkabóca ellen is megfelelően védekezzenek, mivel magát a kórokozót főképp ez a kártevő terjeszti. A gazdátlan területeken erre sem figyel senki.
Fotó: Tóth Tibor / Magyar Nemzet
Végtelen várakozás
Annak érdekében, hogy a kisebb szőlők-gyümölcsösök ne legyenek az enyészetéi, a települések is tesznek lépéseket, szívesen várják mindazokat, akik rendeltetésszerűen használnák a földeket. A problémákkal viszont ők is szembesülnek. „Hozzám évente-félévente bekopognak érdeklődők, akik néhány hektárnyi szőlőt vagy gyümölcsöst akarnak venni, hogy abból éljenek meg. Ennek van is realitása, hiszen a Balatonnál egyre több az olyan étterem, amely egész évben keresi a jó minőségű helyi termékeket. A gond itt is az, hogy az erre alkalmas mezőgazdasági területeket a tulajdonosok lakóövezeti árban akarják eladni, alá nem mennek” – panaszolja a paloznaki polgármester.
Czeglédy Ákos ezt azért fájlalja, mert ekkora összegért a termelőnek nem éri meg vásárolni. Pár faluval odébb negyedáron kapnak földet. A végeredmény az, hogy a magas ár miatt eladhatatlan mezőgazdasági területek egyre rosszabb állapotba kerülnek. A polgármester szerint a tulajdonosok azért várnak rendületlenül telkeik átminősítésére, mert a mai napig nem tudják elengedni, hogy múlt rendszerben folyamatosan nőttek a falvak, a települések új parcellákat vontak belterületbe. Csakhogy ma már nem az a fejlődés, ha újabb nyaralók épülnek, hanem az, ha értékteremtő, a turizmust segítő beruházások történnek. A településen jelenleg két ilyen is folyamatban van. Az egyik a Homola-féle borterasz, vendéglő és pince, a másik egy nyolcszobás panzió a faluban.
Fotó: Tóth Tibor / Magyar Nemzet
Egyszer s mindenkorra
Paloznak az ingatlanvásárlókban és a földtulajdonosokban tudatosítani szeretné, hogy a település egyes részei soha nem lesznek építési telkek. Úszómedencét 10 éve nem engednek építeni, mert elkészülte után egyből azzal kezdenek érvelni a tulajdonosok, hogy engedélyezésével gyakorlatilag elismerték, a terület üdülőövezet. A szabályokat így is kerülgetik, különböző jogcímeken – klasszikusan tűzivíz-tározónak nevezve – többen is építettek medencét. Ma ezek tűnnek fel azoknak a gazdasági épületeknek az udvarán, amelyek szintén csak papíron számítanak annak, amúgy nyaralók.
Ezekkel a problémákkal a környékbeli települések is küzdenek, de elvétve valóban van példa átminősítésre is. Annak nagyon nincs jó üzenete, hogy a Figula Pincészet nemrég azért vesztette el a Füred és Csopak közt bérelt arácsi dűlőjét, mert a terület építési övezetté vált. Ha ez egyedi eset is, akkor is fölfigyelnek rá az átminősítésre ácsingózó tulajdonosok. Hogy Paloznak a kedvüket szegje, azt tervezik: földadót vetnek ki. Ezt jövőre várhatóan meg is teszik. Úgy, hogy ilyesmit csak annak kelljen fizetnie, aki a területét nem műveli vagy művelteti. E szerint történne az összeg meghatározása is. Nagysága nagyjából akkora lesz, mint a műveltetés költsége, ami jelenleg hektáronként 200 ezer forint körül van. Hasonló rendszert alkalmaz Csopak, és úgy tűnik, nekik bejött. A siker nem teljes, de mindenképpen van látszata.
A balatoni borászok körében az az ötlet is felmerült, amely szerint az elhanyagolt apró szőlősöket az államnak kellene fölvásárolnia, majd gondoskodnia arról, hogy egyben kerülhessenek olyan bérlőkhöz, akik funkciójuknak megfelelően tudják hasznosítani. Igaz, ezzel az ötlettel magasabb fórumon elő sem mertek hozakodni, pedig azokat a műveletlen, gazos területeket, ahova tíz éve a lábát sem tette be senki, csak így lehetne helyrepofozni.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
