A koronavírusra való felkészülésként zajló kórházkiürítések hajrában egyik óráról a másikra bocsátják el a sokszor magatehetetlen betegeket a kórházak. A rokonokkal ápolónők, nővérek vagy a szociális munkások – nem ritkán a sírás határán állva – telefonon közlik, hogy kezdjenek a hozzátartozóikkal, amit akarnak. Útmutatás és kérdésekre adott válaszok a legtöbb esetben nincsenek, csak a „legfelsőbb utasítás kíméletlen végrehajtása zajlik”, mondják az Indexnek nyilatkozó hozzátartozók.
A kórházak vezetői még múlt héten kapták meg az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) levelét, amely a kórházak kiürítéséről, ágykapacitások felszabadításáról szóló miniszteri utasítást tartalmazza. A levélben Kásler Miklós miniszter arra utasít minden vezetőt, hogy április 15-ig tegyék szabaddá az alájuk tartozó kórházak közfinanszírozott ágykapacitásának minimum 60 százalékát.
A levélben az is szerepel, hogy minden olyan beteg esetében gondoskodni kell más intézménybe történő áthelyezésről, ahol a beteg ellátási szükséglete szerint ez az intézkedés indokolt. Az Emmi szerint ennek az utasításnak nem tett időben eleget az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) menesztett igazgatója. A minisztérium szerint az OORI-ban április 15-re több mint 200 ágyat kellett volna szabaddá tenni, Cserháti Péter határidőre pedig ennek a tizedét sem ígérte, ugyanakkor az intézet dolgozói nyílt levélben állították ennek ellenkezőjét, alaptalannak és igazságtalannak nevezték Kásler döntését.
Hasonlóan az OORI-hoz, úgy volt, hogy szerdától az ország egyetlen Fejlődésneurológiai osztálya sem fogadhat fekvőbetegeket. A Szent Margit Kórházban működő osztály főorvosa kedden emiatt keményen odaszólt az Emminek. Berényi Marianne szerint „a minisztériumi utasítás veszélyezteti mindazon újszülöttek, koraszülöttek, fiatal csecsemők egészséges élethez való jogát, mely a korszerű, komplex kivizsgálás és az így felállított diagnózison alapuló korai, intenzív kezelés elmaradása eredményez” – írta Facebook-oldalán. Az ügy végül gyorsan megoldódott, Berényi azt írta, hogy a kórház vezetése talált megoldást, "a kórház területén (más épületben) csökkentett ágyszámmal, DE folytathatjuk tevékenységünket!"
Lábszárközép-amputáció után
A határidő közeledtével, a kiürítések több intézményben csak az elmúlt napokban pörögtek fel igazán, de az OORI-ból – a dolgozók állításával egybehangzóan – már március közepén elkezdték felszabadítani a helyeket. Az Index egyik olvasójának édesapját március 20-án, két és fél héttel lábszárközép-amputációja után kellett hazavinnie a családnak az intézet Amputációs Sebészeti Osztályáról. „Alig-alig gyógyuló, váladékozó sebbel, varratokkal hazaadták. Annyit mondtak, hogy a koronavírus miatt, azt már mi következtettük ki, hogy kell a hely”, mondta a férfi lánya.
Az érszűkületben szenvedő beteg az operáció után több hetes rehabilitáción esett volna át, és a tervek szerint ideiglenes műlábbal ment volna haza. Most kerekesszékben ül, rehabilitációra esélye sincs, azokat a gyógytorna-gyakorlatokat végzi, amiket még a szakemberrel végeztek a műtét után, felesége kötözi a sebeit, és a család azt próbálja megszervezni, hogy valaki kivegye a lábából a varratokat.
Súlyos bipoláris betegséggel
A kiürítési hajrában a legtöbb hozzátartozót váratlanul érte, hogy az intézmények gyakorlatilag kirakják a betegeket az intézményekből. Sokakat főként azért, mert fizettek is az ellátásért.
"Kidobják, szó szerint. A Szent Margit Kórház ápolási osztályáról a hölgy délután telefonált, hogy másnap 11-ig vigyük el édesapámat, mert kirakják. Mondtam neki, hogy ezt egy picit nehézkes megoldani ilyen rövid idő alatt, de nem érdekelte. A válasz az volt, hogy ez felsőbb utasítás, és mindenképpen elküldik, ha megyünk érte, ha nem" – írta egy másik olvasó.
Valamivel több időt kapott az a budapesti nő, akinek 79 éves édesapját egy éve kezelik a Nyírő Gyula Kórház pszichiátriáján, mert a férfi súlyos bipoláris betegségben szenved. Vagy egész nap fekszik, vagy mániákusan jön-megy. Tud agresszív lenni, zaklatni és pénzt költeni, de ha éppen olyan állapotban van, egész nap nem kel ki az ágyból, és ott végzi el a dolgát. Kiszámíthatatlan a betegsége – mondta a nő. Ő is sokáig azért hitte azt, hogy a kiürítés nem érinti majd őket, mert édesapja a kórház fizetős, átmeneti otthonában volt elhelyezve. Havonta 80 ezer forintot fizetett az ellátásért.
Múlt csütörtökön a kórház szociális munkásával hívatták fel a hozzátartozókat, hogy a nyílt osztályról is menni kell a betegeknek. „A sírás határán állva hívott végig mindenkit, mert nyilván nem az operatív törzs munkatársaival végeztetik el a piszkos munkát. Vigye el a balhét, hallgassa az anyázást a szociális munkás, aki egyébként a legtöbbet teszi ezekért a betegekért”, mondta a hozzátartozó.
Édesapját szerda ebéd után küldik haza, egy hónapnyi gyógyszeradaggal. Koronavírus-tesztet viszont rajta sem végeznek, mivel az intézményben három hete karanténban vannak a betegek, így a kórház feltételezi, hogy nem fertőződtek meg. A férfi lánya azt mondta, hogy testvérével felváltva ellenőrzik majd, hogy édesapjuk rendesen beveszi-e a gyógyszereket, és megpróbálnak ápolót is szerezni mellé. Persze nem pszichiátriai szakápolót, mert még ha találnának is olyat, a minimum 8000 forintos órabért nem engedhetnék meg maguknak.
Végső stádiumú hasnyálmirigy-rák
Márton István 65 éves nagybátyját már kedden hazaküldték a pécsi kórház ápolási osztályról. A férfit végső stádiumú hasnyálmirigy-rákkal és áttétes májdaganattal diagnosztizálták, folyamatos ellátásra szorulna.
„Az idősotthon nem opció, mert rendeletben tiltották meg, hogy bárkit felvegyenek. Mi pedig hárman lakunk egy három szobás lakásban”, mondta a férfi. Néhány napig ugyan meg tudnák oldani a beteg rokon elhelyezését maguknál, de a férfinak „fogalma sincs, mi lesz, ha nem találnak albérletet.”
Magatehetetlenül, infúzióra kötve
El sem tudom képzeni, hogy most mit csináljak, mi történik – mondta egy másik férfi, akit kedden délben hívtak az egyik észak-magyarországi kórházból, hogy szerda estig ki kell üríteniük az ágyakat, ezért elengedik 85 éves édesapját. Az idős férfi nemrég stroke-ot kapott és fél oldalára lebénult, jelenleg is magatehetetlenül, infúzióra kötve fekszik. Egyetlen fia 200 kilométerre tőle, Budapesten él, és az Indexnek azt mondta, úgy érzi magát, mint egy nagyon rossz amerikai filmben. „Az ápolónő felírta a kétségeimet, és abban maradtunk, hogy szerdán újra beszélünk. Addig várok, és próbálom kitalálni, milyen variációk jöhetnek szóba”, mondta.
"Súlyos következményei lesznek"
Kétlem, hogy szükség lenne ennyi kórházi ágyra, az eddigi járványügyi adatok ezt nem indokolják – mondta Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász. Szerinte az elmúlt hetekben annyi járványkórházat jelöltek ki, hogy azok egy időre garantáltan elegendő férőhelyet biztosítanak a koronavírussal fertőzöttek számára.
Ráadásul hiába szabadítanak fel 36 ezer ágyat a kórházakban, nagyjából 1000-1500 ágyon tudnak csak speciális, lélegeztetőgépes ellátást biztosítani, állítja Rékassy Balázs egészségügyi közgazdász. A szakember szerint nem minden kórház áll készen a koronavírussal fertőzöttek fogadására, és járványügyi szempontból is jobb lenne elkülöníteni a kórházakat.
Bár azt elismerte, hogy fontos előre tervezni, de szerinte a kórházkiürítések olyan mértékű ellátási problémát fognak okozni a krónikus betegségek terén, amelynek sokkal súlyosabb következményei lehetnek. „Minél tovább halasztják a krónikus beteg megfelelő ellátását, annál nagyobb eséllyel lesz sürgős, akut eset belőle”, mondja Dózsa.
Összességében nagyobb kockázatot okozhat az elhanyagolt krónikus betegek ellátása, mint a koronavírus.
A szakemberek szerint ráadásul nem is lehet csak úgy bárki hazaengedni, például egy stroke-on átesett beteg otthoni kezelésére nem állhat készen a család.
Normál körülmények között több napig mérlegelik, hogy alkalmasak-e az otthoni körülmények a beteg ellátására. Ilyenkor a szakmai szempontok mellett az ellátott szociális-gazdasági hátterét is megvizsgálják. Sok krónikus beteg ugyanis azért fekszik a kórházban, mert otthon nincsenek olyan körülmények, amellyel biztosítható a gyógyulás. Rékassy azt mondja, a kórházakban fekvők nagyjából tíz százaléka nem feltétlenül szorulna kórházi ellátásra, ha megfelelően ki lenne építve az otthonápolási rendszer.
Csak hogy az még nagyon gyerekcipőben jár, rendes kiépítése pedig több év lenne. Dózsa adatai szerint jelenleg évente 50-70 ezer embert látnak el az otthonukban szakápolók, ez egyszerre nagyjából 8-10 ezer esetet jelent. Most hirtelen ennek többszörösét kellene egyik percről a másikra biztosítani, plusz forrás és szakember viszont nincs rá.
A háziorvosok mellett általában csak egy olyan nővér van, aki kijár a szakápolásra szorultakhoz. Ő naponta maximum 4-5 beteghez jut el, és csak egy-másfél órát tud ott tölteni. Ez sokak számára azonban nem megoldás, hiszen vannak olyan krónikus betegek, akik mellé 24 órás felügyelet szükséges. Ha a család ezt nem tudja megoldani, egy nyugdíjas vagy szakképzetlen ápolót is lehet alkalmazni, ő viszont akár 200 ezer forintnál is többet elkérhet havonta. Idősotthonba pedig a járvány alatt nem lehet bekerülni.
Rékassy szerint az a probléma, hogy jelenleg az orvosszakmai és népegészségügyi szempontok háttérbe szorulnak, helyette politikai és katonai alapon döntenek. Ilyen volt az is, hogy elrendelték a kórházak kiürítését. Amellett, hogy ez életeket is ment, áldozatai is lesznek. Hogy hány, arról a szakemberek azt mondták, az erre vonatkozó bonyolult számításokat csak most kezdik meg.
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
