A kórházak vezetői még múlt héten kapták meg az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) levelét, amely a kórházak kiürítéséről, ágykapacitások felszabadításáról szóló miniszteri utasítást tartalmazza. A levélben Kásler Miklós miniszter arra utasít minden vezetőt, hogy április 15-ig tegyék szabaddá az alájuk tartozó kórházak közfinanszírozott ágykapacitásának minimum 60 százalékát.

A levélben az is szerepel, hogy minden olyan beteg esetében gondoskodni kell más intézménybe történő áthelyezésről, ahol a beteg ellátási szükséglete szerint ez az intézkedés indokolt. Az Emmi szerint ennek az utasításnak nem tett időben eleget az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) menesztett igazgatója. A minisztérium szerint az OORI-ban április 15-re több mint 200 ágyat kellett volna szabaddá tenni, Cserháti Péter határidőre pedig ennek a tizedét sem ígérte, ugyanakkor az intézet dolgozói nyílt levélben állították ennek ellenkezőjét, alaptalannak és igazságtalannak nevezték Kásler döntését.

Hasonlóan az OORI-hoz, úgy volt, hogy szerdától az ország egyetlen Fejlődésneurológiai osztálya sem fogadhat fekvőbetegeket. A Szent Margit Kórházban működő osztály főorvosa kedden emiatt keményen odaszólt az Emminek. Berényi Marianne szerint „a minisztériumi utasítás veszélyezteti mindazon újszülöttek, koraszülöttek, fiatal csecsemők egészséges élethez való jogát, mely a korszerű, komplex kivizsgálás és az így felállított diagnózison alapuló korai, intenzív kezelés elmaradása eredményez” – írta Facebook-oldalán. Az ügy végül gyorsan megoldódott, Berényi azt írta, hogy a kórház vezetése talált megoldást, "a kórház területén (más épületben) csökkentett ágyszámmal, DE folytathatjuk tevékenységünket!"

A határidő közeledtével, a kiürítések több intézményben csak az elmúlt napokban pörögtek fel igazán, de az OORI-ból – a dolgozók állításával egybehangzóan – már március közepén elkezdték felszabadítani a helyeket. Az Index egyik olvasójának édesapját március 20-án, két és fél héttel lábszárközép-amputációja után kellett hazavinnie a családnak az intézet Amputációs Sebészeti Osztályáról. „Alig-alig gyógyuló, váladékozó sebbel, varratokkal hazaadták. Annyit mondtak, hogy a koronavírus miatt, azt már mi következtettük ki, hogy kell a hely”, mondta a férfi lánya.

Az érszűkületben szenvedő beteg az operáció után több hetes rehabilitáción esett volna át, és a tervek szerint ideiglenes műlábbal ment volna haza. Most kerekesszékben ül, rehabilitációra esélye sincs, azokat a gyógytorna-gyakorlatokat végzi, amiket még a szakemberrel végeztek a műtét után, felesége kötözi a sebeit, és a család azt próbálja megszervezni, hogy valaki kivegye a lábából a varratokat.

A kiürítési hajrában a legtöbb hozzátartozót váratlanul érte, hogy az intézmények gyakorlatilag kirakják a betegeket az intézményekből. Sokakat főként azért, mert fizettek is az ellátásért.

"Kidobják, szó szerint. A Szent Margit Kórház ápolási osztályáról a hölgy délután telefonált, hogy másnap 11-ig vigyük el édesapámat, mert kirakják. Mondtam neki, hogy ezt egy picit nehézkes megoldani ilyen rövid idő alatt, de nem érdekelte. A válasz az volt, hogy ez felsőbb utasítás, és mindenképpen elküldik, ha megyünk érte, ha nem" – írta egy másik olvasó.

Valamivel több időt kapott az a budapesti nő, akinek 79 éves édesapját egy éve kezelik a Nyírő Gyula Kórház pszichiátriáján, mert a férfi súlyos bipoláris betegségben szenved. Vagy egész nap fekszik, vagy mániákusan jön-megy. Tud agresszív lenni, zaklatni és pénzt költeni, de ha éppen olyan állapotban van, egész nap nem kel ki az ágyból, és ott végzi el a dolgát. Kiszámíthatatlan a betegsége – mondta a nő. Ő is sokáig azért hitte azt, hogy a kiürítés nem érinti majd őket, mert édesapja a kórház fizetős, átmeneti otthonában volt elhelyezve. Havonta 80 ezer forintot fizetett az ellátásért.

Múlt csütörtökön a kórház szociális munkásával hívatták fel a hozzátartozókat, hogy a nyílt osztályról is menni kell a betegeknek. „A sírás határán állva hívott végig mindenkit, mert nyilván nem az operatív törzs munkatársaival végeztetik el a piszkos munkát. Vigye el a balhét, hallgassa az anyázást a szociális munkás, aki egyébként a legtöbbet teszi ezekért a betegekért”, mondta a hozzátartozó.

Édesapját szerda ebéd után küldik haza, egy hónapnyi gyógyszeradaggal. Koronavírus-tesztet viszont rajta sem végeznek, mivel az intézményben három hete karanténban vannak a betegek, így a kórház feltételezi, hogy nem fertőződtek meg. A férfi lánya azt mondta, hogy testvérével felváltva ellenőrzik majd, hogy édesapjuk rendesen beveszi-e a gyógyszereket, és megpróbálnak ápolót is szerezni mellé. Persze nem pszichiátriai szakápolót, mert még ha találnának is olyat, a minimum 8000 forintos órabért nem engedhetnék meg maguknak.

Márton István 65 éves nagybátyját már kedden hazaküldték a pécsi kórház ápolási osztályról. A férfit végső stádiumú hasnyálmirigy-rákkal és áttétes májdaganattal diagnosztizálták, folyamatos ellátásra szorulna.

„Az idősotthon nem opció, mert rendeletben tiltották meg, hogy bárkit felvegyenek. Mi pedig hárman lakunk egy három szobás lakásban”, mondta a férfi. Néhány napig ugyan meg tudnák oldani a beteg rokon elhelyezését maguknál, de a férfinak „fogalma sincs, mi lesz, ha nem találnak albérletet.”

El sem tudom képzeni, hogy most mit csináljak, mi történik – mondta egy másik férfi, akit kedden délben hívtak az egyik észak-magyarországi kórházból, hogy szerda estig ki kell üríteniük az ágyakat, ezért elengedik 85 éves édesapját. Az idős férfi nemrég stroke-ot kapott és fél oldalára lebénult, jelenleg is magatehetetlenül, infúzióra kötve fekszik. Egyetlen fia 200 kilométerre tőle, Budapesten él, és az Indexnek azt mondta, úgy érzi magát, mint egy nagyon rossz amerikai filmben. „Az ápolónő felírta a kétségeimet, és abban maradtunk, hogy szerdán újra beszélünk. Addig várok, és próbálom kitalálni, milyen variációk jöhetnek szóba”, mondta.

Kétlem, hogy szükség lenne ennyi kórházi ágyra, az eddigi járványügyi adatok ezt nem indokolják – mondta Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász. Szerinte az elmúlt hetekben annyi járványkórházat jelöltek ki, hogy azok egy időre garantáltan elegendő férőhelyet biztosítanak a koronavírussal fertőzöttek számára.

Ráadásul hiába szabadítanak fel 36 ezer ágyat a kórházakban, nagyjából 1000-1500 ágyon tudnak csak speciális, lélegeztetőgépes ellátást biztosítani, állítja Rékassy Balázs egészségügyi közgazdász. A szakember szerint nem minden kórház áll készen a koronavírussal fertőzöttek fogadására, és járványügyi szempontból is jobb lenne elkülöníteni a kórházakat.

Bár azt elismerte, hogy fontos előre tervezni, de szerinte a kórházkiürítések olyan mértékű ellátási problémát fognak okozni a krónikus betegségek terén, amelynek sokkal súlyosabb következményei lehetnek. „Minél tovább halasztják a krónikus beteg megfelelő ellátását, annál nagyobb eséllyel lesz sürgős, akut eset belőle”, mondja Dózsa.

Összességében nagyobb kockázatot okozhat az elhanyagolt krónikus betegek ellátása, mint a koronavírus.

A szakemberek szerint ráadásul nem is lehet csak úgy bárki hazaengedni, például egy stroke-on átesett beteg otthoni kezelésére nem állhat készen a család.

Normál körülmények között több napig mérlegelik, hogy alkalmasak-e az otthoni körülmények a beteg ellátására. Ilyenkor a szakmai szempontok mellett az ellátott szociális-gazdasági hátterét is megvizsgálják. Sok krónikus beteg ugyanis azért fekszik a kórházban, mert otthon nincsenek olyan körülmények, amellyel biztosítható a gyógyulás. Rékassy azt mondja, a kórházakban fekvők nagyjából tíz százaléka nem feltétlenül szorulna kórházi ellátásra, ha megfelelően ki lenne építve az otthonápolási rendszer.

Csak hogy az még nagyon gyerekcipőben jár, rendes kiépítése pedig több év lenne. Dózsa adatai szerint jelenleg évente 50-70 ezer embert látnak el az otthonukban szakápolók, ez egyszerre nagyjából 8-10 ezer esetet jelent. Most hirtelen ennek többszörösét kellene egyik percről a másikra biztosítani, plusz forrás és szakember viszont nincs rá.

A háziorvosok mellett általában csak egy olyan nővér van, aki kijár a szakápolásra szorultakhoz. Ő naponta maximum 4-5 beteghez jut el, és csak egy-másfél órát tud ott tölteni. Ez sokak számára azonban nem megoldás, hiszen vannak olyan krónikus betegek, akik mellé 24 órás felügyelet szükséges. Ha a család ezt nem tudja megoldani, egy nyugdíjas vagy szakképzetlen ápolót is lehet alkalmazni, ő viszont akár 200 ezer forintnál is többet elkérhet havonta. Idősotthonba pedig a járvány alatt nem lehet bekerülni.

Rékassy szerint az a probléma, hogy jelenleg az orvosszakmai és népegészségügyi szempontok háttérbe szorulnak, helyette politikai és katonai alapon döntenek. Ilyen volt az is, hogy elrendelték a kórházak kiürítését. Amellett, hogy ez életeket is ment, áldozatai is lesznek. Hogy hány, arról a szakemberek azt mondták, az erre vonatkozó bonyolult számításokat csak most kezdik meg.

Sokaknál azzal telt a húsvét, hogy kétségbeesve próbálták kitalálni, hogyan tudnák megoldani folyamatos ápolásra szoruló hozzátartozójuk ellátását, ugyanis nagypéntek óta egyre többeket hívtak fel egészségügyi intézményekből azzal, hogy a kórházak kiürítése miatt csak keddig maradhatnak az osztályon a betegek.

Olvasóink sokasága számolt be arról, hogy országszerte olyan, főleg idős embernek kellett elhagyniuk a kórházakat, akik szakszerű rehabilitációt, felügyeletet, és akár 24 órás ápolást igényelnek.

Az intézkedés oka, hogy Kásler Miklós utasítására a fekvőbetegeket fogadó gyógyító intézményekben a közfinanszírozott ágyak 60 százalékát alkalmassá kell tenni a koronavírussal fertőzöttek ellátására. Az országos tiszti főorvos is megerősítette, hogy a kiürítésnek meg kell történnie, noha Müller Cecília szerdán azt mondta, senki nem kerülhet haza úgy, hogy később emiatt egészségkárosodásnak nézne elébe.

Az intézkedés végrehajtása nem kérésként, hanem parancsként érkezett: ezt mutatja, hogy az Emmit vezető miniszter kirúgta Cserháti Pétert, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet igazgatóját, aki miniszteri biztos is volt az Orbán-kormányban, mert Kásler szerint nem szabadított fel elegendő ágyat az amputált betegekkel, agy- és gerincvelősérültekkel foglalkozó intézményben. Magyarán a kirúgott igazgató az intézet betegeit védte, a kórház dolgozói pedig nyílt levélben tudatták, hogy a kért ágymennyiséget végül sikerült felszabadítaniuk, de már hiába.

Felháborító, hogy magatehetetlen, szakember segítségére szoruló embereket is kitesznek az ellátásból – írta Erika, náluk édesanyja 90 éves, 24 órás felügyeletre szoruló élettársának kell elhagynia a kórházat.

A demens, idős férfi képtelen magát ellátni, Erika szintén idős, 77 éves, vállprotézises, bottal járó édesanyja pedig képtelen neki segíteni ebben. A férfit ezért is helyezték el napi 3000 forintért a Máltai Szeretetszolgálat váci részlegébe, ahol fél évig maradhatott volna, mielőtt idősotthonba kerül. A minisztériumi utasítás miatt most neki is haza kell mennie, bár azt nem tudják Erikáék, hogyan oldhatnák meg az ápolását.

Anyám lelkileg összetört, hiszen egy demens ember kiszámíthatatlan, pelenkázni kell, amit mozgáskorlátozottsága miatt nem tudja, hogyan fog elvégezni. Nem szakember – írta Erika, aki szerint „embertelen intézkedésre” adott utasítást a kormány.

Másoknak is az a kifogásuk, hogy a fűnyíróelv-szerűen alkalmazott intézkedés előtt nem mérték fel, hová küldenek haza a betegeket. Lehet ugyan, hogy valakiről úgy mérik fel az orvosok, hogy otthon is ápolható, azonban vannak, akiknek a közelben vagy egyáltalán nincs olyan hozzátartozójuk, aki képes lenne elvégezni ezt a feladatot.

Nagynéném 77 éves, idős magatehetetlen, demens beteg, akinek két hét ezelőtt volt végtagamputációja. Sajnos az altatás a meglévő demenciát a legrosszabbra fordította, teljesen öntudatlan, és mivel már most amputált, magatehetetlen. 24 órás ápolást, etetést, pelenkázást igényel – mesélte Krisztina, aki a tengerentúlon él, így képtelen segíteni nagynénjén, akinek a szikszói kórházból kell távoznia.

Az idős asszonynak nincs gyereke, és, bár két testvére él, ők ugyancsak idősek és komoly egészségügyi problémákkal küzdenek, nem tudnak a testvérükről gondoskodni.

Éva Sopronból írt, neki a helyi kórház krónikus belgyógyászati osztályáról küldték el az édesanyját.

"Majd 6 hónap után, számomra tisztázatlan körülmények között leesett az ágyról és eltört a combja, megoperálták. Katéteres, pelenkás, és elkapta az összes kórházi fertőzést. Gondozó segítség nincs" – írta felhívásunkra, hozzátéve, hogy bár a városban laknak, de a családban kialakult nehézségek, így például fizetéskiesés miatt nem tudják, mihez kezdjenek.

„Édesanyánk 3 éve karácsonykor stroke-ot kapott. Egy évig otthon volt, egyedül élt már majdnem 20 éve. Állapota az év vége felé rosszabbodni kezdett, ezért kórházba, ápolási osztályra került, mivel idősotthonban nem volt hely. A terv az volt, hogy ha lesz hely, átkerül otthonba, de egy hónap után nagyot romlott az állapota, demens tüneteket is kezdett mutatni, valószínűleg egy újabb stroke miatt. Így az otthon már nem jöhet szóba, demens betegekkel nem foglalkoznak a környéken” – írta Attila, ami választ adhat arra, hogy az inkább ápolásra, mintsem folyamatos orvosi beavatkozásra ítélt idős emberek miért kórházakban, jellemzően ápolási osztályokon vannak, és miért nem otthonokban.

Mivel az idősotthonokban amúgy is hosszú a várólista, most pedig létszámstop is van a járvány miatt, ezért sem megoldás, hogy a kórházakból ezekbe próbálnak elhelyezni valakit. Kórházakból most végképp nem vesznek át senkit, mert kiemelt fertőzésveszéllyel lehet számolni az egészségügyi intézményekben, a Pesti úti idősotthon esete pedig megmutatta, mivel jár, ha egy otthonba betör a járvány (a fővárosi intézményben a fertőzöttek száma 212-re, az elhunytaké 13-ra nőtt).

A testvéremmel több száz kilométerre lakunk, mindketten dolgozunk. Az ápolás teljes embert kívánna, speciális tudással és eszközökkel. Egy ennyi ideje fekvőbeteg speciális matracon fekszik a felfekvések miatt. Társasházban nem lehet demens, időnként hangoskodó beteget ápolni. Teljesen kétségbe vagyunk esve, és ez, gondolom, nagyon nem egyedi eset – fejezte be a történetet Attila Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből.

Egy 74 éves nőt március végén szállított egy budapesti kórházba a mentő, miután agyvérzést kapott. Tíz napig kómában volt, most már a szemét tudja mozgatni, de teljesen lebénult – írta barátnője, Ilona.

„A neurológián fekszik, lebénulva, gépekkel életben tartva, mesterségesen táplálva. Most közölték, hogy haza kell vinni a családjának” – írta keddi levelében Ilona. Elmesélte azt is, hogy a nőt a fiának kellene ellátni, aki felszolgáló, fogalma sincs az ápolásról. „Napi 24 órás gondozásra szorul, csak csövön lehet etetni, pépessel, tisztába kell tenni, és fürdetni. Van egy lánya is, aki mellrákos, ő is küzd az életéért, de vidéken lakik, és a két unokája is” – folytatta, hozzátéve, hogy a család sem ápolót nem tud fizetni, az otthonok pedig jelenleg nem fogadják az idős asszonyt.

Ilyen meggondolatlanul hozott döntést még nem is hallottam, nyugodtan kérhetne a törvényhozó eutanaziát is ezekre a szerencsétlen emberekre, így megoldódnának a gondok, mert ez így épp ésszel fel nem fogható őrültség – mondta el Ilona a véleményét.

Szintén nehéz helyzeteket teremt, hogy a pszichiátriai osztályokat is kiürítik, ahol sokszor ön- és közveszélyes embereket ápolnak, akiknek nemcsak az ellátását nem tudják megoldani családtagok, hanem az is előfordul, hogy félnek tőlük.

Mi befogadjuk a házunkba. De fogalmam nincs hogy fogja elfogadni, hogy nem ihat szeszes italt. Szót fog-e nekünk fogadni? – tette fel kérdéseit olvasónk, akihez az izsófalvi pszichiátriáról érkezik haza az öccse.

A férfi tavaly szeptember a miskolci „Tiszai pályaudvaron ittas állapotban lépcsőn legurult, beverte a fejét és több más sérülése is keletkezett. Innentől kezdve folyamatosan zavartan viselkedett” – számolt be Ibolya.

A zárt osztályon őt kezelő főorvosnő elmondta, hogy italos életmódja miatt több agysejtje elhalt, amit visszahozni már nem tudnak, ilyen zavart marad, és később még rosszabb lehet! – mesélte, hozzátéve, hogy abban a szenvedélybetegeket fogadó otthonban is zárlat van, ahová el tudták volna helyezni az öccsét.

Ibolya arról is beszámolt, hogy testvére azért is került már zárt osztályra, mert szétverte egy kórházi vizsgáló berendezését. Egyszer pedig, amikor hazakerült, tüzet okozott a lakásában, amire szerencsére felébredt, így el tudta oltani. Öccse korábban azzal fenyegette az élettársát, hogy elvágja a torkát álmában, ezért Ibolya attól fél, hogy velük szemben is agresszív lehet.

Ágnes a férje miatt került nehéz helyzetbe, akit bipoláris depresszió, illetve öngyilkos gondolatok miatt kezeltek.

Most hogy hazaküldték, egész nap bezárkózva fekszik, inzulinos cukorbeteg is, és a gyógyszereit nem szedi itthon rendesen. Sajnos én nem tudok rá hatni, mert olyankor agresszív. Ők is tudták hogy még kezelésre szorulna, de ki kellett az egész osztályt üríteniük – írta zalaegerszegi olvasónk, aki szintén nem tudja, mihez fog kezdeni. A kórházban azt mondták neki, tehetetlenek, végre kellett hajtaniuk a minisztériumi utasítást.

A koronavírusos betegek elenyésző része kerül kórházba, ezért sem értik a 24.hu által megkérdezett orvosok, miért kellett rohamtempóban országosan 36 ezer ágyat a járványhelyzet miatt felszabadítaniuk az intézményeknek. Az intézkedésekből kitűnik, hogy a kormány 100 ezres koronavírusos betegtömegre készül, azt viszont mintha kihagyná a számításból, hogy más betegek is vannak. Ráadásul a koronavírus a legnagyobb megterhelést nem az általános kórházi ellátási kapacitásokra méri.

Nézzünk körül a világban! Akik a híradókat nézik, láthatják, mi zajlik. Fel kell készülnünk arra, hogy mindenki jusson ellátáshoz, akinek arra szüksége van – Müller Cecília országos tiszti főorvos az operatív törzs keddi tájékoztatóján ezzel indokolta, hogy a kórházaknak nyolc nap alatt ágykapacitásuk 60 százalékát fel kellett szabadítaniuk a járvány elleni védekezéshez. Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy április 15-étől mintegy 36 ezer kórházi ágyon csak a koronavírussal megfertőzött betegeket láthatják el.

Bár a koronavírus-fertőzöttek száma még mindig nem éri el az 1600-at, és közülük messze nem mindenki igényel kórházi ellátást, a miniszteri rendeletben megszabott kapacitásátrendezés mértéke és a néhány nappal ezelőtt 7500-8000 lélegeztetőgép szükségességét hangsúlyozó miniszterelnöki mondat is azt sugallja, hogy a kormány a járvány terjedésével 100 ezres nagyságrendű beteggel számol. A 24.hu által megkérdezett orvosok, intézményvezetők és szakértő szerint azonban az ilyen ütemű átalakítás egyelőre túlreagálás, és bár fontos a felkészülés, a jelenlegi magyarországi járványhelyzet megfontoltabb és fokozatosabb átalakítást kívánna, nem beszélve a koronavírussal nem fertőzött betegek ellátási problémáinak megoldásáról. Mindezt egy forrásunk így tömörítette egy mondatba:

Magyarországon 160 ezerre tehető azon ágyak száma, amiken beteget ápolnak. Ennek nagy része, nagyjából 100 ezer ágy, a szociális ellátásban, például idősotthonokban van, a maradék 60 ezer a kórházi ellátásban. Az utóbbiak vethetők be a járvány elleni védekezésben.

A 60 ezer kórházi ágy is két részre osztható: van nagyjából 40 ezer aktív, vagyis olyan, ahol néhány napja műtött, haza nem küldhető betegek ellátása történik. Az ilyen betegek ellátásának a célja az egészségi állapot mielőbbi helyreállítása, vagy ha ez nem lehetséges, stabilizálása, a szövődmények kialakulásának megakadályozása. A krónikus ágyakon az ellátás időtartama, illetve befejezése általában nem tervezhető, és jellemzően hosszú időt vesz igénybe. Jelentős különbség az is, hogy a krónikus osztályok kisebb orvosi és szakdolgozói létszámot, valamint kevesebb felszerelést igényelnek.

A magyarországi kórházak felépítése korántsem egységes. Vannak intézmények, ahol az ágyak több mint fele krónikus, ők most gyakorlatilag feláldozzák a krónikus ellátásukat, és valamennyit az aktívból is csonkolnak, de vannak olyan kórházak is, ahol annyira nincs krónikus ellátás, hogy csak az aktív ellátásból tudnak feláldozni ágyakat. A 24.hu-nak nyilatkozó szakértő számítása szerint ha minden krónikus ágyat kiürítenének, akkor is legfeljebb 14-15 ezer, nem koronavírusos beteg ellátására szolgáló aktív ágy állna rendelkezésre az országban, ami finoman fogalmazva „nem tűnik soknak”.

Szerinte a 36 ezer magyar fekvőbeteg ágy egyidejű vírusvédelmi készenlétbe helyezése túlzott mértékű tartalékképzés, ráadásul ezeknek az ágyaknak nemcsak üresnek, de a vírus megjelenése esetében „működőképesnek is kell lenniük”, vagyis biztosítani kell melléjük a felszerelést és a személyzetet.

A lapunk által megkérdezett orvosok és kórházi vezetők egyöntetű véleménye szerint az intézkedés értelmetlen, indokolatlan és teljesíthetetlen elvárásokat kényszerít a kórházakra, és bár üdvözlendő, hogy legyen egy központi terv a járvány eszkalálódására, a diktátumnak is felfogható intézkedés olyan súlyos következményekkel járhat, ami veszélyezteti a járványüzemmód miatt az ellátásból kiesett betegek életét.

Az ismert fertőzöttek és kórházi kezelést igénylők száma jelenleg nem indokolja, hogy minden kórház az ágykapacitásának legalább 60 százalékát felszabadítsa és átalakítsa koronavírusos betegek ellátására – mondta egy korábbi kórházvezető, hozzátéve, senki sem vitatja, hogy akár ilyen mértékű kapacitásra is szükség lehet nagyon rossz forgatókönyv esetén, ezért meg kell tenni a szervezési előkészületeket ehhez is, ugyanakkor a kapacitásokat fokozatosan, a növekvő igények szerint kellene szabaddá tenni.

A rohamtempó helyett a fokozatosság elvét hangsúlyozták többen is, előrevetítve, hogy a most felszabadított ágyak túlnyomó többsége a járvány terjedésének jelenlegi üteme alapján egy ideig szinte biztosan üresen fog állni, a hozzájuk tartozó személyzet nagy része pedig ahelyett, hogy a tényleges gyógyításban venne részt, a koronavírusos betegek ellátását várja készenlétben.

Jelenleg ugyanis a Budapesten kívüli kórházak többségében a fertőzött betegek ellátására elkülönített osztályokon alig van beteg. Egy megyei kórház vezető orvosa azt mondta, náluk a kórházban megfigyeltek száma a 20-30-at egyetlen pillanatban sem lépte át, e páciensek mindegyikét külön kórteremben helyezték el. A szóban forgó intézmény intenzív osztályán nagypéntekig összesen három koronavírusos beteget lélegeztettek, számuk a négynapos ünnepen eggyel nőtt. Közülük az egyiket extubálták és osztályra helyezték, vagyis lekerült a lélegeztetőgépről.

A kórházak fő dilemmája jelenleg nem a koronavírusos betegek ellátása, hanem a nem fertőzötteké, akiknek ellátása a járványügyi intézkedések bevezetése óta (azaz közel egy hónapja) nem tűnik megoldottnak, és a helyzet csak romlani fog.

Számos akut és krónikus beteget nem vehetnek fel az intézmények, köztük onkológiai, anyagcsere vagy éppen szív- és érrendszeri kórképek miatt gondozott pácienseket, akik emiatt fokozott kockázatnak vannak kitéve. Még felbecsülni sem tudjuk, hogy ez mennyivel növeli az elkerülhető halálesetek számát a következő időszakban – mondta egy korábbi intézményvezető, aki szerint az átalakítások miatt nem kórházigazgatókat kellene lecserélni, hanem Kásler minisztert.

A döntéshozók az átalakítás képletébe jól láthatóan nem vették bele a „hétköznapok” nem tervezhető, de mindenképpen ellátásra szoruló betegeit, akik a koronavírustól függetlenül, de balszerencsés módon akár azzal egy időben tömegével érkezhetnek meg a kórházakba.

Egy orvos egyenesen azt valószínűsíti, hogy

Abban is egyetértettek a lapunknak nyilatkozók, hogy jelen helyzetben nem a fűnyíróelvszerűen véghezvitt országos ágyszámcsökkentésre kellene összpontosítani. A legfontosabb az lenne, hogy kiterjesszék a tesztelést a lakosság lehető legszélesebb körére, de leginkább az egészségügyi és szociális területen dolgozókra.

Egyikük szerint a betegek és az egészségügyi dolgozók szempontjából óriási kockázatot jelent, hogy a fertőzött betegeket nem néhány kijelölt intézményben koncentrálják, és nem ezek telítődése esetén vonnak be tervezett ütem szerint újabb kórházakat, hanem egyszerre minden intézmény ellát koronavírusos betegeket. Így sokkal nagyobb a kockázata, hogy nagy számú egészségügyi dolgozó azonos időszakban kapja el a fertőzést, és lesz beteg vagy kerül karanténba, egyszersmind esik ki a munkából.

Egy másik orvos arra hívta fel a figyelmet, hogy ha 150 ezer fertőzött beteg lenne, akkor is aránytalan a 36 ezer ágy, lévén a koronavírussal fertőzött pácienseknek csak körülbelül 10 százaléka szorul kórházi ellátásra. Jó az, ha előre gondolkodunk, de a fokozatosság és az átgondoltság is fontos lenne, tette hozzá.

Az országos és a budapesti felkészülés, illetve a területi ellátási feladatmegosztás különválasztására többen is felhívták a figyelmet. Vidéken a sokszakmás megyei és a néhány szakmás kisebb kórházak között az elmúlt évtizedekben világos együttműködés alakult ki. Bár a kisebb kórházaknak is ágyszámuk 60 százalékának feláldozásával kell készültségben állniuk, a védekezés központjai valójában a megyei intézmények lesznek.

Budapest helyzete – ahol jelenleg a legnagyobb számú a megbetegedés, a regisztrált esetek fele fővárosi – azonban teljesen más. A budapesti kórházak, intézetek szakmai szerkezete és ellátási feladata igen eltérő, a kórházak közötti együttműködési rendszer rendkívül bonyolult, az ellátási területek, feladatok egymást átfedőek. Ebből adódóan bármely budapesti kórház feladatainak jelentős megváltozása – márpedig a 60 százalékos ágyszámtartalékolás önmagában is annak számít – a kórházak közötti, eddig is ingatag lábakon álló feladatmegosztást és együttműködést alapvetően alakítja át, korlátozza, nem beszélve arról, hogy ha bármely budapesti kórház megmaradt kapacitásainak hozzáférhetőségét a növekvő koronavírusos esetszámok akár egy-két nap alatt tovább rontanák – magyarázza egy egészségügyi szakértő.

Ezen a ponton arra is felhívta a figyelmet, hogy a koronavírus-fertőzés a legnagyobb megterhelést nem az általános kórházi ellátási kapacitásokra, hanem azokon belül az intenzív ellátási rendszerre és az intenzív terápiás hátteret igénylő lélegeztetési ágyakra méri.

Az országosan elrendelt általános 60 százalékos készenlét teljesen más helyzetbe hozza az egyes kórházakat, hiszen az intenzív ágyak területi elosztása, illetve az egyes kórházakon belüli aránya igen eltérő. Sok olyan kórház van, ahol 5-6, máshol viszont 50-60 intenzív terápiára felkészített ágy van. Az utóbbi intézményekben bizonyosan könnyebben veszik a járványüzemmódra való átállás akadályait. Ahol azonban kevés az intenzív ágy, ott hiába szabadítanak fel nagy mennyiségű más profilú ágyat az aktív és/vagy krónikus ellátásból, nem lesz képzett személyzet, csak úgy, ha kényszerképzésekkel rávezénylik őket a bonyolult feladatnak számító lélegeztetés elvégzésére.

A szakértő úgy véli, hogy az 1100 intenzív ággyal rendelkező hazai kórházrendszerben 2500-3000 koronavírusos beteg egy idejű lélegeztetése az a határ, ami esetleg néhány napig elképzelhető.

E fölött a magyar egészségügy jelenlegi állapotában már nemigen tudja biztosítani a gépek működéséhez szükséges bonyolult háttérfeltételeket, kiegészítő eszközöket, infrastruktúrát és a valóban képzett, a feladat ellátására alkalmas személyzetet.

Koronavírusosan került haza a János kórházból a műtét után egy lábadozó beteg – írja a hvg.hu. Erzsébet 76 éves anyósa nagypénteken került haza a kórházból úgy, hogy meg sem említették, hogy az idős nő közben odabent elkaphatta – sőt, mint kiderült, el is kapta – a koronavírus-fertőzést. (Azért gyanítják, hogy odabent, mert a nő március eleje óta kórházban feküdt .

A család állítja, hogy csak egy nappal később a járványügyi hatóságoktól tudta meg, hogy fertőzötten kapták haza családtagjukat.

Erzsébet anyósa azért került haza, amiért mostanában nagyon sokan: Kásler Miklós utasítására a fekvőbetegeket fogadó gyógyító intézményekben a közfinanszírozott ágyak 60 százalékát alkalmassá kell tenni a koronavírussal fertőzöttek ellátására. Az országos tiszti főorvos is megerősítette, hogy a kiürítésnek meg kell történnie, noha Müller Cecília szerdán azt mondta, senki nem kerülhet haza úgy, hogy később emiatt egészségkárosodásnak nézne elébe.

Erzsébeték onnan tudták meg, hogy egy koronavírusos beteggel élnek egy fedél alatt, hogy az anyósa hazaérkezése után telefont kaptak a járványügyi hatóságtól, hogy felvegyék a kontaktkutatáshoz szükséges adatok. Azaz a kórházból senki nem jelezte nekik, hogy elkapta a fertőzést az idős asszony.

Erzsébet ezek után pánikba esve hívogatta a kórházat, hogy árulják el, hogy most akkor tényleg koronavírus-fertőzött-e az anyósa, vagy valami félreértés történt, de a nővér nem adhatott felvilágosítást, az orvost pedig több mint egy napig nem tudta elérni. Végül vasárnap délután, az ügyeletes orvos erősítette meg a pozitív eredményt, és elnézést kért a „kellemetlenségért” az osztály, illetve az intézmény nevében – írja a portál.

Az anyósnál egyébként végeztek még tesztet a kórházban, mert köhögött és hőemelkedése volt, de erről nem értesítették a családot. Azután nézték meg a kórházban a nő zárójelentésében, hogy szűrték koronavírusra, miután a család telefonált. Akkor még az eredmény sem szerepelt a kórházi dokumentumban.

Erzsébetet nem csak anyósa és saját maga miatt aggasztja a helyzet, hanem 59 éves férje miatt is aggódik, aki krónikus magas vérnyomás-betegsége miatt szintén veszélyeztetettnek számít a vírus szempontjából.