A gazdaság egyik legfontosabb eleme és a társadalom működésének egyik alapja az energiaszektor. Az ezzel kapcsolatos energiapolitika viták kereszttüzében létezik. Mi ehhez a témához szolgálunk információt az olvasóink számára, aminek részeként kevésbé ismert információkat rendezünk új megvilágításba.
Az atomerőművek felszámolási költsége
Több oka is van annak, hogy miért jelentene súlyos problémát a paksi atomerőmű azonnali bezárása. A legnyilvánvalóbb probléma az energiaellátás költségének a növekedése és az importáram részarányának további növekedése lenne, ami nemzetbiztonsági és versenyképességi kockázat. Van egy további probléma, ami nem hangzik el túl gyakran sem az atomenergiát pártoló, sem az azt ellenző oldalon: Paks felszámolási költsége.
Egy atomerőművet a sugárzó anyagok miatt, nem lehet úgy leszerelni, mint egy átlagos ipari üzemet. Emiatt Paks felszámolásának várhatóan óriási költsége lesz. Az egyik témával foglalkozó cikk szerint ez 1650 milliárd forintba fog kerülni. Ez összemérhető a Paks 2 4000 milliárdos beruházási költségével.
Ez úgy kapcsolódik Paks bezárásnak problémaköréhez, hogy minél korábban zárjuk be a paksi erőművet annál kevésbé tudja az kitermelni a felszámolási költséget. A jelenleg működő paksi atomerőmű ugyanis gyűjti a pénzt a Központi Nukleáris Alap révén a leendő felszámolásra. Minél korábban zárjuk be az atomerőművet, annál kevesebb pénz lesz az alapban.
A helyzet amúgy az, hogy az alap vagyonának jelenlegi növekedési üteme mellett az erőmű még a műszaki üzemidő végéig sem tudja kitermelni a felszámolási költségeket. Emiatt amikor Paksot bezárják a jelenlegi tudásunk szerint százmilliárdok fognak hiányozni a költségek fedezésére.
A belenei atomerőmű esete
Egy másik kérdés már az a probléma, hogy ki lehet-e szállni a paksi bővítésből. Vannak olyan politikusok, akik szerint ez megvalósítható lenne, legalábbis olcsóbb, mint megépíteni az új blokkokat, de valószínűleg súlyos pénzekbe kerülne. Erre jó példa a belenei atomerőmű esete.
A bolgárok 2008-ben szerződést kötöttek az oroszokkal egy új atomerőmű építéséről. 2009-ben viszont kormányváltás volt, és az új kormány felmondta a szerződést az oroszokkal. Az oroszok erre beperelték a bolgárokat, akiknek ki kellett fizetniük az oroszok költségeit, miután azt a genfi bíróság megítélte nekik.
Ez azt jelenti, hogy valószínűleg akkor is forintszázmilliárdokba kerülne kiszállni, hogyha a bővítés nem épülne meg, és cserébe nem lenne erőmű. Ez alapján érthető, hogy az államközi szerződés egyes elemei nem nyilvánosak.
Egy lehetséges kompromisszumos megoldás: egyblokkos bővítés
A hagyományos erőműveket blokkokban építik. Egy blokk egy önmagában működőképes termelési egységet jelent. Atomerőmű esetén egy blokkhoz tartozik reaktor, gőzturbina, generátor és egyéb berendezések. A paksi atomerőmű jelenleg működő 4 blokkja egyenként 500 megawattos teljesítményűek, míg a tervezett két blokk egyenként 1200 megawatt teljesítményűek lesznek.
Az előbbieket azért írtam le, mert a bővítés és annak teljes leállítása között van egy köztes megoldás is: egyblokkos bővítés. Ez azért merül fel lehetőségként, mert a magyar villamosenergia hálózat annyira kicsi a tervezett blokkokhoz képest, hogy egy blokk is képes lesz megtermelni az ország áramigényének a 20 százalékát. Emiatt amennyiben a két blokkból az egyiket visszamondanánk, és egyet építenénk meg, akkor is az atomenergia részaránya a hazai áramellátásban a jelenlegi 40 százalék alattiról 50 százalék fölé nőne, ami azt jelenti, hogy egy egyblokkos bővítéssel is túlnyomó többségbe kerülne az atomenergia.
Emellett ebben az esetben több tér maradna a többi energiaforrás fejlesztésére, vagyis jobban több lábon álló lehetne az ország. Ugyanis amennyiben megépül a két blokk, úgy az atomenergia részaránya 70 százalék fölé fog nőni, ami azt jelentené, hogy évekig egy létesítményre épülne az ellátásunk.
Egy lehetséges probléma a jövőben a magyar atomerőmű számára: nem lehetséges a rugalmas üzemeltetés
A jövőben az energiapiacon az atomerőművek egyre inkább kénytelenek lesznek gyorsan változó körülmények mellett működni. Ennek az az oka, hogy a megújuló energia termelése növekszik, és várhatóan a jövőben is az időjárás függvényében fog ingadozni. Ehhez alkalmazkodnia kell a többi erőműnek, mivel ennek az a hatása, hogy időközönként az árampiacon lecsökken az áram ára, akár negatív tartományba is.
Ez viszont problémát jelent az atomerőművek számára, ami az üzemeltetési tapasztalatokból régen kiderült. Ugyanis ha egy atomerőművet az alacsony áramár miatt rövid időre leállítanak, akkor azt nem lehet azonnal újraindítani. Ennek a fő oka az ún. xenonmérgezés. Amennyiben a reaktort leállítják, akkor a xenon egy újraindítási kísérlet esetén elnyeli a neutronokat. Ez azt jelenti, hogy egy leállítás után egy atomreaktort jelentős ideig nem lehet újraindítani, amíg a xenon el nem bomlik.
Ez azért lehet a jövőben súlyos probléma az atomerőművek üzemeltetése szempontjából, mivel ez azt jelenti, hogyha a jövőben a napenergia növekvő termelése miatt nappal kénytelenek lennének leállni, akkor nem biztos, hogy az éjszakára újra tudnának indulni. Ennek valószínűleg az lesz a következménye, hogy a nappali órákban az atomerőművek minimális áron lesznek kénytelenek eladni az áramukat, mivel még az így keletkező veszteség is kisebb, mintha folyton le kellene állniuk.
Ennek valószínűleg az lesz a következménye, hogyha a jövőben az ország napelemes kapacitás többszöröse lesz a mostaninak, akkor a rendszerirányító központi parancsra valószínűleg a napelemeket fogja visszafogni (vagy pedig minimális áron fogunk áramot exportálni).
(Olvasónktól)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
