Emlékművet állítottak az 57 éve történt Dubček-Brezsnyev találkozónak Tiszacsernyőben Németi Róbert2025. 08. 20., sze – 17:01 Tiszacsernyő |
Az ukrán-szlovák-magyar hármas határ menti kisvárosban 57 évvel ezelőtt a történelem szó szerint sínre került. 1968 augusztusában itt találkozott egymással Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára, és Alexander Dubček, a csehszlovák reformok vezéralakja. A tét a Prágai Tavasz jövője és Csehszlovákia sorsa volt, melyre ma is fájó szívvel tekintettek vissza a felvonulással egybekötött emlékmű leleplezésén.
A július 29. és augusztus 1. között zajló tárgyalások a vasútállomás melletti, ma már omladozó Vasutas Klubban és a sínek mellett álló vasúti kocsikban folytak. A delegációk külön vonatokon érkeztek, s a szovjetek minden este visszagördültek saját oldalukra – ám az, ami a tárgyalóasztalon nem ment át, végül lánctalpakon tért vissza. Brezsnyev világossá tette: Moszkva minden szükséges eszközt bevet, ha Dubček nem fékezi meg a politikai liberalizációt. Dubček viszont kitartott. Védte a szocializmus emberi arcú vízióját: szabadabb sajtót, lazább cenzúrát, gazdasági nyitást, politikai pluralizmust akart. De Moszkva szemében mindez veszélyeztette a keleti blokk egységét.
A tárgyalások nem vezettek áttöréshez.
Három hét múlva, 1968. augusztus 20–21-én, a Varsói Szerződés csapatai – köztük szovjet, lengyel, keletnémet, magyar és bolgár egységek – megszállták Csehszlovákiát. A Prágai Tavasz véget ért, a remény meghalt.
10 évesen élte meg
Marián Kusík, a kelet-szlovákiai Krčava községből származó, jelenleg Homonnán élő művész személyes élményeivel kötődik a helyhez.
„Tízéves voltam akkor. Apámmal a londoni rádiót hallgattuk, majd másnap hajnalban láttam a tankokat, ahogy a falu betonutcáján dübörögnek Ungvár felől”
– idézte fel Kusík. A határőrök és vámosok fegyvertelenül álltak, a faluban pedig másnap reggelre már transzparensek lógtak: „Dubčeknek szilvapálinka, Biľaknak borovička” és „Halál az orosz megszállóknak!” Kusík gyerekkori behatásait ma művészetén keresztül közvetíti. A Tiszacsernyőben tartott, gyülekezővel egybekötött emlékműavatáson az ő alkotása is bemutatásra került.
Az (El nem) feledett történelem címmel végbement nyilvános megemlékezést a homonnai Gyere és ismerd meg (Príď a spoznaj) polgári társulás szervezte, mellyel a múlt árnyainak jelenlegi veszélyeire, behatásaira is rámutattak.
„Az oroszok az elmúlt évtizedekben semmit sem tanultak, és semmit sem felejtettek”
– mondta Ján Mičovský aktivista, a rendezvény egyik főszervezője, Szlovákia egykori földművelésügyi minisztere.
„Aki figyeli Ukrajnát, látja a párhuzamot: amikor a szomszédok útja nem tetszik nekik, ismét erővel lépnek fel. És éppen ezért tértünk vissza Tiszacsernyőbe, hogy emlékeztessük magunkat, az itt élőket és az egész társadalmat: a történelem mindig figyelmeztet, megismétli önmagát – és aki nem tanul belőle, az könnyen újraélheti a történteket”
– tette hozzá Mičovský.
Emlékezés és művészet
A megemlékezésen Michael Kocáb cseh zenész és politikus is részt vett, aki annak idején kulcsszerepet játszott a szovjet csapatok kivonulásában, de megjelent Rastislav Káčer diplomata, Andrej Bán újságíró és humanista, nem utolsó sorban pedig Taras Kopiljak ukrán aktivista is. Az eseményt versek, dalok színesítették. A mintegy két órás rendezvény részeként Fero Guldan Az árulás születése című monumentális installációját is leleplezte, amely az 1968 nyarán elveszett reményeket idézi fel. Ezt a város központjában, az Úttörők terén állították fel és mutatták be a megjelenteknek.
Az installáció szögesdrótból, vasrudakból és síndarabokból lett összeállítva, vagyis az itt történteket a vasút szimbólumaival jeleníti meg.
A mintegy száz főből álló tömeg végezetül a helyi vasútállomással szemben található épülethez vonult át, oda, ahol egykoron a két politikus tárgyalásai is végbementek. Az úgynevezett Vasutas Klub épületének falán egy nagyméretű archív fotó leleplezésével idézték fel a történelmi pillanatot, melyen igazából két teljesen eltérő politikai jövőkép ütközött. Az elhanyagolt, már-már omladozó épület ma is ugyanazon a helyen áll, bár romos és feledésbe merült, de belső terei állítólag még ma is őrzik Brezsnyev és Dubček árnyait. A szervezők bíznak abban, hogy a rendezvény új lendületet adhat az épület megmentésének.
„Ne hagyjuk, hogy a történelem a vakolattal együtt porladjon el”
– hangzott el a rendezvény során.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
