Hatvan évvel ezelőtt, 1961. április 12-én, helyi idő szerint reggel 9 óra 7 perckor emelkedett a Bajkonuri Űrközpontból magasba a világ első embert szállító űrhajója. Fedélzetén az akkor 27 éves Jurij Gagarinnal, akit 3000 jelentkezőből választottak ki. A válogatás során a kiválasztottak körét előbb 154-re, majd 20-ra, s végül 6 főre csökkentették.
Közülük számos teszt, vizsgálat elvégzése után 1961. április 6-án Jurij Gagarint jelölték ki a repülésre. Helyettese, a tartalék űrhajós German Tyitov lett. A kiválasztás egyik politikai feltétele volt az is, hogy az űrhajósnak munkás- vagy parasztcsaládból kellett származnia.
Az űrhajósok mai feladataihoz viszonyítva Gagarin feladata egyszerű volt. Rádiókapcsolaton keresztül folyamatosan jelentette a saját állapotát és az űrhajó működésének adatait. Gagarin emellett csodálva figyelte az alatta elterülő Földet, jegyzeteket készített, ill. hangszalagra mondta tapasztalatait. A 108 perces repülés közben egyszer étkezett is. A repülés során csak egyetlen probléma fordult elő, jegyzetceruzája az ülés alá került, s azt nem tudta onnan kivenni. Az űrhajó egy nem egészen teljes földkörüli út megtétele után Szaratov község közelében ért sikeresen földet.
A hosszas előkészítés ellenére a szovjet tudósok nem tudták határozottan megmondani, hogy az űrhajós hogyan fogja viselni az űrrepülést, ezért az űrhajó irányítása automatikusan zajlott. A repülés legkritikusabb része a visszaérkezés volt, de azt is sikeresen teljesítette.
A szovjet szokásoknak megfelelően a szovjet hírügynökség csak a sikeres repülés után tette közzé az űrkutatás történetének talán legjelentősebb eseményét. Ez nemcsak műszaki, de politikai sikert is jelentett, hiszen az Egyesült Államok is pályázott erre címre.
A sikeres űrrepülést követően Jurij Gagarint nemcsak a Szovjetunióban ünnepelték hősként de a világ más országaiban is. Közöttük Egyiptomban, Kanadában, Csehszlovákiában és Magyarországon is, ahová a „békemissziója” keretében ellátogatott. Teljesítményét számos kitüntetéssel ismerték el.
A sikert nehezen viselte, emellett kötelezően politikai tevékenységben is részt kellett vennie, minden veszélyes tűnő tevékenységtől eltiltották. Mindez a magánéletére is rányomta a bélyegét.
Az űrkutatáshoz, a repüléshez csak 1966-ban tért vissza, amikor megkezdte a felkészülését egy újabb űrrepülésre. Vissza kellett szereznie a repüléshez szükséges jártasságát is, melyet a közéleti tevékenysége miatt elvesztett. Sokáig csak kísérő felügyeletével repülhetett. Az első önálló repülésre 1967 decemberében kapott lehetőséget, de a MIG-17 leszállásakor súlyos hibát követett el (téves siklópályán közelítette meg a leszálló pályát) így az egyedi repülésre ekkor sem kapta meg a jogosultságot.
A repülést azonban folytatta, kiképzője Vlagyimír Szergojin volt. A felkészülésnek az 1968. március 27-i gyakorló repülés vetett véget, amikor máig sem teljesen tisztázott körülmények között MIG-15 repülőgépükkel balesetet szenvedtek, s mindketten életüket vesztették.
Az első emberes űrrepülésről csaknem minden országos és regionális lap, hetilap, tudományos folyóirat beszámolt. A legkorábbi hírek másnap 1961. március 13-án jelentek meg, a részletesebb információk azonban csak napokkal később láttak napvilágot.
Bő terjedelemben számolt be az eseményről A Hét c. hetilapunk is, melynek írásait cikkünk képes anyagában olvashatják olvasóink. A hetilapot a somorjai Fóum Intézet munkatársai és a budapesti Arcanum Kiadó digitalizálták, s az elérhető a Hungaricana, a Fórum Intézet, valamint az Arcanum ADT adatbázis honlapjáról is.
Nyitókép: az űrhajó visszatérő egysége a leszállás után, eredeti forrás Phys.org
Puntigán József
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
