Eltöpreng az ember. Eszébe jut, mennyire harcolt ez az ifjú kis ország, hogy a brexit jóvoltából neki is legyen végre egy európai uniós főhatósága. Nem akármilyen! Az EMA. A központi gyógyszer-engedélyezési főhatóság. A nagy igyekezet azonban becsődölt.
Hogy miért, azt igazán napjainkban láthatjuk, amikor kiderült, hogy nemzeti gyógyszer-engedélyezési főhatóságunk gyarlósága pőrén áll előttünk. Mert hát sok mindent megtudhattunk a szlovák hatóságról az elmúlt „koronavészes” hetekben. Legelőször is azt, hogy Szlovákiában nincs szakmai kapacitás arra, hogy egy-egy új gyógyszer vagy oltóanyag alkalmazhatóságát megítélje, elbírálja. Főhatóságunk szakemberei – első számú vezető asszonyuk szerint – csak arra alkalmasak, hogy a közös (központi) főhatóság, az EMA által kibocsátott minősítések és engedélyek alapján az uniós engedélyeket honosítsák Szlovákiában.
Így aztán nem csoda, hogy járványidőben, amikor minden ország minden felelős politikusa és egészségügyi szakembere azon dolgozik, hogy emberéleteket mentsen, nálunk jó méretes kormányválságot generál egy „geopolitikailag nem korrekt” oltóanyag beszerzése, mert az a külügyminiszterünk és a szép szőke államfő asszonyunk szerint is a transzatlanti elkötelezettségünket ásná alá.
Az nem zavarja őket, hogy a nemzeti gyógyszer-főhatóságunk kompetenciája lenullázódik, és a léte fölöslegessé válik. A fő az, hogy Brüsszel továbbra is mintagyereknek tekintse Szlovákiát. A betegeknek lázcsillapító és vitaminok mellé isten segítségét és sok szerencsét lehet kívánni, s aki nem éli túl, annak pechje volt, vagy nem volt eléggé transzatlanti.
A szlovák politika Szputnyik V ellenes liberális szárnya a járvány ellen inkább svéd mintájú „nyájimmunitás” megteremtésével harcolna (emlékszünk ugye, hogy a nyugdíjasok már nem hajtanak gazdasági hasznot a társadalomnak) és legfeljebb „polkorrekt” vakcinával oltana. Még akkor is, ha azok egyike fatális mellékhatással is járhat (az EMA szerint!). Ahogyan gyógyszer, úgy elég vakcina sincs Szlovákiában. A gyógyszer-főhatóságunk meg még nyolcvan százalékkal több papírt követel az orosz gyártótól, s azt állítja, hogy a náluk lévő ampullákban nem ugyanaz az oltóanyag van, amit a tömeggyártás előtt az oroszok leteszteltek. Erre fel csak kiderült, hogy hatóságunk már/még azt sem tudta megállapítani, hogy mi van az ampullákban!
Hogy ezek után az oroszok felmondták a szerződést és visszakérik a szállítmányt, logikus lépés. A Szputnyik V vakcina szabadalmi védelem alatt áll.
A szlovák főhatóság pedig akármilyen hazai kutatólaboratóriumokban vizsgáltatta, olyanokban, amelyeknek erre nincs jogosítványuk. És ma már tudjuk, hogy Szlovákiának nemzetközileg minősített bevizsgáló laboratóriuma nincs is. (Illetve Luxemburgban az EMA.) Amit nemzeti gyógyszer-engedélyezési főhatóságunk csinált, azt jobb helyen ipari kémkedésnek hívják. Ennyi. A moszkvai lépést követően liberális politikusaink mosakodnak, ahogy bírnak, mondogatják, hogy ők soha nem ellenezték a Szputnyikot, államfő asszonyunk is hivatkozhat arra, hogy „értelmesen gondolkodó ember nem utasíthat el hatékony és biztonságos vakcinát”. Azt nem tette hozzá: Szlovákiának nem sikerült eldöntenie, hogy a Szputnyik V hatékony és biztonságos-e. Ennek fényében minden szava csak a köznépnek szánt porhintés.
Mert a felelősségük nagy. Mert hát napjainkban már a németek is akarnak Szputnyikot, és Brüsszel szája is egyértelműen kimondta: a nemzeti gyógyszer-engedélyezési hatóságnak joga van a nem közös uniós beszerzésből (értsd: keletről) származó vakcinákkal történő oltást is engedélyezni.
A szerencsésebb országoknak ugyanis van kompetens nemzeti gyógyszer-engedélyezési főhatóságuk.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
