Eltűnik a süllyesztőben a magyar válogatott egykori csillaga

Eltűnik a süllyesztőben a magyar válogatott egykori csillaga

Tucatjával sorolhatjuk a közelmúltból azokat az egykor pajzson hordozott magyar labdarúgókat, akiknek fényes jövőt jósolt a szakma, majd külföldről hazatérve hazai kiesőjelölt kluboknál kezdtek „levezetni” húszas éveik végéhez érve. Rudolf Gergely már 32, sokan emlékezhetünk a svéd válogatottnak vagy éppen a Fiorentina ellen a Bajnokok Ligájában lőtt elképesztő góljaira. Egy ország dicsőítette, de az olasz-, majd görögországi kitérőit követően ritkán látható mélyrepülésbe kezdett. Kísérletet tettünk, hogy megfejtsük, hogyan vezethetett az út a Genoa és a Bari kispadjáról a magyar harmadosztályba.

„A mai nappal klubunk és Rudolf Gergely közös megegyezéssel szerződést bontottak” – olvashattuk a Videoton honlapján 2016 márciusának végén. A klub sportigazgatója, Kovács Zoltán kifejtette, hogy a játékos távozásának kizárólag szakmai indokai vannak, hiszen nem tudta azt a teljesítményt nyújtani, ami joggal lett volna elvárható egy ilyen képességű futballistától. A klub közölte, Rudolf szinte folyamatosan sérült volt, ezért úgy ítélték meg, hogy mindkét fél akkor jár a legjobban, ha elválnak útjaik. A támadó 2015 júliusában igazolt Székesfehérvárra, fél év alatt összesen kilenc alkalommal lépett pályára, de egyszer sem szerzett gólt. Rudolf március 21-e óta gyakorlatilag eltűnt. A napokban a harmadosztályba visszasorolt Nyíregyháza Spartacus adott róla először életjelet: azért, hogy formában tartsa magát, a csatár megkérte a szabolcsi klub vezetőségét, hogy a csapattal tréningezhessen.

Elég hosszú, meglehetősen kacskaringós út vezetett haza a nyíregyházi edzőpályáig. Néhány évvel ezelőtt kevesen gondolták volna, hogy a válogatott első számú csatára így végzi. A Nyíregyházán született támadó Franciaország egyik legjobb utánpótlás-akadémiáján, Nancyban pallérozódott. A korábban az első csapatot edző Bölöni László volt a francia kapcsolat. A Ligue 1 túl erősnek bizonyult, öt meccset kapott mindössze, majd csomagolt és hazatért.

Sihederként a Nancyban Fotó: Jean-Christophe Verhaegen / Europress/AFP

2007 és 2010 között viszont már meghatározó tagja volt a DVSC-nek. Tevékeny részese volt a klub történelmi sikerének, amikor az együttes a 2009/2010-es idényben egészen a Bajnok Ligája csoportköréig verekedte magát. Rudolf három góllal zárta a BL-sorozatot, amivel megnyerte csapata házi góllövőlistáját. A Fiorentina ellen kétszer is betalált, emlékezetes találatok voltak. Ebben a szezonban triplázott: a bajnoki cím mellé egy Magyar Kupa és egy Ligakupa serleget is begyűjtött.

Rudolf Fiorentina ellen szerzett zseniális találata 1:10-től:

Ahogy az ilyenkor a labdarúgás piacán törvényszerű, a támadót több külföldi klub is csábította: szóba hozták az Ajaxszal, a Fiortentinával, ám végül az olasz Genoa csapatánál kötött ki. Anélkül, hogy hosszasan boncolgatnánk az Olaszországban, majd később Görögországban eltöltött időszakát, íme a számok:

– 2010 júniusától 2011 januárjáig a Genoa CFC-nél tizenöt alkalommal lépett pályára, ezalatt egy gólt szerzett, igaz azt a Stadio Olimpicóban az AS Roma ellen;

– 2011 januárjában kölcsönbe került a szintén első osztályú Barihoz. A Kiskakasoknak is becézett csapat színeiben szintén nagy klubok, az AC Milan és az Juventus ellen sült el a lába;

– Fél évre rá – mivel kevés játékpercet kapott klubjában – a játékjogát birtokló Genoa újra kölcsönadta, ezúttal a görög Panathinaikósznak.

Nem meglepő módon ebben az időszakban ért legtöbbet Rudolf Gergő, bár klubjaiban vajmi kevésszer kapott lehetőséget. A Transfermarkt 2011 januárjában 3 millió euróra taksálta piaci értékét, igaz, ez az ár a kölcsönadásokkal és a formahanyatlásokkal gyorsan lecsökkent. Szinte hihetetlen, de a jelenleg klub nélküli labdarúgót még most is 500 ezer euróra becsüli a szakportál.

Hiába a klubokon belüli játékínség, ez nem látszódott meg a válogatottban mutatott teljesítményén. Sőt, Rudolf 2010 és 2011 szeptembere között brillírozott az Európa-bajnoki selejtezőkön: nyolc gólt szerzett 13 mérkőzésen a nemzeti együttes színeiben.

Rudolf balra, 9-es mezben. Ölelték, csókolták, amíg okot adott rá Fotó: Kisbenedek Attila / Europress/AFP

Legemlékezetesebb mérkőzését 2011. szeptember 2-án, a Puskás Ferenc Stadionban Svédország ellen játszotta. Előbb briliáns gólpasszt adott Szabics Imrének, majd a 93. percben megszerezte a győztes találatot felrobbantva ezzel a tömött stadiont.

A svédverés:

Kínok között

A támadó menetelése 2012 szeptemberében lett vége. Ekkor igazolta le a Diósgyőr együttese, nagyjából innentől datálódik Rudolf máig tartó lejtmenete. A piros-fehéreknél sokszor volt sérült, és az első gólját is csak 2013 májusában, a Pécs ellen szerezte meg. Két fordulóval később, a Győri ETO elleni mérkőzést követően azzal kereste meg az akkor még a borsodi csapatnál dolgozó Kovács Zoltánt, hogy nem érzi jól magát a klubnál, ezért távozni szeretne. Átadólistára tették, de nem kapkodtak érte a csapatok: 75 perccel az átigazolási időszak lejárta előtt csapott le rá a Győri ETO.

Két szezont húzott le az ETO Parkban. A 2013/2014-es idényt sikerült kevesebb sérüléssel és több pályán töltött perccel hoznia, aminek az eredménye egy bajnoki ezüst lett. A következő szezon már közel sem sikeredett ilyen fényesre. Akkori edzője, Vasile Miriuta 2015 tavaszán úgy döntött, nincs helye az élvonalbeli tagságért küzdő Győr keretében – mint ismert, a csapatot is érintette a Questor-botrány, és a klubot végül a harmadosztályba száműzték. És ha ez még nem lett volna elég, a sportág és annak résztvevői elé sokszor görbe tükröt tartó Trollfoci is rászállt.

Gergő, három méterről nem illik:

Jó lövés, bedobás:

Az internet népe által meghurcoltan került a Videoton kötelékébe, ahol számítottak volna tehetségére, azonban, ez mindössze kilenc mérkőzésben és nulla gólban öltött testet. Nem is csoda, hogy hamar megszületett a fenti elbocsátó üzenet. Jelen állás szerint a 32 éves, a görög és az olasz első osztályban is megfordult támadó hattyúdalát énekli a nyíregyházi Sóstói Stadion hátsó füvesén.

Rudolf Gergely hallgat arról, hogyan jutott idáig, nekünk legalábbis nem szeretett volna mesélni az elmúlt időszak gyötrődéséről. A támadóval a Videotonban és a civil életben is jó kapcsolatot ápoló Juhász Roland állítja, senkivel sem volt összetűzése a csatárnak Fehérváron, csakúgy, mint a többiek, ő is tette a dolgát, az viszont tény, hogy elég sokat volt sérült. A válogatott bekk tehetséges labdarúgónak tartja, de sejtelmesen hozzáteszi: lehet, hogy hozott rossz döntéseket.

„Gyakorlatilag teljesen kiégett”

Egy, a csatárral korábban együtt dolgozó hazai sportvezető jellemzése alapján részben a Juhász által felrajzolt kép tárul elénk: a labdarúgó nem késett az edzésekről, nem éjszakázott, és nem gyötörték olyan családi gondok, melyek magyarázatul szolgáltak volna a gyatra teljesítményre. Emberi oldaláról közelítve viszont lesújtó az ítélet: „Mindenki azt várta, hogy azt nyújtja majd, amit régebben láttunk tőle, de sajnos nem így történt. Így utólag úgy tűnik, hogy ő is egy olyan magyar sztárcsatár, akinek volt 1-2 jó éve, és ezzel ennyi. Már Debrecenben és Diósgyőrben is voltak, akik legendásan gyűlölték, az öltözőben ugyanis finoman szólva sem vált a közösség részévé. Inkább a saját útját járta, ez végül odáig fajult, hogy a menedzserét, Filipovics Vladant is otthagyta, pedig neki elég sokat köszönhetett. Ahogy én tudom, kizárólag Horváth Ferencen múlt, hogy nem küldték el már ősszel. A Vidi edzője még bízott benne, de ő sem tudta „megmenteni”. „Hogy hogyan jutott idáig? Szerintem pofonegyszerű a válasz: gyakorlatilag teljesen kiégett.”

Kijózanító szavak egy 32 éves futballistáról, aki adottságai alapján a magyarnál jóval nívósabb bajnokságban is meg tudná még állni a helyét, sőt. Öt-hat évvel ezelőtt már megmutatta, hogy a legmagasabb szinten, a Bajnokok Ligájában és a válogatottban is képes káprázatos teljesítményre. Most pedig egy harmadosztályú együtteshez kell bekéredzkednie, hogy egyáltalán edzhessen. Ébresztő Rudolf Gergely, mire vársz?


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »