Az országát vasmarokkal irányító, a családtagokat is gyakran megregulázó I. Jakab skót király 1437 februárjában távol a szolgáktól egy rendházban pihent a királynéval és az udvarhölgyekkel, amikor 30 fáklyás fegyveres lepte meg őket. Míg a hölgyek feltartották a merénylőket, az uralkodó elbújt egy, az árnyékszékhez vezető alagútban, amelynek a vége azonban le volt zárva, így csapdába esett. Perceken át fel sem fedezték, ám a felelőtlen Jakab végül elárulta magát.
A királygyilkosság az egyik legsúlyosabb vétek volt a középkorban, valamint a kora újkorban, ennek ellenére számos alattvaló próbálta meg kioltani uralkodója életét. Nem menekülhetett sorsa elől I. Jakab skót király sem. (Nem tévesztendő össze I. Jakab angol királlyal, aki VI. Jakab néven volt skót uralkodó.)
Az életét kioltó merényletet a különböző források számos variációban festik le. Az egyik legvalószínűbb forgatókönyv (legalábbis a történet első feléhez) az egyik szemtanú, Johanna királyné nevéhez köthető iratokból bontakozik ki.
A leendő Jakab király (1394-1437) 11 éves volt, amikor 1405-ben édesapja Franciaországba küldte, hogy ezzel biztosítsa életét nagybátyja, Albany hercegének cselszövései ellen.
A százéves háború miatt egyébként sem biztonságos francia földet azonban a trónörökös el sem érte, ugyanis az angolok elfogták, és IV. Henrik angol király túszként magánál tartotta.
Apja, III. Róbert skót király 1406-ban bekövetkezett halála után hivatalosan Jakab lett ugyan a skótok királya, ám nem engedték haza, és 19 évet töltött fogságban. Hazáját 1424-ben láthatta újra, miután tetemes váltságdíj ellenében elengedték a déli szomszédok.
Nem meglepő, hogy Skóciában elég nagy zűrzavar fogadta, hiszen a rokonai (főként nagybátyjai) és a nemesek által irányított királyi kormányzat nem volt túl hatékony. A hazatérő király első intézkedéseivel ellentmondást nem tűrően igyekezett érvényesíteni jogait az uralkodásra a teljes királyság felett.
Azon rokonai, akik tőle eltérően gondolkodtak, hamar a tömlöcökben vagy a vérpadon találták magukat. A következő 13 évben vaskézzel irányította országát, amivel nem kevés halálos ellenséget szerzett.
Jakab király az 1436-os karácsonyt kedvenc városában, az Edinburgh-tól északra található Perth-ben, egészen pontosan a domonkos rendi kolostorban töltötte, ahonnan a következő hetekben sem mozdult ki.
A feljegyzések szerint gyakran játszotta a 12. századból eredeztethető jeu de paume labdajátékot, a tenisz elődjét, amelynek hajnalán még nem ütővel, hanem kézzel kellett a labdát visszaütni.
Esténként pedig sakkozott és kártyázott, vagy a kísérőivel múlatta az időt. 1437. február 20-a estéje is hasonlóan indult, azonban a kártyapartit hirtelen fegyverek zaja és az udvaron egyre sűrűsödő fáklyafellegek világa zavarta meg.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
