A Váci Egyházmegye idén ünnepli megalapításának ezredik évfordulóját. A börtönlelkészi szolgálat a Márianosztrai Fegyház és Börtönben is megszervezte az egyházmegye jubileumára felkészítő „Élő kövek” programsorozatot. Erről az alábbiakban az egyházmegye honlapján június 23-án megjelent írást olvashatják.
A Váci Egyházmegye millenniuma öröm minden ember számára, aki az egyházmegye területén él. Úgy gondoltuk, hogy ez a mondat nem pusztán szófordulat, és ha valóban komolyan akarjuk venni, akkor ebből a jubileumi örömből nem zárhatjuk ki azokat a keresztény testvéreinket sem, akikkel – bár az egyházmegye területén élnek – nem találkozhatunk a templomainkban, a közösségi termeinkben, de még az utcán vagy a boltban sem. Vagy ha mégis ilyen helyen futnánk össze velük, lehet, hogy meg is ijednénk. Szürke nadrágjukban, tyúklábmintás ingükben igen furcsa látványt nyújtanának, de azonnal rájuk ismerhetnénk: fogvatartottak.
Az egyházmegye területén lévő Márianosztra nemcsak kegytemplomáról híres, hanem az ott lévő börtönről is, amely ráadásul egybeépült vele. A kis településen nem a pálosok az egyetlen „fura ruhás figurák”. Az egyház és fegyház határán egyensúlyozó börtönlelkészi szolgálat ebben a börtönben is megszervezte az egyházmegye jubileumára felkészítő „Élő kövek” programsorozatot.
A börtönben természetesen minden kicsit másképp van. Először is nem három évig, hanem csak másfél évig tartott. A havonta sorra kerülő programokon minden alkalommal megtekintették a videós tanítást, majd azt dolgozták fel változatos módszerekkel: közös beszélgetéssel, kiscsoportokban, vagy éppen az egymással való beszéd helyett csendes szentségimádásban vagy a rózsafüzér imádkozása közben egyénileg elmélkedve a kapott tanításon.
Az igazi ünnepi alkalmak azonban azok voltak, amikor vendég jött a házhoz: egy-egy tanúságtevő, aki saját élete példájával, nehézségei felvállalásával és Istenbe vetett bizalma megvallásával bátorította azokat, akik sokszor már a remény elvesztésének határán voltak. Hogyan lépjen tovább egy zongoratanárnő, akinek a sztrók következtében lebénult az egyik keze? Hogyan álljon fel, akit az esküvője előtt hagytak ott? Hogyan dolgozzuk fel valamelyik szülőnk halálát? Természetesen a tanúságtevőket jó magaviseletük miatt este hazaengedték.
Azt mondják, hogy a börtönben mindenkinek van egy téglája. Hiszen mindenkinek, még a szenteknek is van múltja. Ugyanakkor hinnünk kell, hogy a fogvatartottak is lehetnek élő kövek Isten Egyházában, hiszen a bűnösöknek is van jövőjük.
Végül a felkészülés zárásaként Mária, az Irgalmasság Anyja emléknapján – mely a börtönkápolna titulusa – Varga Lajos püspök mutatott be szentmisét.
Homíliájában a bűnbeesés történetét magyarázva bemutatta, hogyan uralkodik el a kísértés az ember életében, de kétséget sem hagyott afelől, hogy a bűn és a halál – vagy éppen a börtön – nem a végső pont:
Forrás és fotó: Váci Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
