A hétköznapi választópolgár úgy képzeli el a koalíciós kormányzást, hogy az a két vagy három párt állapodik meg egymással, amelynek programjai közös elemeket is tartalmaznak. Különböző pártoknak nyilván nem lehetnek teljesen azonos céljaik, de azért néhányat illetően lehet egyetértés, és az együttműködést ezek kidolgozásával kellene kezdeni, a siker ugyanis növelné a bizalmat a felek között a továbblépéshez, az esetleges kudarcokból pedig azt is meg lehet tanulni, hogy ha valamit valóban mindannyian el akarnak érni, akkor más módon kell próbálkozni. Ha egy kezdeményezésnek így sincs elég támogatója, lehet, hogy mégsem jó ötlet, újra kellene gondolni.
Nálunk, az eredeti román demokráciában természetesen nem ez történik. A Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) a tavalyi választási kampányban, sőt, azelőtt több évig is folyamatosan azt hangoztatta, hogy hatalomra kerülésük esetén az állami adminisztráció reformja, a különnyugdíjak eltörlése, kórházak és autópályák építése, a közpénzek jobb felhasználása, a sógorság-komaság-pártérdem alapján kinevezett hozzá nem értők kiseprűzése, a bürokrácia csökkentése, no meg a Dragnea-korszakban kilúgozott igazságügyi törvények helyreállítása lesz az, amit meg akarnak és meg fognak valósítani. Aki rájuk szavazott, azért tette, mert azt ígérték, hogy végre az emberek szolgálatába állítják az államot, és most jogosan háborog, hogy a jobbközép kormánykoalíció megalakulásától a felbomlásáig eltelt 9 hónap alatt miért nem lett egyáltalán semmi ebből a sok szép beszédből.
Kórházat persze nem lehet ennyi idő alatt építeni (ámbár Cătălin Drulă volt szállításügyi miniszter megmutatta, hogy miképpen kell megmozgatni az autópályák állóvizeit), de a különnyugdíjak eltörlése igazán csak szándék kérdése volt, és ennyi idő alatt már több reformot szerettünk volna látni, mint amit az RMDSZ-es miniszterek a maguk területein elkezdtek. Jót tett volna a lakosságnak és a koalíció román pártjainak is, ha a közösen összerakott kormányprogramnak legalább egy részét sikerre viszik, de egyik fél sem volt elég bölcs ehhez: most már nagyon világosan látszik, hogy a PNL nem kívánja megosztani a hatalmat (pontosabban a kormányzást, mert az ellen nincs kifogása, hogy a parlamentből a PSD diktáljon neki), az USR pedig a programjából képtelen engedni, még az egyértelműen elrugaszkodott intézkedésekhez (az adómentes minimálbérhez) is mereven ragaszkodik. Ez a mindent vagy semmit hozzáállás vezetett a koalíció felbomlásához és a Cîțu-kormány bukásához, ezért került zsákutcába az új kormányfőjelölt, Nicolae Ciucă is.
És senki sem mutatkozik a láthatáron, aki képes lenne a politika játékosait közös nevezőre hozni ebben a kudarcot vallott államban.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
