Ritka műfajú hazai kiadvány jelent meg a közelmúltban a szerző magánkiadásában. Számomra legalábbis ritkaságba megy, hogy kortárs „író” elmondja az életét, mindenkinek. Ez a négyszáz oldalas könyv mégsem csak életrajz.
Lehetne mondani tanulmánykötetnek is, hazai magyar történelemkönyvnek, hogy: íme az elmúlt nyolcvan év kisebbségi sorsának szinte minden stációja benne van a szerző nyitott életében.
Dr. Fóthy János, a szerző hivatását tekintve állatorvos, író, mindennapjaiban pedig a felvidéki sorsot „örökölt” mindenes, aki a népéért, nemzetéért, hitéért mindig és mindenütt ott tett, ahol éppen szükség volt rá. Tipikus felvidéki értelmiségi, akit úgy sodort a sors, hogy ahol nemcsak reprezentálni kellett, (ezt a legkevésbé), de tenni, vállalni, cselekedni, szervezni kellett, mindenütt helytállt. Akár a politikai életben (két évig volt országgyűlési képviselő), vagy a Csemadok járási tisztségében a Dunaszerdahelyi járásban, az MVSZ tevékenységében is része és feladata volt a rendszerváltás idején, de kivette részét a szlovák–magyar sorsközösség gyötrelmes harcaiból, s ott volt az autonómia kezdeményezőinek táborában, valamint évtizedekig a komáromi imanapok főszervezői között is. S mindezt vállalta, tette felelősségteljes állatorvosi munkája mellett.
Könyve első részében a második világháború utáni magyar sors tragédiáit idézi fel, mint örökké fájó sebeket. Felidézi diákéveit, mi mindennel kellett az ötvenes évek diákjainak megküzdenie. Majd kitér az egyetemi tanulmányaira, s az 1974–1979 évi afrikai naplójegyzeteit is közli, ahol már az orvosi gyakorlat legnehezebb korszakait éli meg. Betekintést nyújt egy elmaradott világ megélhetési körülményeibe, ahogy ezt egy európai magyar megélhette.
A hazatérésen és a közéleti szerepein keresztül újra járja a kisebbségi lét kálváriáit. Mindezek mellett társadalmi szerepei által is megismeri a Kárpát-medence magyarjainak életterét, hasonló sorstragédiáját. S mint örök utazó, élete delén összesen negyven országban jár, ismerkedik a világban élő magyarokkal, de van, hogy tolmácsként kíséri el a somorjai Csali néptánccsoportot franciaországi vendégszereplésre.
Az „Autonómia: megoldás vagy provokáció?” című fejezet több mint húsz oldalon tárja fel a ma még mindig nem ismert hátteret, és említi a háttérben dolgozó politikusokat, akiknek »jóvoltából« nem valósult meg a felvidéki magyarság álma, terve. Ebben a címben olyan címek szerepelnek, mint Az asszimiláció avagy a csendes népirtás?, Pusztító önfeladás, A megosztottság, A betelepítés, A felvidéki magyar média, hogy csak a leginkább figyelemre méltó rovatokat említsem. Azért is érdemes az ifjabb nemzedéknek ebben a részben is tájékozódnia az akkor történtekről, mert 2024. január 8-án, a harmincadik évfordulón megemlékezést tartanak Komáromban. Sajnos már az egykori résztvevőkből, szervezőkből, politikusokból többen nincsenek köztünk (pl. a legilletékesebb Duray Miklós), akik már nem tudnak számot adni az akkor történelmet, sorfordulót adó lehetőségről, és azok megakadályozásáról. Ezért is érdemes Fóthy János könyvét kézbe venni, s e szakaszt elolvasni. A szerző feltárja mindennek a kornak az előzményeit, történelmi eseményeit.
A könyv beszerezhető a szerzőnél.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
