Az ukrán görögkatolikus egyház fejével, Szvjatoszlav Sevcsuk kijev-halicsi nagyérsekkel november 19-én, az orosz–ukrán háború ezredik napján interjút készített az AgenSir olasz katolikus hírügynökség munkatársa.
„Elmerültünk a bánat óceánjában; ezekben a helyzetekben megfagy az ember vére. Valósággal felfoghatatlan, hogy a harmadik évezredben Európában mindennap emberéleteket mernek kioltani. Ez igazi és valódi szentségtörés” – mondja Szvjatoszlav Sevcsuk nagyérsek, az ukrán görögkatolikus egyház feje, aki a Szumiban történt tragédiából kiindulva írja le az elmúlt ezer háborús napot. Hatósági adatok szerint a várost ért támadásban 84 ember megsérült, ebből 11 felnőtt és 11 gyermek meghalt, köztük egy 9 éves kisfiú és egy 14 éves kislány.
Ezek azok a kérdések, amelyek sajnos válasz nélkül maradnak.”
– Trumptól a német kancelláron át a G7-ig mindannyian diplomáciai eszközökkel próbálnak véget vetni a háborúnak. Amit javasolnak, az megadás, vagy igazságos béke?
– E szegény nép nevében, amely mindennap halálra van ítélve, szeretnék köszönetet mondani a világ vezetőinek és mindazoknak, akik megpróbálnak véget vetni ennek a háborúnak a rendelkezésükre álló eszközökkel és lehetőségeikkel. Valóban nagyon hálásak vagyunk. Azonban jelen van a gyanú, talán a félelem egy árnyéka: attól tartunk, hogy majd nekünk kell megfizetnünk a legmagasabb árat ezekért a tárgyalásokért. Láttuk, hogy az ukrajnai háború fájdalma hogyan vált a politikai csatározás témájává az Amerikai Egyesült Államokban. Az ukrajnai háború témája nemcsak a diplomáciai és politikai, hanem a gazdasági tárgyalások középpontjában is áll. Ezért arra kérünk mindenkit, hogy legyen bátorsága meghallgatni az ukránok hangját. Ne higgyék, hogy nélkülünk megtalálják a békét. A múltban láttuk, hogy nélkülünk beszéltek rólunk. De Ukrajna hangját meg kell hallgatni, figyelembe kell venni. Ukrajnának mint népnek kell e tárgyalások középpontjában lennie. Csak így lehet autentikus párbeszédet folytatni – a hatalmasok monológja helyett. Csak így tárulhat fel az igazságos békéhez vezető út.
– Mit kell az igazságos béke alatt érteni?
– Először is
Mert gyakran, amikor a békéről beszélnek, területekről beszélnek; mely terület az, amelyről valaki lemondhat, és melyik az, amelyet visszakövetelhet. De senki sem beszél azokról az emberekről, akik ezeken a területeken élnek. Másrészt a valódi béke soha nem téveszthető össze a fegyverszünettel.
Ha ma például diplomáciai és politikai szinten előkészítenék a tárgyalásokat egy tűzszüneti megállapodásra egy harmadik [nem létező, az első kettőre utaló] minszki egyezmény szerint, amely a konfliktus befagyasztását jelenti, de ezek a tárgyalások nem érintik a konfliktus okait, akkor ez a tűzszünet igazságos békének álcázva nemcsak hogy nagyon rövid ideig fog tartani, hanem lehetőséget ad az agresszornak arra, hogy több erőt gyűjtsön és újra támadjon minket. Ez történik 2014 óta. Harmadszor:
Ha a szívek nem engesztelődnek ki, ha a gonoszok szándékai nem változnak meg, akkor nincs esély arra, hogy megszülessen a béke, mert az igazságosságot és az igazságot mindig magunkévá kell tenni.
– Ukrajna nagyon elfáradt az ezer napja tartó háborúban. Lehet tárgyalni Oroszországgal? Milyen remény van ma a jövőre nézve?
– Ez nagyon fontos kérdés, és nem teszek úgy, mintha rövid választ tudnék adni rá. Éppen ma, amikor erről az ezer napról beszéltem, a remény ezer napjáról beszéltem. A remény azonban nem egy érzés, mert az érzések jönnek-mennek. De amikor látod az orvosokat, akik nem fáradnak bele a sebek összevarrásába, még akkor sem, ha tudják, hogy holnap a háború újabb sebeket okoz, a remény az ő arcukat ölti magára. És amikor látod a mérnököket és a szerelőket, akik az energetikai infrastruktúra helyreállításán dolgoznak, akik megjavítják és újra összerakják a törött kábeleket, bár tudják, hogy holnap egy újabb rakéta tönkreteheti munkájukat, akkor a remény az a fény, amely mindig visszatér. A remény a fiataljaink arcát ölti magára, akik a háború közepette tudják, hogyan kell szeretni egymást, házasodni, gyermeket szülni. Ez felfoghatatlan, mert tisztában vannak azzal, hogy mi a háború; tudják, hogy ők az a generáció, amely többet temetett, mint házasságkötést ünnepelt. Mégsem fáradtak bele, hogy életüket adják, hogy egy boldog eljövendő világról álmodjanak. Amikor látod ezeket az embereket, megérted, hogy a remény nem illúzió, nem egyfajta érzés, hanem egy hiteles keresztény erény. És mi ennek a reménynek a forrása?
Forrás: AgenSir
Fotó: Siciliani – Gennari/SIR
Magyar Kurír
(hj)
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
