Január 15-én részt vettem a sokadik bécsi tüntetésen, ahol az emberek többek között a jogaikért, döntési szabadságukért, gyermekeik jövőjéért gyűltek össze.
Én túlestem a koronavírus által okozott betegségen, nem voltam lázas, testhőmérsékletem 34°C körül mozgott, nem köhögtem, viszont az ízlelés (kivéve szénhidrát tartalmú ételek) és a szaglás pár napra egyszerűen megszűnt. Másodosztályú állampolgár vagyok, nem utazhatok szabadon, nem látogathatok kulturális intézményeket, porvédő maszkot kell viselnem, nem vásárolhatok (kivéve létfontosságú élelmiszert).
Másodosztályú állampolgár vagyok, mert nem hiszek az országokat vezető politikusoknak, az őket körülvevő „szakembereknek”, illetve a látszatellenzéknek sem. Egy klasszikus mondás jut eszembe, hogy nem bontják ki az igazság minden szeletét. Ez a „triumvirátus” minden lehetőséget megragad az oltás elterjesztésének érdekében.
Lássuk a kormányzati intézkedések hatékonyságát egy nagyon egyszerű példával élve! Fújjuk ki a levegőt úgy, hogy a kezünk a maszk előtt van! Igen, érezni fogjuk a kiáramlott levegő hőmérsékletét, azaz a maszk nem véd meg. (A virológusok sem FFP2 maszkban dolgoznak, hanem ennél sokkal komolyabb védőöltözetben.) Hivatkoznak az oltásra mint üdvözítő megoldásra. Az oltás megvéd – hirdeti a doktor miniszterelnökünk. Mi ellen? Akkor miért lebegnek élet és halál között oltott emberek az intenzív osztályon?! És az emberi jogokra oly kényesen ügyelő NGO-k hallgatnak, mint a sír. Nem feltűnő ez a cinkos semmittevés a részükről? Bezzeg, a művi vetélés ellen tudtak tömegeket megmozdítani, ahol a következő jelmondatokat lehetett olvasni: „Vér van a kezeteken", vagy „Az én testem, az én döntésem”. Az egészségesen gondolkozó emberek utolsó mentsvára a Magyarországon az a párt lehet, mely kiáll az emberi jogok mellett, küzd értük, felvállalva minden nehézséget. Ez a párt pedig a Mi Hazánk Mozgalom.
Ausztriában szinte minden napra jut egy rendezvény a kormányzati intézkedések visszavonásának érdekében. Pénteken autós felvonulás, szombaton tömegrendezvény mutatta meg a nép hangját az osztrák kormánynak – a kormányfőhelyettes Werner Kogler szerint államellenes, demokráciaellenes neonácik, neofasiszták grasszálnak az utcákon körbe és körbe. Ez a mondat is jól mutatja, hogyan gondolkodik egy magát liberálisnak valló politikus, ha neki nem tetsző véleménnyel találja magát szembe.
A gyülekező az ottani Hősök terére (Heldenplatz) lett meghirdetve, útközben Goethe szobránál egy utcai zenész az Internacionálét énekli. A Heldenplatz bejáratánál a rohamrendőrök egyike udvariasan megkér a maszk viselésére (Bitte die Maske aufsetzen). Sisakjuk övükön lóg, a helyzet nyugalmas, barátságos, nem számítanak összetűzésre, oszlatásra. Bent a parkban viszont az ország különböző részeiről Bécsbe vezényelt rendőrök udvariasan, de határozottan ellenőrzik az embereket. (A nagygyűlés biztosítására kb. ezer rendőrt osztottak be.) Vannak, akik figyelmeztetésben részesülnek, vannak, akiket feljelentenek a maszk viselésének elmulasztása miatt. „Lesben áll a cápa, áldozatra várva”; a kiszemelt embereket körbeállják (sün), biztosítják az intézkedő társukat, eközben folyamatos felvételt készítenek az eljárás alá vont személyről.
Odamegyek az egyikükhöz, és megkérdezem, hogy ha a jelenlegi szabály szerint, ha annak, aki 2 méternél távolabb áll a másik embertől, nem kötelező a maszk használata, akkor miért kapnak büntetést. A válasz nem az, hogy törődjön a maga dolgával, hanem szinte barátságos hangon elmagyarázza, hogy egy rendezvényen más szabályok érvényesek, függetlenül attól, hogy közterületen állunk. (A rendezvény időtartama alatt kötelező a maszkhasználat.)
Az elhangzottak közül pár dolgot kiemelten fontosnak tartottam, például Gibraltárban minden lakost beoltottak, mégis emelkedik a fertőzések száma (tényleg véd az oltás…), valamint az iskolások tanulmányi eredményei visszaestek az állandó maszkhasználat miatt, ugyanis az agy nem kap elég oxigént a gondolkodáshoz.
Véget értek a beszédek, a tömeg egyre nagyobb lesz az Opernringen. Rendőri felvezetéssel megkezdődik a békés belvárosi körséta, mely körülbelül két óra hosszan tart. Ellentüntetők nincsenek, a járművekről szól a zene, a tömegben vidám hangulat uralkodik, többféle rigmust lehet hallani (Wir sind hier, wir sind laut, weil ihr unsere Zukunft klaut (Itt vagyunk, hangosak vagyunk, mert ellopjátok a jövőnket), Freiheit! Szabadságot!), Widerstand! (Ellenállás!)).
Szóba elegyedek egy helybelivel, aki elmondja, hogy elbocsájtották a munkahelyéről, mert nem volt hajlandó magát beoltani. Igen, a történelem ismétli önmagát… Mint az ’50-es években, ha nem lépsz be a pártba, számolhatsz a negatív következményekkel. A vonulás alatt már alig akad, aki maszkot viselne, a rendőrök sem foglalkoznak ezzel, figyelmüket a biztosítás köti le. Útközben szóba kerül a vorarlbergi rendőrök felhívása, melyben többek között azt kérik a politikusoktól, hogy fejezzék be a társadalom megosztását, és térjen vissza minden a normális kerékvágásba.
Lassan véget ér a körséta, emberek elindulnak haza és megegyeznek, hogy jövő héten újra eljönnek.
A magyar sajtó „ezrek” tüntetéséről adott hírt, ami erősen alábecsült szám, hiszen nem ezrek, hanem többezren, százezres nagyságrendben tüntettek.
Felvétel az egy héttel korábbi vonulásról és a mostaniról:
Gerd Wiesler
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
