Az elmúlt időszakban Robert Fico kijelentette, hogy „kicsontozná” a KDH-t. De mit is jelent ez valójában? A kereszténydemokraták kivéreztetését, vagy a párt és szavazóinak a megnyerését?
Robert Ficót talán nem kell bemutatni. Vannak, akik szeretik, sokan utálják, és akadnak olyanok is, akik tartanak tőle. Mindenki döntse el maga, hogy melyik kategóriába tartozik, de egy biztos, azt nem lehet elvitatni, hogy ravasz és ügyes politikus, aki pragmatikus lépésekkel igyekszik megszilárdítani a hatalmát.
Fico stabilan kormányoz. Az államfőválasztás második köre pedig arról is szólt, hogy a választók zöme a koalíció jelöltjére, Peter Pellegrinire szavazott. Ilyen értelemben a kormány nem formális népszavazása sikerrel zárult.
Az államfőválasztás után Robert Fico rögtön elővette a KDH-t, miszerint a választóik nagy része nem arra a jelöltre szavazott, akit a párt javasolt. A kereszténydemokratáknál zavar lehet az erőben, így Fico szerint most jött el az a pillanat, amikor a KDH szavazóit a kormány felé lehet terelni.
Konkrét lépésekben is visszaköszön Fico kijelentése, hiszen az államfőválasztást követően a KDH politikája is megváltozott. A párt módosító törvényjavaslatot nyújtott be a veszélyes medvék kilövetéséről, melyet Tomáš Taraba (SNS) környezetvédelmi miniszter üdvözölt és elfogadott. A 13. havi nyugdíj emelését is jóváhagyták, vagyis a párt együtt szavazott a kormánykoalícióval. Ami azonban ennél is érdekesebb, hogy a kereszténydemokraták levelet fogalmaztak meg Ursula von der Leyen bizottsági elnöknek, amelyben azt kérték, hogy ne büntessék Szlovákiát azzal, hogy elzárják a pénzcsapokat amiatt, mert a kormány nem megfelelően használja fel az európai uniós pénzforrásokat. A levél heves reakciókat váltott ki a másik két ellenzéki párt, a PS és az SaS részéről, miszerint a Fico-kormány teljesen lebontja a jogállamot, az ország demokratikus berendezkedését pedig megszünteti.
Adja magát a kérdés, vajon mi történik a KDH háza táján? Valóban elkezdődött Fico által a párt kicsontozása, vagy a KDH külön utas politikát folytat?
Egy biztos, a KDH stratégiát váltott. Mégpedig azt a taktikát választotta, hogy távolodni kezdett a PS és a SaS-től, és egy konstruktív, ellenzéki szerepbe pozicionálja magát. A párt vezetése észrevette, hogy a decemberi kormányellenes tüntetéseken, amikor is együtt mutatkozott a PS-el, akarva vagy akaratlanul is rájuk égett a szivárványos zászló, vagyis egy kalap alá vették őket a progresszívekkel. Ez sok választójukat kiborította, melyet a párt vezetése is kénytelen volt később tudomást venni.
A KDH gyenge pontjára jól ráérzett Štefan Kuffa katolikus pap is, akinek sikerült meggyőznie a párt törzsszavazóit arról, hogy az államfőválasztáson a két jelölt közül nem Ivan Korčok az, aki a hagyományos értékrendet képviseli.
A KDH tehát levonta a tanulságot: a törzsszavazók megtartásának érdekében igyekszik konstruktív ellenzéki politikát folytatni, vagyis olyan pragmatikus törvényjavaslatokat is megszavaz, amelyek a választóik számára is szimpatikusak.
Igen ám, csakhogy ezzel az a veszély fenyegeti a kereszténydemokratákat, hogy szépen lassan besétálnak Fico csapdájába. Merthogy Ficóék most már elég jól ismerik a kereszténydemokrata szavazókat. Elég megnyitni a kultúretikai témákat, az abortuszkérdést, vagy az eutanáziát, és Ficóék máris hitelesebbek lesznek, mint a beszürkült KDH. Milan Majerskýék tudják, hogy Fico halálos csókja végleg kicsontozhatja a KDH-t, ezért ezt a fajta politikát okosan kell csinálniuk, mert ha túl közel kerülnek a Smerhez, akkor azok a szavazók távozhatnak, akik nem szimpatizálnak Robert Fico politikájával, az orosz-ukrán háború kapcsán pedig határozottan elítélik az agresszort, és kiállnak Ukrajna katonai támogatása mellett.
A kereszténydemokraták Fico célkeresztjébe kerültek, és egyáltalán nem mindegy, hogyan sikerül ebből kimászniuk, illetve megőrizni a párt önállóságát és szavazóbázisát.
Ez hamarosan kiderül, hiszen máris itt az újabb megmérettetés, az Európai Parlamenti választás, ahol a KDH levizsgázhat a választók előtt.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
