Március 10. és 12. között Pannonhalmán tartotta közgyűlését a Nemzetközi Ministránsszövetség (CIM). Március 11-én, kedden az esti szentmisét a szervezet elnöke, Jean-Claude Hollerich SJ bíboros, luxemburgi érsek mutatta be a pannonhalmi bazilikában, a bencés szerzetesekkel együtt. A szertartáson jelen voltak a ministránszarándoklaton részt vett diákok is.
Idén a Pannonhalmi Főapátság adott otthont a CIM (Coetus Internationalis Ministrantium) közgyűlésének, amelyet minden évben más helyszínen tartanak. A tanácskozáson ebben az évben elsősorban a legutóbbi római zarándoklatot értékelték, hangsúlyozták a nemzetközi találkozók jelentőségét, és beszélgettek a 2025-ös szentévhez való hozzájárulásukról is.
Magyarországon kívül Ausztria, Horvátország, Lengyelország, Lichtenstein, Luxemburg, Németország, Portugália, Románia, Szlovénia ministránsszervezeteinek képviselői vettek részt a találkozón, az elnökkel együtt 31-en.
Az ősi falak között ünnepélyesen csendültek fel kedden este a különböző nyelvű taizéi énekek, miközben a szentmisében a bíboros meglepő természetességgel három nyelven is szólt: a francia nyelvű liturgián németül prédikált, és időnként angolul szólt a hívekhez, a Miatyánkot pedig mindenki a saját nyelvén imádkozta el.
Az oltárt körbevették a pannonhalmi szerzetesek, köztük Hortobágyi Cirill püspök, bencés főapát és Várszegi Asztrik püspök, emeritus főapát; a szentély felé vezető lépcsőn pedig a diákok kórusa állt. Jean-Claude Hollerich bíboros elcsendesedére hívta a szentmise elején a híveket.
Az olvasmányban Izajás próféta szavai hangzottak fel Isten szaváról, amely mint az eső, úgy hull le, és termővé teszi a földet.
Az énekek közben a hívek tekintete a lépcsőn álló fiúkóruson keresztül a feszületig emelkedett, a karok nélküli Krisztus szobrára.
Dejcsics Konrád OSB német nyelven olvasta fel az evangéliumot, majd ő tolmácsolta magyar nyelvre Hollerich bíboros szavait, aki prédikációja elején kifejezte örömét, amiért jezsuitaként jelen lehet a bencések között, és hogy fiatalok között lehetnek, akikért a nemzetközi ministránsszövetség dolgozik.
A Máté evangéliumának 6. fejezetéből felolvasott, a Miatyánk imádságára tanító szakasz köré fűzte gondolatait a bíboros. Döntő pillanatnak nevezte, amikor Jézus Atyának, apának szólítja Istent. Hozzászoktunk ehhez, ezért nem is tűnik fel a különlegessége, a személyes, szívélyes közvetlenség. Mindannyian Isten teremtményei vagyunk, aki szüleink szeretetén keresztül teremtett minket. Olyannak akart minket, amilyenek vagyunk.
Jézus tudja, hogy Isten személyes szeretettel fordul felénk, gondoskodik rólunk. Figyelmeztetett: téves istenkép, amikor azt gondoljuk, hogy Isten erkölcsi bíró, aki azonnal büntet, ha nem úgy élünk, ahogy kellene. Isten szeretete hordoz bennünket.
Jean-Claude Hollerich SJ rávilágított: ismerjük ugyan az apa szót, de amikor Jézus használja Istenre, sokkal több rejlik mögötte. A hívek derültségére megjegyezte, hogy Isten mindenhatósága nem olyan, mint Harry Potteré, aki mindenre képes, hanem a szeretet mindenhatóságában áll.
Mi a szívünk teljes szeretetével talán néhány embert vagyunk képesek szeretni – mondta a bíboros. Kérte, hogy gondoljon mindenki arra, amikor szerelmes volt és szüntelenül a másikra gondolt. Ha ezt a szeretetet megsokszorozzuk Isten végtelenségével, megsejthetjük, milyen Isten szeretete – mondta a szónok. – Ő mindenki felé ezzel a szeretettel fordul, aki valaha élt és élni fog a földön. Ez a szeretet mindenhatósága.
különben olyan vagyok, mint aki fürdőzik szülei szeretetében, és közben folyamatosan veszekszik a testvéreivel.
Ferenc pápát idézte, aki felhívja a figyelmet arra, hogy mindenki felé a szeretet küldetésével rendelkezünk, ahogy Lisszabonban mondta: todos, vagy olaszul mondja sokszor: tutti.
A Miatyánk imádságában az emberszeretet összefonódik az Isten szeretetével. Az emberi szeretetnek, amely Isten szeretetében gyökerezik, be kell hatolnia az anyagi világba, az emberi adósságok világába.
Jean-Claude Hollerich a pápa Fratelli tutti kezdetű enciklikájára hívta fel a figyelmet, amely azt tanítja, hogy mindenki a fivérünk és nővérünk: akit ma Szíriában meggyilkolnak, akinek az emberi méltóságát lábbal tapossák. A nagyböjt idején ezért van szükség a megtérésre, hogy megértsük: nem mondhatjuk, hogy „Atyám, Atyám”, ha nem halljuk meg testvéreink segélykiáltását.
Érvényes ez kis léptékben is – mondta a bíboros, ezért elmélkedésében áttért a jelenlévők életének színtereire, a kolostori és iskolai életre alkalmazva a tanítást. Az apátság élén az apát áll, aki Isten apai szerepét valósítja meg ebben a közösségben. A monostort igazságosan kell vezetnie. Ehhez szükséges, hogy
A nagyböjt erre is hív, hogy a testvéri összetartozást megéljük a kolostorban, az iskolában, a kollégiumban – emelte ki a szónok.
A fiatalokhoz fordulva figyelmeztetett, mennyire hozzászoktunk ahhoz, hogy vannak a kollégiumban véleményvezérek. Ha ezt elfogadjuk, akkor nem merjük szabadon megfogalmazni saját elképzeléseinket, és így igazságtalan helyzetek jönnek létre. Nem kapja meg mindenki egyformán azt a tiszteletet, testvéri szeretetet, amire szüksége van. Pedig Isten mindannyiunkat egyformán szeret, azt a diákot is, aki nagyon jó a tanulásban, a sportban, a zenében és azt is, aki kevésbé tehetséges. Ő az apa, mi egymás testvérei vagyunk.
ha képesek vagyunk újrakezdeni vele. Ez nemcsak a kolostorra vagy az iskolára igaz, hanem a püspökök és a bíborosok testületére is.
Most van itt a kegyelem ideje! Belebocsátkozhatunk a megtérés kalandjába. Ezt kívánom mindannyiunknak – zárta prédikációját Jean-Claude Hollerich SJ bíboros, a Nemzetközi Ministránsszövetség elnöke.
Fotó: Fábián Attila
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
