Lássuk be, jól mutat egy előadó életrajzában, hogy beiktatták a Rock and Roll Hírességek Csarnokába. De mi is ez a Rock and Roll Hall of Fame, kinek jó, hogy létezik, és mennyit lendít a zenészeken a tagság? Vizsgálódásunk aktualitását az adja, hogy kihirdették a 2021-es év jelöltjeit.
Nézzük előbb a friss listát, amelyről az illetékesek kiválasztanak majd 5-6 szerencsést. Mary J. Blige, Kate Bush, Devo, Foo Fighters, The Go-Go’s, Iron Maiden, Jay-Z, Chaka Khan, Carole King, Fela Kuti, LL Cool J, New York Dolls, Rage Against the Machine, Todd Rundgren, Tina Turner és Dione Warwick.
Ez egy alapítványi tulajdonban lévő múzeum, tele könnyűzenei relikviákkal. Az Atlantic Records alapítója, Ahmet Ertegün fejéből pattant ki az ötlet, hogy kell egy hely, amely emléket állít a műfaj legnagyobbjainak. Az első zenészeket 1986-ban iktatták be (Chuck Berry, Jery Lee Lewis, Little Richard, Elvis Presley, James Brown és Ray Charles), majd az alapítvány szabályos versenyt hirdetett a helyszínért. A nagyvárosok vehemensen bizonygatták, hogy náluk lenne a legjobb helye a múzeumnak, és természetesen az lett a befutó, aki a legtöbb pénzt szánta e célra: Cleveland, a maga 65 millió dollárjával.
Két év alatt fel is épült a múzeum, 1995-ben nyitották meg, és egy csapásra ez lett a legnagyobb turistalátványosság az összamerikai viszonylatban unalmasnak tartott Ohio államban, megelőzve a légierő daytoni múzeumát is. A világhír pedig már a marketingen múlott.
Kezdettől fogva egy elit klub vízióját kommunikálták, ahová nehéz bekerülni, a legnagyobbaknak is csak 3-4 jelölés után sikerül. A Rock and Roll Hall of Fame mára fogalom lett, ami komoly siker ahhoz képest, hogy csupán 36 éves múltra tekint vissza. Kérdés, kik és mi alapján választják ki a „legnagyobbakat”.
Alapfeltétel, hogy legalább 25 évnek kell eltelnie a zenekar vagy előadó első lemezének megjelenése és a beiktatás közt. Kezdetben a rock műfaj dominált, később egyre több pop- és rapelőadót iktattak be, mondván, hogy a könnyűzene folyamatosan változó világában rájuk is érvényes, hogy munkásságukkal fontos értékeket hoztak létre. A tavalyi befutók közül a legtöbb kritikát Janet Jackson és az 1997-ben, 24 évesen meggyilkolt rapper The Notorious BIG kapta. Egyikük azért, mert sokak szerint fivére, Michael hátán kúszott fel a világhírig, másikuk pedig azért, mert életében csupán egy albuma jelent meg – a második két héttel halála után.
Bár sokan foglalnak helyet a döntőbizottságban, a rossz nyelvek szerint sokáig egyetlen ember, Greg Harris alapítványi elnök ízlése dominált, aki a baseball világából érkezett. Őt pár éve váltotta az elnöki székben Joel Peresman, és állítólag ragaszkodott elődje „alapjogaihoz”, azaz jelenleg az övé az utolsó szó.
Pár éve bevezették ugyan a közönségszavazást, de a rajongók csak a jelöltek közül választhatnak, és az sem automatikusan jut be a klubba, aki a legtöbb voksot kapta. Az elégedetlenkedők közül sokan állítják, hogy az előadók bevásárolhatják magukat, de ezt az illetékesek persze tagadják. A bizottságban viszont nemcsak zenei szakemberek ülnek, hanem olyan nagyvállalkozók is, akik adományokkal támogatják a múzeumot. Azt pedig senki sem firtatja, hogy nekik kik és mennyit adományoznak, illetve kik lépnek fel ingyen a céges partikon.
A beiktatási ceremóniákat rendszeresen botrányok kísérik, de mintha ezeket is előre megszerveznék. A Kiss például nem lépett fel saját beiktatásán, mert a tagok összekülönböztek a színfalak mögött. Egyes méltatók nem az alkalomhoz illő szavakat használtak laudációikban. Axl Rose azért hiányzott a gáláról, mert épp elvonón volt, David Bowie nemes egyszerűséggel bejelentette, hogy más dolga van, Paul McCartney épp perben állt Ringo Starral és Yoko Onóval, amikor együtt kellett volna integetniük a színpadon.
Ezek épp csak akkora kaliberű katasztrófák, hogy garantálják a helyet a sajtóban. A tavalyi vírusos évben például kiszivárgott a győztesek névsora, de az alapítvány nem fűzött kommentárt a dologhoz, azaz hagyták a sajtót elméleteket gyártani. És tényleg hetekig csámcsogott ezen a média. Ráadásul a gálát, amelyet rendszerint szerkesztett formában küldik adásba, tavaly először élőben közvetítették volna az HBO-n, aztán a járvány miatt csak egy kétórás online show-t láthattunk. Ez rendben is lenne, ha nem támadt volna fel a gyanú, hogy az élő show bejelentésekor már tudták, hogy májusról őszre csúszik a rendezvény.
Az idei jelöltek közül ketten már tagjai az elit klubnak, Dave Grohl a Nirvanával, Carole King pedig dalszerzőként, ezért valószínűleg a figyelem középpontjába kerülnek majd. A rapper LL Cool J-t immár hatodszor jelölik. Az újhullámos Devo zenekart rengeteg trendi zenész emlegeti fő ihletforrásként. A The Go-Go’s, a nyolcvanas évek lánycsapata pedig azért érdekes, mert hosszú csönd után tavalyelőtt, a metoo mozgalom tetőzésekor korszakos zseniknek kiáltotta ki őket a szaksajtó.
A nagy kérdés májusban dől el, akkor hirdetnek győzteseket.
A beiktatás nem jár pénzjutalommal, ám aki elég ügyes, profitálhat belőle. A listán szereplők egy időre a figyelem középpontjába kerülnek – azok is, akik jelenleg nem töltenek meg stadionokat, vagy rég visszavonultak. A lemezeladások, streamelések hirtelen megugranak, többen kíváncsiak a koncertjeikre is. Ám a promóterek általában nem adnak nekik több gázsit csak azért, mert beiktatták őket a Csarnokba, vagyis ettől nem növekszik a piaci értékük. Azt ugyanis csak szorgos munkával és folyamatos jelenléttel lehet növelni. Aki nem használja ki a hirtelen jött figyelmet, rövid időn belül visszasüllyedhet a nyugdíjas hétköznapokba.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
