Elhunyt a magyar zenei élet legendás alakja

Elhunyt a magyar zenei élet legendás alakja

Életének 87. évében, november 13-án elhunyt Sáry László Erkel Ferenc- és Bartók-Pásztory-díjas zeneszerző, érdemes és kiváló művész, a Katona József Színház korábbi zenei vezetője, a magyar kortárs zene egyik meghatározó alkotója, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) rendes tagja, az Új Zenei Stúdió egyik alapítója – tudatta a SZIMA hétfőn az MTI-vel.

Kiemelték: Sáry László a magyar kortárs zene meghatározó alakja volt, akinek munkássága nemcsak a zeneszerzésben, hanem a zenepedagógiában és a színházművészetben is maradandó nyomot hagyott.

Sáry László alkotói pályáját a zenei kifejezés lehetőségeinek szüntelen kutatása jellemezte. Műveiben a hagyományos hangszerek mellett a hétköznapi élet hangjai, a ritmus, az ismétlődés, a csend és a véletlen is fontos szerepet kaptak. Zeneszerzői gondolkodásának középpontjában a kísérletezés, a nyitottság és a közös alkotás állt. A zenét nem lezárt formának, hanem folyamatosan felfedezhető világnak tekintette – idézték fel.

Sáry László 1940. január 1-jén született Győrben. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Szervánszky Endre tanítványaként 1966-ban szerzett zeneszerzői diplomát. 1970-ben alapító tagja lett az Új Zenei Stúdiónak, amely Jeney Zoltán, Vidovszky László és más muzsikusok közreműködésével a magyar zenei avantgárd egyik legfontosabb műhelyévé vált. A Stúdió munkájában zeneszerzőként és előadóként egyaránt részt vett, hozzájárulva a kortárs zene új irányzatainak hazai megismertetéséhez.

Alkotói szemléletére jelentős hatást gyakorolt az amerikai kísérleti zene, különösen Christian Wolff munkássága, amellyel 1972-ben Darmstadtban ismerkedett meg. Ettől kezdve egyre tudatosabban fordult a hagyományos kompozíciós eljárásoktól eltérő lehetőségek felé. Műveiben különös jelentőséget kapott az egyszerű zenei elemekből kibontakozó összetett szerkezetek megalkotása, valamint az előadók közötti együttműködés.

Hírdetés

Zeneszerzői tevékenységével szorosan összefonódott pedagógiai munkássága. Az 1970-es évek közepétől dolgozta ki a Kreatív zenei gyakorlatok néven ismert módszerét, amely a zenei improvizáció, a koncentráció, az egymásra figyelés és az alkotókészség fejlesztésére épül. A Sáry-módszer nem feltétlenül igényel előzetes zenei képzettséget: a közös zenélés élményén keresztül teszi hozzáférhetővé a zenei gondolkodást. Gyakorlatait Magyarországon és számos külföldi országban, többek között Japánban is tanította. Pedagógiai munkájával a zenei nevelés új lehetőségeit nyitotta meg – írták.

Életművének fontos részét alkotják színházi munkái. Az 1980-as évektől rendszeresen komponált színpadi előadásokhoz, 1990-től pedig a budapesti Katona József Színház zenei vezetőjeként dolgozott. Többek között Zsámbéki Gábor Hamlet-rendezésének zenéjét szerezte, Weöres Sándor szövegéből pedig Remek hang a futkosásban címmel írt operát. Színházi tevékenységében a zene és a színpadi játék szoros kapcsolatát kereste, miközben maga is részt vett egyes előadásokban.

Művészetének sajátos vonását jelentette a mindennapi hangok iránti érzékenysége. Gyermekkorának meghatározó élményei voltak a vasút hangjai, amelyek évtizedekkel később kompozícióiban is visszatértek. Az Etűdök gőzmozdonyokra és a Lokomotív szimfónia a zenei hangzás határainak kitágítására irányuló törekvéseit példázzák.

Sáry László 1999-től volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja. Munkásságát számos rangos elismeréssel jutalmazták: 1979-ben Kassák-díjat, 1986-ban Erkel Ferenc-díjat, 1993-ban Bartók-Pásztory-díjat kapott. 2000-ben érdemes művész, 2008-ban kiváló művész címmel tüntették ki, 2016-ban pedig Artisjus-díjban részesült.

Életművében a zeneszerzés, a pedagógia és a színház iránti elkötelezettség egységet alkotott. Munkássága a magyar kortárs zene történetének megkerülhetetlen része, ugyanakkor nemzetközi hatása is jelentős. Olyan alkotó volt, aki a zene megszokott kereteit újra és újra megkérdőjelezve, a figyelem és a közös alkotás lehetőségeit kutatva gazdagította a magyar zeneművészetet – áll a méltatásban.


Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »