A Császár becenéven ismert legendás futballista 1972-ben Európa-bajnok is volt a nyugatnémet válogatottal, amely négy évvel később csak a döntőben kapott ki a kontinensviadalon. Az 1965 és 1977 között 103-szoros válogatott Beckenbauert, aki 14 gólt szerzett címeres mezben, egyénileg is elismerték: 1972-ben és 1976-ban neki ítélték az Aranylabdát.
Franz Beckenbauer, a nyugat-német válogatott csapatkapitánya és csapattársa, Jürgen Grabowski a Hollandia ellen a labdarúgó-világbajnokság müncheni döntőjében 1974. július 7-én. Nyugat-Németország 2-1-re győzött. (Fotó: MTI/AP)
Hetvennyolc éves korában elhunyt Franz Beckenbauer, a világ labdarúgásának meghatározó alakja.
A német sportági szövetség hétfői közlése szerint a játékosként 1974-ben, szövetség kapitányként pedig 1990-ben világbajnok Beckenbauer vasárnap halt meg.
„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy férjem és édesapánk, Franz Beckenbauer vasárnap békésen, a családja körében elhunyt” – közölte hétfőn a legendás futballista családja, amely egyúttal gyásza tiszteletben tartását kérte.
Az 1945-ben, Münchenben született Beckenbauer pályafutása páratlanul sikeres volt, emellett játékosként a labdarúgás fejlődését is meghatározta, elegáns stílusával és vezetői személyiségével átalakította a söprögető posztot az 1960-as és 70-es években.
Első átütő nemzetközi sikerét klubjával, a Bayern Münchennel érte el, amikor 1967-ben elhódította a Kupagyőztesek Európa Kupáját. Pályafutása csúcsa ugyanakkor az 1970-es évek közepére esett: 1974 és 1976 között sorozatban háromszor diadalmaskodott a BEK-ben a bajor sztárcsapattal. Ugyanebben az időszakban az NSZK válogatottja is az aranykorát élte, többek között az ő világklasszis teljesítményének köszönhetően: 1966-ban ezüst-, 1970-ben bronzérmes lett a világbajnokságon, 1974-ben pedig hazai közönség előtt csapatkapitányként Beckenbauer magasba emelhette a labdarúgás legértékesebb trófeáját.
A Császár becenéven ismert legendás futballista 1972-ben Európa-bajnok is volt a nyugatnémet válogatottal, amely négy évvel később csak a döntőben kapott ki a kontinensviadalon. Az 1965 és 1977 között 103-szoros válogatott Beckenbauert, aki 14 gólt szerzett címeres mezben, egyénileg is elismerték: 1972-ben és 1976-ban neki ítélték az Aranylabdát.
Játékos pályafutása utolsó éveiben szerepelt a New York Cosmos színeiben, ahol együtt játszott minden idők egyik legnagyobb futballistájával, a brazil Pelével, valamint két idényt lehúzott a Hamburger SV színeiben, mellyel négy müncheni bajnoki címe után az ötödiket is megnyerte. A Bundesligában 424 fellépésén 44 gólt szerzett.
Az 1983-as visszavonulása után egy évvel átvette a nyugatnémet válogatott irányítását, amellyel 1986-ban ugyan kikapott a vb-döntőben Argentínától, de négy évvel később a „visszavágón” győzelemre vezette a nemzeti együttest. Így a – pénteken elhunyt – brazil Mario Zagallo után másodikként mondhatta el magáról, hogy játékosként és szakvezetőként is világbajnok lett, a kettő között pedig 1988-ban bronzérmes lett az Eb-n. Miután a vb-címet követően befejezte szövetségi kapitányi munkáját 1994 és 2009 között a Bayern klubelnöke volt, két ízben a kispadjára is leült az 1990-es években, a bajorokkal 1994-ben bajnoki címet, 1996-ban pedig UEFA Kupa-győzelmet ünnepelhetett.
Beckenbauer főszervezője volt a 2006-os, németországi világbajnokságnak, de megítélését rontották a szervezőbizottsághoz köthető tisztázatlan és kétes kifizetések.
Beckenbauer háromszor nősült meg és öt gyermeke volt.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
