A jó minőségű élelmiszerek nemcsak a hazai piacot látják el, hanem a nemzetközi piacon is versenyképesek. Mindezt úgy, hogy az elmúlt években példátlan volt a mezőgazdaságra rakódó terhek súlya az aszály, a háború hatásai vagy éppen az ukrán gabonadömping formájában. Ezért is kötelességünk nap mint nap megbecsülni az agráriumban dolgozókat, különös tekintettel azokra a fiatalokra, akik a mai világban ezt az életformát választják. Számukra az a legfontosabb, hogy legyen hosszú távon is jövedelmező, társadalmilag elismert foglalkozás az agrárium, hogy a modern technológiához és infrastruktúrához való hozzáférés a hagyományos értékek megőrzésével párosulhasson – szögezte le a miniszterhelyettes. – ugyanakkor nem kerülhető meg az EU-s szakpolitika, a piacvédelem jelentősége sem. Előadása végén az agrárminiszter-helyettes kiemelte, hogy a vidéken még szilárdabban őrzött keresztény hitünk és nemzeti történelmünk az, amire az ország jövőjét építhetjük; gyakorlati téren pedig azt ajánlotta, hogy karácsonykor is bátran vásároljunk hazai termékeket, mert ezzel is a magyar termelőket támogatjuk. Dr. Kiss Róbert Richárd Prima Primissima-díjas turisztikai szakújságíró már 178 országban járt. Tapasztalata szerint A turisztikai fejlesztésekhez emellett minél nagyobb arányú – Amerikában akár 50%-ot elérő – központi támogatás is szükséges, ezzel lehet ugyanis az önerőt ösztönözni – osztotta meg tapasztalatait a szakember. Ebben az iparágban különösen igaz, hogy nem feltétlen a mennyiség számít, például a vendégek számának növekedése egy szint után már kontraproduktív lehet – elég annyi, amennyi eltartja az adott települést, miközben nem rontja a környék turisztikai vonzerejét. A szakember a magyar turizmus dinamikusan fejlődő szegmensének tartja a fürdőturizmust és a gasztroturizmust, de például a vallásturizmus is felívelőben van a régi templomok megőrzése, megújítása révén. Földrajzilag nézve a kérdést pedig jó pár olyan vidéki célterület van Magyarországon, amely az elmúlt években „hihetetlen fejlődésen ment keresztül” – példaként említette az Őrséget, Noszvajt, Tokaj környékét, de ide sorolható Nyíregyháza és Kisvárda, Sátoraljaújhely vagy éppen a Közép-Duna vidéke is. „Nagy lehetőségek vannak a vidéki turizmusban” – összegezte tapasztalatait Dr. Kiss Róbert Richárd. Dr. Schlett András habilitált egyetemi docens (PPKE) arra az érdekes ellentmondásra irányította rá a figyelmet, hogy bár a társadalomtudományokban mindent mérni igyekszenek, a vidékkutatás területén ez megtévesztő is lehet. A modernizációs paradigmák éppen a mindent számszerűsíteni igyekvő, anyagias megközelítés mentén értékelték le a vidéket, az „elmaradottság, információhiány és alacsony hozzáadott érték” szimbólumaként tüntetve fel azt. Az ortodox modernizációs paradigmák ugyanakkor – a kommunizmustól a globális piacgazdaságig – hamar kifulladtak, és hozzáigazodtak a magyar valósághoz. A kutató hangsúlyozta, hogy a nagyváros „komfortorientált”, azonnali kielégülést, rengeteg impulzust és információt kínál, ugyanakkor a városi emberek sokszor azt sem tudják, mi történik a szomszédukban. A látszólagos biztonság ellenére a városi ember kiszolgáltatott, az olyan „egyensúlyi rendszerek”, mint például a modern egészségügy gyakran új egyensúlytalanságokat teremtenek (például test-lélek, ember-természet). Nem a „célracionalitás” a fontos, hanem a belefeledkezés. Ezért is lehetséges, hogy az elmúlt évtizedben sorozatosan érkező külső sokkhatások (tömeges migráció, covid-járvány, háború) ismét a vidék felé fordulást eredményezett. A munka java része azonban még hátravan, hiszen közösséget építeni, helyi értékeket képviselni nem lehet felülről, ezekhez működő kisközösségekre van szükség. A helyi erőforrások megtalálásában egyébiránt piaci potenciál is van – hangsúlyozta előadásában Dr. Schlett András. Az utolsó előadó Tomanek Péter, a Siófoki Sarlós Boldogasszony templom plébánosa volt, aki humorosan idézte fel, hogy míg Szent István korában 10 falu épített egy templomot, mára odáig jutottunk, hogy 1 pap lát el 10 falut. A vidéki plébániai közösségek szempontjából kiemelte, hogy de ehhez emberekre is szükség van, a plébános részéről pedig nagy rugalmasságra. A vidéki egyházközösségeknek ugyanakkor nagy előnye a személyesség, ami evangéliumi alapérték (Mt 18, 20). A hagyományos falusi modellt felidézve elmondta, igyekszik jó kapcsolatot kialakítani az iskolavezetőkkel és kultúrházvezetőkkel, mert együtt tudnak jó közösséget építeni. Tomanek Péter előadásában többször idézte a nemrég Magyarországra látogató Ferenc pápa mondását is, amit vidéki plébánosként irányelvének tekint: „Aki mer, az nyer.” Az általa vezetett közös imádsággal ért véget a 26. Keresztény Civil Fórum.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »