Közel két évvel ezelőtt még a gombaszögi nyári táborban gyalogolt. Tán utoljára. Nem úgy, mint a sok fiatal az egyes sátrak között, Szikora Pál (1952–2021) a versenyszerű gyaloglást népszerűsítve felhúzta féltve őrzött sportcipőjét, és bemutatta lépésekre lebontva a teljes mozdulatsort, majd a gyalogló versenyzők furcsa testmozgását követve elrobogott a jelenlévő nézők előtt. Felszabadultan és boldogan.
Különszámával nagy tetszést aratott. Alig sikerült visszacsalogatnom a beszélgetés folytatására, mert a sok közül ő is az egyik vendége volt a tábornak. Ha tudtam volna, hogy utoljára találkozunk, hagyom, hadd élvezze tovább, amíg akarja, a kedvelt gyaloglást.
De nem tudtam, így ahelyett, hogy megint egy jót beszélgetnénk a sport hétköznapjairól, az atlétikától kezdve a fociig, már nem hallhatom sajátos hanglejtéssel, palócosan kiejtett megfontolt mondatait. Mert elgyalogolt, itt hagyott minket, a sportbarátokat, családját, mindenkit, aki emlékezik nagy gyaloglói tetteire. Ő volt a füleki állócsillaga a csehszlovák gyaloglásnak. Versenyezni soha nem láttam, csak pályafutása végén ismertem meg, amikor már túl járt a negyvenen. Így én is csak tőle meg sportlexikonok mélyéről előhalászva ismertem meg sportpályafutását, bőségesen, de nem teljesen. És Pali mindig készségesen beszélt, nem hagyva ki a kínos eseteket, kedves történeteket sem. Számos Új Szó-s, vasárnapos interjú őrzi találkozásaink emlékét.
Nemegyszer elmondta, nem volt ugyan olimpiai bajnok, de volt neve a gyaloglásban. A múlt század nyolcvanas éveiben időeredményeivel tíz éven át tartozott az 50 kilométeres táv világnagyságai közé. 28 évig volt válogatott gyalogló, 50 km-en öt évig nem kapott ki Csehszlovákiában. Két olimpián gyalogolt, mindkétszer ebben a számban: Szöulban 1988-ban a 10., Barcelonában 1992-ban a 27. helyen végzett. Emellett három világbajnokság és két kontinensviadal fért bele sportolói pályafutásába. Meg rengeteg más.
A gyaloglásnak született, semmit nem kellett belőle tanulnia, ő fiatal korától ismerte minden fortélyát. S amikor élversenyző lett, még nagyobb szárnyakat kapott. Taposta a kilométereket mindenhol, ahol megfordult. A furfang sem hagyta cserben. Mikor még kassai versenyző volt, két edzésnaplót vezetett, egyet a válogatott edzőjének, egyet meg magának. A valós az ővé volt, a másik az edző megtévesztésére szolgált. Aztán eljött a bajnokság, és faképnél hagyta a elitcsoportként kezelt duklásokat, és nagy vihart keltve a honi atlétikában ő utazhatott a legelső világbajnokságra, 1983-ban Helsinkibe. Nem kívánkozott a Duklába, aztán mégis ott érte el legnagyobb sporteredményeit.
Palinak nem sikerült mindig a siker közelébe férkőznie, de szerényen elviselte azt, ami neki jutott. Mikor egyik írásomban megemlítettem, hogy két fia már kiröppent a családi fészekből, szüleik pedig örömmel várják őket haza, mint annak idején a fiúk apjukat, aki versenyzői évei alatt akár több hétre is eltűnt az elkerülhetetlen edzőtáborba, olvasása közben elérzékenyült. Legközelebbi találkozásunkkor elárulta, hogy elsírta magát. Most meg mi birkózunk a könnyeinkkel. Csak már nem mondhatom el neki, hogy miért. Elgyalogolt a maga örökös 50 kilométerére.
Pali, a táv közben, majd a célban is, nyugodjál békében!
Szikora Pál temetése 2021. május 25-én, kedden 16 órakor lesz a füleki temetőben.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
