„Életre-halálra csak a szent meg az amatőr játszik”

„Életre-halálra csak a szent meg az amatőr játszik”

A németség lelkiismerete – így nevezték életében is az írói pályáját a negyvenes évek végén indító Heinrich Böllt, aki ma száz éve, Kölnben látta meg a napvilágot. 

Nehéz körülmények közé született, amit a háborúk csak súlyosbítottak. Bár a nemzetiszocializmussal nem szimpatizáló szerző a Hitlerjugend-tagságot elkerülhette, a Wehrmachtba behívták, és végül amerikai fogságba került. A kegyetlen katonaévek inspirálták korai műveit is, az 1953-as És száját nem nyitotta szóra című kisregénytől kezdve pedig erősen szatirikus hang jellemezte. A háború borzalma mellett visszatérő témája volt az újrakezdés kérdése, az, hogy a világégés után miként lehet együtt élni a bűn tudatával, illetve feldolgozni a veszteségeket. Ahogy egy korai cikkében megfogalmazta, „a háborúról írtunk tehát, a hazatérésről és arról, amit a háborúban láttunk, és amivel a hazatéréskor szembetaláltuk magunkat: romokról.”

A békepárti, keresztény szerző egyik fő műve, az 1959-es Biliárd fél tízkor a fasizmus kialakulását kutatja már a bismarcki időkben is, míg az Egy bohóc nézetei egy alkoholista utcai zenészről szólt, aki nem volt hajlandó megalkudni azzal a társadalmi berendezkedéssel, amely mellett élnie kellett. „A hivatásos magatartás a legjobb védőpajzs, életre-halálra csak a szent meg az amatőr játszik” – ahogy a könyv egy pontján olvashattuk.

Prózanyelvét nem ritkán ismétlésekkel erősítette fel, amit ki is mondat e regény karakterével: „érzékeny művészlélek létemre van érzékem az ismétlés esztétikájához.” Mindez az ismétlés a művek láncolatán keresztül is szemlélhető, amint azt korábban Bernáth Árpád megállapította. Hozzátéve, hogy az ismétlés egy bonyolultabb formája is megjelenik nála, ezt viszont már nem érzékelhetjük közvetlenül,  „és úgy jön létre, hogy valamelyik, a művön belüli kategória és bizonyos, a műveken kívüli tények között ismételten ugyan-az a kapcsolat valósul meg.” Bernáth példaként hozza erre, hogy Böllnél szinte mindig „egyidejű” a tárgy az elbeszéléssel. Az 1959-es Biliárd fél tízkor egy évvel korábban játszódik, és a kölni polgárok életébe nyújt betekintést, az 1963-as Egy bohóc nézetei pedig 1962-t és Bonnt mutatja már meg.

Nobel-díját a Csoportkép hölggyel című 1971-es regényéért kapta, ami ironikus látleletét adta a német múltfeldolgozás valóságának, a jóléti társadalom kialakulásának. Ugyancsak fontos, sokat olvasott műve az újságírás etikájáról szóló Katharina Blum elvesztett tisztessége is. Utóbbiban az NSZK valóságát mutatja meg, egy olyan világot, ahol a piti bűnözőt hatalmas rendőri készültséggel szerelik le, és azt is tönkreteszik, aki őt csupán egy napja ismeri. A műből készült színpadi változatot egyébként több magyar teátrum is bemutatta a rendszerváltás utáni évtizedekben. Egyben film is készült belőle 1975-ben, ahogy a Biliárd fél tízkor (1965), illetve a Csoportkép hölggyel (1977) című műveiből szintén.

http://mno.hu/

A szerző továbbá hangjátékokat, forgatókönyveket és műfordításokat is jegyzett. Többek között ő ültette át német nyelvre J. D. Salinger klasszikus művét, a Zabhegyezőt. Hatvanhét éves korában, 1985. július 16-án halt meg Bonn mellett, Langenbroichban.

Böll hazánkkal is többször kapcsolatba került. A II. világháború alatt sebesült katonaként ápolták még Debrecenben, de Szentesen is. Utóbbi tartózkodását Ádám, hol voltál? című 1951-es regényében írta még meg. Fontos műről beszélünk, amely központi karakter híján magának a háborúnak a történetét igyekszik elbeszélni. Életművének kritikai kiadása is nálunk készült: 1977-ben kérte meg a szegedi egyetem német tanszékén dolgozó Bernáth Árpádot, hogy segítse a sorozat megjelenését.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.12.21.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »