Ha felmérés készülne Európa államaiban, mitől félnek leginkább az emberek, a terrorizmus és az Iszlám Állam előkelő helyen szerepelne. Tudjuk, nem szabad félni, hiszen „ők” éppen azt akarják, de azért az sem szerencsés, ha a fél kontinens egy sötét erdőben fütyörésző, önmagát bátorító fazonhoz hasonlít. Annak a veszélye sem elhanyagolható, hogy az Iszlám Államnak Európában is vannak hívei, sőt, követői. Szakértők szerint kötelékeiben harcol 10-15 „muszlim kötődésű” magyar, ami egyfelől nem nagy szám, másrészt felfoghatatlan. Felmenőik közt nincsenek muszlimok, de ez adott esetben még veszélyesebbé teheti őket a kontinensre való visszatérésük után, mert az egyelőre nem muszlim Európában nekik egy öngyilkos merénylet tervezésénél könnyebb a mimikri, a fedezékben maradás.
Csak a vallást nézve, miként a buddhizmus, az iszlám is vonzhat európaiakat, hiszen egy csalódott, kiábrándult vagy csak a vallásába „beleszületett”, de abban újjá nem született embert nagyon is megérinthetnek egy másik vallás másfajta törvényei, más típusú közösségteremtő ereje, más mondandója testről, lélekről. Közösségi portálokon többen ájuldoznak, amiért a Horthy unoka iszlámhívő, elárulván ezzel, semmilyen különbséget nem tesznek az iszlám vallás és a szélsőséges iszlamista fanatizmus között. Nemrég két férfit letartóztattak a magyar hatóságok, mert csatlakozni akartak az Iszlám Államhoz. Nem voltak muszlimok. Egyikük, egy móri illetőségű fiatal azt mondta, nem a harcokban akart részt venni, csak úgy érezte, nem értik meg őt az emberek, s egyébként is egyedül érezte magát. És persze látott egy Iszlám Államról szóló propagandafilmet, amely után úgy érezte, neki a terrorszervezet otthont és közösséget jelentene.
Nem tudom, ki hogy van vele, de annak a hatalmas veszélynek az árnyékában, melytől ezúttal egy szimpla letartóztatás megvédte ezt a magyar fiatalt, minden, a saját mentségére felhozott mondata pörölycsapás lehetne a társadalom lelkiismeretére. (S ezzel korántsem az Iszlám Állam felé igyekvőnek a felelősségét kívánom csökkenteni.) Ez az ember értett az internethez, ha az Iszlám Állam propagandafilmjeit nézegette – nem is feltételeztük róla, hogy a Korán olvasása vezette a terrorszervezethez –, de ha tájékozódott az Iszlám Államról, akkor néhány kattintással a hírportálokhoz is könnyen hozzáférhetett volna, melyek némi útba igazítást adtak volna neki arra, mi vár rá. Az Iszlám Állam hírhedt felvételei a lefejezésekről bejárták a világsajtót. Milyen otthont remélt ez a móri fiatalember egy olyan szerveződéstől, amely emberek lefejezésével hirdeti saját rettenthetetlenségét? Milyen közösség az, melyet a gyilkosság és a terror tart össze? Iskolába biztosan járt ez a fiatalember, méghozzá életkora miatt kizárólag rendszerváltás utáni tankönyvekből tanulhatott. Vajon mit sajátított el a diktatúrák berendezkedéséről, a diktatórikus működés természetrajzát vajon mennyire ismerte meg, ha az a hiedelem éltette, hogy ő majd kizárólag a félelmetes harcosok közé fog tartozni – mert ugyan hová máshová –, és mire alapozta, milyen érvekkel zárta ki annak lehetőségét, hogy minimális engedetlenség esetén esetleg a másik oldalra kerül, azaz a lefejezettek sorát szaporítja? Tragikus élethelyzetben vagy szenvedésekkel járó betegségeknél a halál lehet megváltás, de a halál birodalma még ebben az esetben sem jelenthet otthont, és a holtak társasága sem a legvonzóbb közösség.
A 24 éves móri férfit Törökországban fogták el, közel a szíriai határhoz. Annak az országnak a határához, ahonnan a hat éve tartó háború pusztításai miatt szíriaiak milliói menekültek el. És a cél Európa, még akkor is, ha a menekültáradat Törökországban, Líbiában és magában Szíriában várakozik. A szíriaiak alkotják a világon a menekültek legnépesebb csoportját, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának jelentése szerint a világ több mint száz országában mintegy hárommillióan kerestek menedéket. És egy 24 éves magyar férfi fogja magát, és a Székesfehérvártól nem messzire lévő Mórról elindul az Iszlám Állam irányába. Aleppó romokban, Moszul egy törmelékhalmaz, de ő csak menetel a török–szír határ felé. Mit lát és mit ért meg ez az ember a világból, hogyan értékeli az elképzelt jelenetet, hogy miközben szíriai menekültek ezrei keresik naponta a menekülés útjait Európa felé, ő elindul velük szemközt, homlokegyenest ellentétes irányban? És van-e ember, aki elhiszi neki, hogy ő tulajdonképpen nem is akart harcolni? Mert ha ő azt gondolta, hogy úgy tartozhat az Iszlám Állam kötelékeibe, hogy nem ont vért, mint Mel Gibson fegyvertelen katonájának magyar klónja, akkor ő nem propagandafilmet nézett az Iszlám Államról, hanem turistacsalogató reklámfilmet a párizsi Disneylandről.
Az egyetlen, ami mentségére szól, az életkora. Családnak, egyháznak, barátoknak, rokonoknak, munkahelynek lett volna itt dolga. Még csak 24 éves.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 03. 21.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
