Halmai Tamás költő, író, irodalmár jegyzetét olvashatják.
„Ahol a szabadság a rend,
mindig érzem a végtelent.”
(József Attila)
Szántó T. Gábor legújabb, életrajzi regénye jó érzékkel nyúl Gonda János (1932–2021) alakjához: a jazz hazai története elképzelhetetlen e művészi, tudósi, tanári és szervezői életpálya nélkül. Ám ez a portrérajzolási szándék – zenetörténeti távlatban – csak a mű egyik rétegét adja. A jazz szabadságot jelképező világa ugyanis a vészkorszak embertelenségével és a szocialista évtizedekkel szemben jelöl civilizációs ellenpontot. Vagyis a mű egyszerre állít emléket egy zenetudósnak, invitál közelebb egy művészeti univerzumhoz, és ábrázolja a történelmi megpróbáltatások közt helyét kereső ember lehetőségeit. Portrét rajzol, korszakot fest, lelket analizál – mindet magas fokon.
A négyszáz oldalas regény nagy időtávot – hiszen egy hosszú és zsúfolt életet – fog át. Pontosabban egy élet helyett választott élet diszkrét panorámáját nyújtja („…az élete arról szólt, hogy menekült előle és rögtönzött.” [148.]); a tragédiák szorításából a szabadság zenéjébe vezető, improvizatív utakat veszi számba. (Az alcím is ezt nyomatékosítja: Rögtönzések életre, halálra.) Az alanyi visszaemlékezést konfesszióvá oldja az időskori illúziótlanság („…emlékezik, ahelyett, hogy egyszerűen sírna.” [9.]); a szavakra bízott identitás a modern ember általános sorképletét vázolja föl. A címszereplő traumákat és katarzisokat egybegyűjtő életútja a szélcsendet kereső szél mozdulataira emlékeztetheti az olvasót.
Olyannyira főhősközpontú a történet, hogy a harmadik személyű elbeszélőmód alig említi – s akkor is másokat idézve – (Gonda) János nevét. Ebből az egyetlen nézőpontból ugyanakkor igen gazdag tematikus láthatár nyílik: művészet, szerelem és politika hálózatos dilemmái; intim családi (érzelmi, szexuális, egészségi) belügyek; egy kultúrtörténeti korszak intézményrendje; a jazz viszonya a klasszikus és a népzenéhez, majd a beathez, a rockhoz; az afroamerikai és a cigány zenei kultúra és érzékenység párhuzamai…
A szakmai hitvallás szólamai különösen szép vonulatot képeznek a szövegben; csupán példaképpen idézek néhány jellemző és emlékezetes részt: „…csak a belső káosz megformálhatóságában hitt, a klasszikus zenestruktúráit sem elvető, de az emberi kreativitást felszabadító, mégis tudományosan elemezhető, ezért tanítható formákban.” (149.) – „Különben is, mi az igazi forradalom? Egyetlen életművet példaként megalkotni, vagy feláldozni egy életút felét, meghonosítani egy műfajt, utat csinálni neki, és felszabadítani másokat?” (159.) – „Lassan és érthetően beszélt, mint valaha Willis Conover, így tanított másokat a modern jazzre, a rögtönzésben megtalált szabadságra, és a szabadságban megtalált rendre, ha már odakint nem találhattak szabadságot.” (197.) – „Végigrögtönözte az életét, egyben tartotta a szakmát, amennyire lehetett.” (343.) – …a jazz nem lehet más, mint az önmagáért való játék öröme.” (400.)
A díszítetlen, szikár, dokumentarista prózanyelv az esszéregény és a monográfia jegyeit is fölveszi; a részben fikciós ábrázolásmód mindezt egyedi, eredeti színekkel árnyalja. Az idősíkok váltogatása (fejezetről fejezetre) és a térbeli tágasság (a cselekmény Svédországig, Ausztráliáig elbonyolódik) szinte zenei dinamikát komponál a mű szerkezetébe.
Visky András fogalmaz úgy egy minapi interjúban, hogy egy-egy jelentős mű mindig az önmagát megújító nyelv eseménye. Szántó T. Gábor munkája úgy fajsúlyos próza, hogy esztétikájában inkább az alázatos visszafogottság érvényesül. A jazzprofesszor eszköztelenné tisztított nyelve azt a célt szolgálja, hogy a stílus ne takarja el az embert, az artisztikus hajlam a dokumentációs igényt. S hogy kiknek ajánlható? Jazzkedvelőknek éppúgy, mint történelmi érdeklődésűeknek, lélektani metamorfózisokra kíváncsiaknak ugyanannyira, mint életkalandos izgalmakra nyitottaknak.
Szántó T. Gábor: A jazzprofesszor, Gondolat Kiadó, Budapest, 2024.
Fotó: Gondolat Kiadó
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. szeptember 1-jei számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
