Kelet-Közép-Európa nem elég erős érdekérvényesítő, éppen ezért apokaliptikus forgatókönyvekkel is számolnunk kell, ha nem sikerül érdemi változást elérnünk az európai energiapolitikában – mondta dr. Élesztős Pál, energiaügyi szakember. A Szövetség elnökének, Forró Krisztiánnak az energiapolitikai tanácsadója szerint ugyanakkor van kiút, a helyzet nem reménytelen, de átgondolt, gazdasági racionalitáson alapuló intézkedések kellenek. Lehetőleg minél hamarabb!
Ha meg akarjuk érteni a körülöttünk zajló folyamatokat, hogy miért kerül többszörösébe a földgáz és az elektromos energia, meddig kell visszamennünk? Február 24-e, a háború kitörésének napja jó kiindulópont?
Azt hiszem, nem. Jóval korábbra kell visszautaznunk a múltba, 2015 környékére. Valahol ez az események origója. Németország ekkor döntött úgy, hogy leállítja széntüzelésű hőerőműveit, majd fokozatosan az atomerőműveket is, így a zöld energiaforrásokra koncentrál a továbbiakban. Igen ám, csakhogy a szél nem fúj, a nap nem süt az év minden egyes napján 0–24 órában, az ellátási ingadozásokat valahonnan pótolni kellett. Így jött képbe a földgáz, jelesül az olcsó, könnyen szállítható orosz vezetékes földgáz. Párhuzamosan ezekkel a folyamatokkal
az Európai Unió létrehozott egy közös, energiakereskedelmi piacot.
Az minden bajok okozója?
Az akkori árak és egyéb feltételek mellett? Nem! Abból indultak ki, hogy ha a kínálat meghaladja a keresletet, márpedig így volt, egy közös európai piacon olcsóbb árakat lehet kialkudni, mindenki jól járt. Lipcsében létrehoztak egy energiatőzsdét, s hogy ne legyenek lépés-előnyben az atomerőművek és a zöld energiából áramot előállítók, a villamos energia árát összekötötték a földgáz árával. Az elképzelés működött, egészen 2021 utolsó negyedévéig. Akkor már lehetett látni, hogy nagy a baj. Nem volt elég energia, hiszen szép sorban leállították az európai erőműveket. Még bőven az orosz szállítások korlátozása előtt vagyunk, de már lehetett látni, Európának több energiára van szüksége, mint amit előállítani és importálni képes.
Ekkor kezdett látszani, hogy komoly baj lehet a piacon?
Voltak jelek korábban is, de tulajdonképpen igen. A Covid után újult erővel indult meg az ipar, bizonyos átcsoportosítások után felfutott a termelés, jött egy hideg tél, majd arra egy aszály…
Az aszálynak mi köze van az energiafelhasználás fokozódásához? Erősebben mennek a klímák nyáron?
Nem csak erről van szó. A vízerőművek áramtermelése sem elég hatékony, a bősi vízierőmű aszályos időben például saját áramfogyasztását sem tudja kitermelni. Ez az egyik dolog. A másik, hogy a nem hűtőtornyos atomerőművek szintén nem tudnak bizonyos teljesítményszint fölé emelkedni. De visszatérve a jelekhez, az Északi Áramlat 2 körüli huzavona is rossz időket jelzett. Olyan geopolitikai döntések születtek, amelyeknek a rosszabbik végén találta magát Európa.
Ha már Északi Áramlat, mit szól a robbantásokhoz?
Ha a két vezeték valóban robbantással sérült meg, márpedig a jelek ebbe az irányba mutatnak, kétséges, lehet-e egyáltalán javítani a vezetékeket.
A beáramló sós víz korrodáló hatása miatt?
Nem biztos, hogy csak ez a gond. A tengervíz korrodál, persze. De pár nap alatt nem jön létre olyan mértékű rozsdásodás, ami veszélyeztetné a vezetéket, azokat a csöveket kívülről is folyamatos hatások érik, kellően ellenállóak. Ezt a részét lazábban kezelném. A baj az, hogy ezek a csövek nagyon mélyen vannak, 60-70 méterről beszélnek, igen komoly logisztikai művelet lesz kiemelni a sérült szakaszokat, ha ez sikerül egyáltalán. Lehet persze bandázsolni is, a sérült hely fölé egy köpenyt visznek, vannak víz alatti hegesztési technikák, amivel ez megoldható. Amíg szivárog a gáz, addig viszont mindez csak találgatás, nem is nagyon lehet a csövekhez lemerülni.
Miért volt gáz az elvileg lezárt csövekben?
Egyrészt teljesen nem lehet kivenni a gázt a vezetékből, de a legfontosabb ok szerintem, hogy az oroszok felkészültek rá, Németország télen fázni fog. Ha a németek nem akarnak megfagyni, úgy is megnyitják a csapot a saját oldalukon, azonnal mehet is a gáz.
Az ön által elmondottak alapján úgy tűnik, az oroszoknak sem állt érdekében a csővezetékek felrobbantása.
Mióta halljuk az oroszoktól, hogy egy hibás kompresszor miatt képtelenek szállítani a földgázt? Erre fogják magukat és potenciálisan helyrehozhatatlan sérülést okoznak a saját vezetékükön? Nem azt mondom, hogy nem ők tették, azt állítom, hogy talán soha nem jövünk rá, ki volt a tettes. Mérnökként viszont meggyőződésem, csak állami háttérrel lehetett végrehajtani egy ilyen támadást.
Egyetlen terrorista szervezet sem rendelkezik ilyen technológiával, ehhez tengeralattjáró kellett vagy jól képzett nehézbúvárok.
Váltsuk aprópénzre az elhangzottakat. Azért ilyen drága napjainkban a villamos energia Európában, mert kevés az Európába érkező földgáz?
Az összefüggés érvényes, ezzel együtt azonban nemmel kell válaszolnom a kérdésére. Rossz politikai döntések sorozatát hoztuk meg. A villamos energia és a földgáz árának összekapcsolása az adott helyzetben logikusnak tűnt, viszont a szankciós politikával egy rossz úton indultunk el. Gondoljunk már bele, a földgáz árát összekötötték az áraméval, majd hoztak egy olyan döntést, ami nyilvánvalóan korlátozta a földgázhoz való hozzáférésünket. Csodálkozunk azon, hogy az árak elindulnak felfelé?! Ezzel az egésszel az Egyesült Államok járt jól, saját cseppfolyósított földgázának talált új piacot. Önmagában az, hogy az LNG ára sokszorosa a vezetékes orosz földgázénak, már emeli a villamos energia árát, nem is kellene hiány hozzá.
Persze sokan mondják, az orosz földgázra nincs is szankció, ne finanszírozzuk Putyin háborúját, tegyünk rá ársapkát. Csakhogy kérdem én, az mennyivel jobb megoldás, hogy Kínától háromszoros áron veszünk orosz földgázt?! Mert ez történik!
Nemcsak Putyint fizetjük, hanem már Hszi Csin-pinget is. Ennyire gazdag lenne Európa?! Nézzünk már rá a térképre, utána beszélhetünk a szankciókról.
Ráadásul úgy tennénk ársapkát csak és kizárólag az orosz gázra, hogy annak részesedése az európai importprofilban egyre fogy.
Hát ez az! Az LNG terminálokat működtető országok, az élen a spanyolokkal és a portugálokkal, ezt nem engedik, hiszen az ársapkás LNG-vel elvesztenék saját versenyelőnyüket. Hála istennek Magyarország mellett a németek is blokkolták a lépést, ők sem tudnak meglenni orosz gáz nélkül.
A támadás után már kénytelenek lesznek…
Valóban áll most a gázszállítás, sem a Barátság, sem a Jamal gázvezetéken nem jön most orosz gáz, de bármikor jöhet újra. Nézzünk rá a térképre, van egy óriási törésvonal a nyugat-európai, LNG fogadására képes országok és a többi tagállam között. Felejtsük el a szolidaritást, itt gazdasági érdekekről van szó.
Sajnos Kelet-Közép-Európa nem elég erős érdekérvényesítő. A lengyelek történelmi oroszellenessége erre is hatással van. Leszámítva talán Magyarországot, egyetlen tagállamnak sincs koncepciója arra, mit kellene csinálni.
A szlovák kormány a füle botját nem mozdítja, miközben rohanunk a szakadék felé. Micsoda dolog az, hogy a Szövetségen kívül egyetlen párt sem állt elő konkrét javaslatokkal arról, mit kellene csinálni! A párt már február elején konkrét javaslatokat tett le az asztalra.
Ahogy most állnak a dolgok, a várható energiaárak mellett a felső középosztálytól lefelé gyakorlatilag minden család a tönk szélére jut.
Nem akarok riogatni, de van egy ennél sokkal nagyobb probléma. A kormány, ha egyáltalán foglalkozik a kérdéssel, a lakosság szempontjából közelíti meg a problémát. Önmagában ez rendben is van, csakhogy a cégekről senki nem beszél. A szlovákiai munkavállalók 70%-a kis- és középvállalkozásoknál dolgozik. Mi lesz a KKV-szektorral egy tízszeres áremelkedésnél?!
Pardon?
Nézze, a januári spotárak 750-770 euró/megawattóra körül alakulnak. Tehát, ha augusztus végén egy vállalkozás januárra spotáron akart villamosenergiát vásárolni, az ennyibe került. Tudja mennyi volt egy évvel korábban? 61 euró/MWh. Tizenkétszeres különbség. A nagy fogyasztók június óta piaci áron vásárolnak áramot. Hiába leszek képes kifizetni az otthoni számlámat, a munkahelyi számlákkal mi lesz?! A kormánynak most azzal kellene foglalkoznia, miként menti meg a teljes összeomlástól a KKV-szektort, ehelyett miniszterek visszahívása körül bohóckodnak.
Példátlan szociális feszültségekkel kell szembenéznünk a télen, ha hamarosan nem találják ki, mihez kezdjünk.
Beszéltünk már a munkavállalókról és a munkáltatókról. Mi a helyzet a közszférával?
Hadd kérdezzek vissza, van már bármi elképzelés arra vonatkozóan, mi lesz a kórházakkal, az iskolákkal? Azt ne nevezzük már kormányzati tervnek, hogy „álljatok neki spórolni”! Leállítják az MR-t, a röntgent, a CT-t? Ezek a legnagyobb áramfogyasztók. Tizennyolc fokra fűtik csak fel a kórtermeket? Nonszensz! Beteg az a közösség, amelyik a kórházakon és iskolákon akar spórolni.
Ha holnap megcsörrenne a telefonja, és a másik végén Eduard Heger azt kérdezné öntől, mit kellene csinálni, mit válaszolna?
Elsősorban el kellene döntenünk végre, mit akarunk. Rövid- és középtávú megoldások is vannak, a helyzet kritikus, de nem reménytelen. Az egyik első lépés, ahogy azt a Szövetség is javasolta, hogy azonnal különválasztjuk a földgáz és az elektromos áram árát. Ez persze nem mindenkinek tetszik, a németek éppen arra játszanak, hogy tőkeerős ország lévén, rálicitálnak a szegényebb tagállamokra. Az árképzés átalakítása egy rövid távú megoldás, miközben hosszú távú problémával nézünk szembe. Oké, nem lesz orosz gáz, de nem tudjuk, mi lesz helyette. LNG-ből nincs elég. Idén télen talán még rendben leszünk, orosz gázzal telnek a tárolók. De jövőre mivel töltjük meg őket?! Multinacionális nagyvállalatok sora jelezte, ha Európában nem lesz elég energia, elmennek. Elviszik a termelést oda, ahol van, ahol kevésbé függenek a gáztól. Mi lesz, ha a Volkswagen elmegy?! Ha a kassai U.S. Steel tönkremegy, egyik pillanatról a másikra beszállítói hálózatával együtt ötvenezer ember kerül utcára. A sellyei Duslo jelenleg is áll. Rendben, műtrágya, mindenki tudja, hogy ezt gyárt, de közben a Duslo a kontinens egyik legnagyobb AdBlue-gyártója. Mi lesz a fuvarozókkal, ha nem indul újra a gyártás?!
Egészen apokaliptikus forgatókönyvek…
Bocsánat, ez a realitás. Az Európai Unió tagállamai egymással is versenyeznek. A skandinávok norvég gázt használnak, a spanyolok és portugálok Afrikából importálnak, miközben senki nem foglalkozik azzal, hogy Kelet-Közép-Európa érdekeit védje.
Hogy a lakossággal mi történik, az egy katasztrófa, az ipar összeomlása viszont maga az apokalipszis.
Ne zárjuk ennyire pesszimistán a beszélgetést. Van hosszú távú megoldás?
Szívesen említek párat, a Szövetségnél erre tettünk is javaslatot. Hangsúlyoznám, vannak technológiai korlátok, amelyeket egy ilyen beszélgetés keretében nincs mód kifejteni, leegyszerűsített, de átgondolt és működő alternatívákról van szó. Tetszik vagy sem, de állami ellenőrzés alá kellene vonni az erőműveket. Ez az egyik dolog, egy másik megoldás lehet például hőszivattyúra cserélni az elavult gázkazánokat, szélesebb körben támogatni a lakossági napelemek felszerelését. A lényeg, hogy csökkentsük az ország földgázfüggőségét, de ne úgy, hogy 18 fokra fűtjük az iskolákat meg a kórházakat. A célnak annak kellene lennie, hogy biztosítsuk, ne kerüljünk soha többé ilyen helyzetbe.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
