A címet egy beszédből vettem kölcsön, egy nagyon érdekes beszédből, amit Jordánia királynéja, Rania Al-Abdullach, a múlt év végén Rómában, a La Sapienzia egyetemen tartott. Az egyetem tiszteletbeli doktori címmel tisztelte meg a királynét, és ebből az alkalomból hangzott el a beszéd, ami azért különleges, mert arab uralkodó családok , aktuális politikai kérdésekről ritkán szoktak nyilatkozni.
Nem nyugati, „populista” politikust hallottak az olaszok, nem az Amnesty International egyik szószólóját, nem a különböző Békebizottságok egyik hírnökét, hanem egy muszlim vallású asszony véleményét, aki véletlenül egy arab ország királyának a felesége lett, idegen nyelveken tanult, megismerte saját világán kívül a miénket is, és volt bátorsága, nyíltam elmondani azt a véleményt, amit sokan, mindkét nagy kultúrkörben magukénak tekintenek.
A királyné őszinte szavakkal köszönte meg az Egyetem figyelmességét, és felhívta a figyelmet arra, hogy a Világnak mennyire szüksége van a hasonló intézményekre és a kollektív bölcsességre, hiszen egyesek a múltunkat akarják elpusztítani. -Természetesen a vallástalan terroristákról beszélek, akiknek minden célja az ,hogy lerombolják a civilizált világot. – mondta szó szerint – és kihangsúlyozta: Nem egyetlen ország háborúja, ez minden ország háborúja – és a továbbiakban: -Kollektív történelmünk áll a célkeresztben, a civilizációnk alapja. –Lényegében az emberiség történelme.
Miért idézek ebből a beszédből, hiszen a jordán királyné nem a mi világunk, messzi él tőlünk, egy más kultúrában, és egy idegen civilizáció képviselője. Talán éppen ezért, mert ő azok közé tartozik, akiktől mi félünk, de úgy látszik náluk is nagy a különbség vélemény, és szándék között. Igen, mi európaiak, félünk az iszlámtól, az erőltetett migráció, amivel már több, mint egy éve ijesztgetik Európát, a szakadékot, ami a három nagy monoteista kultúra között mindig is létezett, még mélyebbre és szélesebbre ásta. Huntingtont, az amerikai tudóst, annak idején, mikor megírta könyvét a Civilizációk összecsapásáról, sokan megmosolyogták. A globalizáció építői, támogatói hangosan állították, hogy a sikeres gazdasági együttműködés, és az egész világra kiterjesztett tömegkommunikáció, egy multikulturális világ jövőképét vetítik elénk, ahol vallási, nyelvi és társadalmi ellentétek már nem léteznek, civilizációs konfliktusok tehát nem valószínűek. Azóta már tudjuk, hogy a globalizáció mai formája egy nagy-nagy „melléfogás”, hazugság, félrevezetés és a világra semmi jót nem hozott. Ahogy a múlt század két torzszülött ideológiája lassan eltűnt életünkből – bár maradványait még itt-ott felfedezzük – úgy fog eltűnni a globalizáció eszméje is. A civilizációk ellentéte viszont létezik, mindig is létezett, de éppen a globalizációs tendenciák erőltetése miatt, nem közeledés jött létre, hanem a civilizációk eltávolodása, ellenségeskedés, sok helyen gyűlölködés következett, melynek csúcspontja az eszeveszett, embertelen terror.
Ne áltassuk magunkat, és ne dőljünk be az álszent, humanista ún. keresztény szlogenek állításainak. A mindennapi tapasztalat azt mutatja, hogy még az egy civilizáción belüli társadalmakban is óriásiak az ellentétek, sehol a világon nem látni igaz harmóniát, emberi megértést, sem vallási téren, legkevésbé a politikában. (Kivételnek említeném talán a buddhistákat, akik viszont aránylag kevesen vannak és politikailag jelentéktelenek.)
Európa népei évszázadokon keresztül veszekedtek, háborúztak és nem túlzás, gyűlölték egymást. Ma nagyjából csend van, a múlt század két szörnyű világháborúja után, Európa népei rádöbbentek, hogy ennek az állandó viszálykodásnak semmi értelme nincs, és ha nyugodtan, békésen akarunk élni, hogy szellemiekben és anyagiakban fejlődni tudjunk, akkor félre kel tenni, a legtöbbször mesterségesen előkapart, és felnagyított sérelmeket. A kétezer éve létező keresztény hit se volt elég erős, hogy Európa nemzeteit összekovácsolja, és egy igazi európai egységet teremtsen. A pár évtized óta létező Európai Unió egy bátor, és sikeres kezdeményezésnek indult, de ma már látni, hogy szerkezetileg nagyon törékeny. Az alaphibát egyetlen mondatba lehet sűríteni: – Az egyesülés nem egy közös eszmére, a szellemi hagyatékra, hanem gazdasági növekedésre, anyagi jólétre, a pénz hatalmára építette fundamentumát .- Ez az alap, ahogy látjuk, nagyon törékeny. A hibákat sokan látják, és orvosolni szeretnék, de ebben sincs teljes megértés. Az biztos, hogy az Unió, radikális átalakítás nélkül, mai formájában nem maradhat meg. A jelenlegi migrációs válság, a régebben létező problémák mellé, csak tetőzte az Unió válságát. A legnagyobb baj, hogy a rengeteg vita ellenére, a többség nem összpontosít az alapproblémákra.
Tudjuk, hogy az Iszlám világa bár nem idegen számunkra, de most túlságosan közel került hozzánk, a „kéznyújtási szomszédság” egyesek számára megdöbbentő. Mások, egyszerűen nem értik a folyamatot és várnak, remélik, hogy a zavaros helyzet valahogy tisztázódik, de sajnos elegen vannak, akik ezt egy normális folyamatként kezelik, hiszen szerintük ez a Világ globalizálásához tartozik.
Nos, ha sorra vesszük a különböző reakciókat, nem is csodálkozhatunk, hogy megoldások nem születnek, mert a különböző megítélések eredményeképpen az európai politikára egy teljes zűrzavar, gondolkodási káosz, és cselekvési bénaság nehezedik. A megdöbbenés, főleg azok részéről jogos, akik valamelyest ismerik történelmünket és tudják, hogy az Iszlámmal, nem annyira a vallásos, mint inkább politikai, hódító törekvéseivel, évszázadokon keresztül hadakoztunk.
Az oszmán birodalom a XIV. század óta, állandó veszedelmet jelentett a keresztény Európára, ez tény, nem vitatható. 1326-ban, Brussza város elfoglalásával, indult el egy pár száz családból álló török törzs terjeszkedése. Első vezetőjük, a dinasztia Oszmán nevű alapítója és a későbbi hatalmas birodalom, tőle kapta nevét. Alig kétszáz év után, 1526-ban, Magyarország leigázásával, már Európa közepén nyomultak előre. Az a félezer éves fegyveres terjeszkedés és hódítás, ami a kezdeti felemelkedéstől, az oszmán birodalom bukásáig végig kísérte Európa történelmét, nagy mértékben rányomta bélyegét, az európai népek szellemi, társadalmi és gazdasági fejlődésére. A történészek ezt a tényt sem vitatják, legfeljebb az iszlám kultúra kereszténységre ható, negatív, illetve pozitív hatásait illetően vannak vélemény különbségek.
Ahogy mi európaiak, közös keresztény hitünkben sem tudtunk egységet teremteni, úgy az Iszlám, mint vallás, sem tudta az arab népeket teljességgel egyesíteni. A két nagy vallási irányzat, a szunniták, és síiták, a kezdettektől ellenségesen álltak egymással szemben, és ez a tulajdonképpeni nevetséges ellentét, máig nem simult el. A mai helyzetre kivetítve, a vallási nézetkülönbségeket nagyon ügyesen kihasználják politikai, és hatalmi célok elérésére, hiszen nem hihető, hogy Irán és Szaúd-Arábia főleg nyugati egyetemeken tanult vezetőinek az a problémája, hogy a iszlám vezetését egyenesen Mohamed prófétától, vagy rokonától Alitól származtatjuk. A valódi ok, természetesen a közel-keleti olajtérség feletti hegemónia megszerzése. És itt nagy szerepet kap Amerika, az ő „szuperhatalmi ambícióival„.
Visszatérve a kérdésére, milyen veszélyt jelenthet az Iszlám Európa számára? Megismétlem; a történelmet ismerők megdöbbenése jogos, mert a történelem, ezt már láttuk sokszor, ismétli önmagát, bár a klisék változnak. A Oszmán Birodalom évszázados fegyveres hódításainak, nem annyira vallási, mint inkább politikai, és főleg területi terjeszkedési céljai voltak. Történészek feladata, hogy az európai történelem ezen szakaszát egy kicsit részletesebben politikusaink figyelmébe ajánlják. Miért ? Nos, az oszmánok sikereit a Balkánon, és általában Európában, nagyban elősegítette az akkori európai érdekek, és ellentétek bonyolult alakulása a XVI. században. Évtizedes vallásháborúk, a nagy császárok, mint a Habsburg V. Károly és a francia I. Ferenc hatalmi viaskodása, a keresztény nemzetek közötti ellentétek és viszályok, mind ezeknek köszönhető, hogy a török seregek Buda elfoglalás után, már Bécset is fenyegették. És ha ez akkor sikerül, egész Európa oszmán kézre kerül.
Mit látunk ma? Hasonló politikai széthúzást. Európában, az egységbe „beterelt” 28 állam, homlokegyenest más- és más elképzelésekkel közelíti meg a problémákat, például most a migrációs kérdést. Nem lehet véletlen, hogy a balkáni államok, és dél-kelet Európa nemzetei nagyjából közös álláspontot képviselnek. Ők, a történelmi tapasztalat alapján, jogosan védekeznek mindentől, ami az iszlámmal összefügg. Nyugat –Európa erősen amerikai befolyás alatt „szenved”. A neoliberalizmus, a globalizáció, a fogyasztói társadalom őrületei, a multikulturális elképzelések és persze a pénz bűvköre, a nyugati társadalmat rövidlátóvá, elfogulttá tette, csak saját elképzeléseit tartja helyesnek. Erre egyetlen példa; az Unió egyik „legfelsőbb„vezetője, a luxemburgi Jean – Claude Juncker azt állítja: Az európai vezetők azzal bonyolítják az életet, hogy földre borulnak a közvélemény előtt. Szóval, ennek értelmében be kell vallani, hogy a demokrácia csak egy színjáték, a nép elképzelése semmi, a népet csak hülyíteni szabad, ( és kell is ) mert az igazi döntések azok kezében vannak, akiket ezért jól megfizetnek. ( És ez feljogosítja őket, hogy a nép feje fölött döntsenek, még ha a döntés hibás is.)
Az európai emberek nagy százaléka, eltekintve a társadalmi és képzettségi különbségektől, érzi, mert józan esze azért van, hogy ez így nem jó, hogy itt valami történik, ami nem a köz, hanem csak érdekcsoportok malmára hajtja vizet.
A kulcsproblémák közül talán a legaktuálisabb, hogy eldöntsük, mi köze van Európának az Iszlámhoz és mennyiben lehet a jövőben egy ún. közös Világot elképzelni.
Történelmi tény, hogy az 1400 éve létező Iszlám szervezettsége, már a kezdeti kalifátusok idejében, és ma is, úgy a síita Iránban, vagy a szunnita Szaúd-Arábiában, a politikai rendszert a koránra építi, és az alkalmazott, érvényes jogrend, csak az iszlám szent törvénye a saria. Ennek értelmében egy igazhitű muszlim, csak Allahnak, az istenüknek, illetve a sariának tartozik engedelmeskedni. A nyugati jogrendszer számukra nem jelent semmit. Mindenkinek a hitét, a vallási elkötelezettségét tisztelni kell, de kompromisszumra ezen a téren nincs lehetőség, hogyan képzelhető el tehát a sokat emlegetett integráció ? Sehogy. Igaz, az iszlám elismeri a zsidó és keresztény vallást, de a korán tanítása kifejezetten elítéli Krisztus keresztény istenítését. Ezen a téren nincs megalkuvás.
Ne felejtsük el, hogy a nyugati kultúrkörben, tehát az európai civilizáció egészében, a francia forradalom után elindult szekularizációs folyamatok révén, az állam, a társadalom egészének az irányítása, és mindennapi élete, elkülönült az egyháztól. Ehhez hozzájárult, hogy a XX. század szörnyűségei után, az emberek nagy tömege elfordult az isteneszménytől, és elindult hódító útjára az amerikaiaktól importált modern neoliberális gondolkodásmód. Szomorú, hogy Európában már nem hivatkoznak a keresztény értékekre, az ilyesmi már lassan a „populizmus” jelzőt kaphatja.
Azon sem lehet csodálkozni, ha a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) képviselői hangosan védik az iszlám jelenlétet Németországban, és tisztán üzleti megfontolásból milliós muszlim tömegeket engednének be az országba. Ha ez nem változik, két vagy három évtized múltával pártjukat „Muszlimdemokrata Unió” névre kell hogy változtassák.
A következtetés röviden annyi, hogy nincs szükség integrációs elképzelésekre, mert muszlim tömegekre sincs szükség Európában, ezt semmiféle elmélettel vagy elképzelésekkel nem lehet alátámasztani.
Ide kívánkozik a németek „fenegyerekének”, Theo Sarazzin, egykori bankvezér és szociáldemokrata politikusnak véleménye, aki legújabb könyvében, leleplezi Merkel kancellár, és az egész jelenlegi uniós politika téves politikai lépéseit. A könyv még nem jelent meg magyarul, de egy két tézisét már lehet tolmácsolni:„ – Egy állam akkor működik a legjobban, ha társadalma a lehetőségekhez képest homogén, az emberek hasonló értékrendben gondolkodnak, és a társadalmat minden szempontból a magukénak érzik. (…) A muszlim–keresztény keveredés egy társadalmon belül minden esetben konfliktusokhoz vezethet, teljes megértés sohasem képzelhető el. (…) A német politika nem felelős a világ összes gondjáért, hanem elsősorban polgárai érdekeit kell, hogy védje. (…) A menekültek ügyét a világ közösen kell megoldja, és ezt ott helyben, Afrikában, a Közel-Keleten kell megoldani, nem a németek nyakába akasztani. (…) Azt tudjuk, hogy a befogadott muszlimok legnagyobb része nem terrorista, de magukkal hozhatják a fanatikus, fundamentalista eszméket, melyből bizonyos esetekben terrorizmus születhet. A rizikó nyilvánvaló, és nem szabad kockáztatni.”
A kérdés persze mindig az marad, hogy politikusaink mikor kezdenek, ha nem is a saját, de legalább a mások józan eszére, megítélésére hallgatni ? Félő, hogy ezt nem tehetik meg. És itt lép a képbe Amerika.
A TTIP aláírása még ebben az évben meg kell történjen! Ezt így határozták valahol, talán ott, ahol a Világot felülről, a kevesek, de nagyon erősek, irányítani szeretnék. Miért ilyen sürgős ? Egyszerű; az amerikai elnökválasztások kimenetele kérdéses, nem biztos, hogy a pénzkartell érdekei, a jövő évtől minden akadály nélkül érvényesülhetnek. Obama a kezükben van, aki sietve meg is érkezett Németországba, hogy a TTIP-et reklámozza. Egy nem régen, Erdélyben megjelent cikkemben ezt így írtam le: – Az amerikai elnök céltudatosan jött, és beszédében megdicsérte, szinte felmagasztalta a német kancellár migrációs politikáját, és a várva várt Transzatlanti Paktum iránti lelkesedését. Gyakorlatilag ez azt jelentheti, hogy az iszlám nyugodtan bekebelezheti Európát, Amerikát ez egyáltalán nem zavarja, a kereskedelmi partnerséget pedig a leggyorsabban nyélbe kell ütni, és akkor miénk a világ legnagyobb szabadkereskedelmi területe.
A TTIP -et ma már –hála istennek- nagyon sokan támadják Európában. Maga a francia elnök is kijelentette, hogy Franciaországnak nem kell az egyezmény. A németek viszont támogatják, egyszerűen azért, mert az egyezmény óriási lendületet adhatna a német autóiparnak. A brüsszeli illetékesek alá is írják, ha nem történik valami igazán radikális. Egy ilyen „radikalizmus” csak alulról indulhat, a kisebb ellenzéki pártok, civil szervezetek, szakszervezetek szervezésében. Még nem késő! A TTIP tárgyalások teljesen titokban folynak, részleteket egyszerűen nem lehet megtudni, de ami eddig kiszivárgott, az is elég, hogy kimondjuk, az egyezmény Európa önállóságát veszélyezteti, és az életszínvonal, a jólét emeléshez semmi köze.
A Szabadkereskedelmi Egyezmény valószínűleg az Egyesült Államok geopolitikai külpolitikájának a szerves része. Ennek értelmében az orosz terjeszkedést csak akkor lehet lefékezni, ha az Európai Uniót gazdaságilag kézben tarthatják, és ennek legjobb eszköze a TTIP.
2016 –nak még csak az első felén vagyunk, de az események villámgyorsan gördülnek előre, és mire ez a cikk megjelenik – május végéig- még sok minden történhet. Brüsszel támadása és zsarolási szándéka, a migránsok elosztásáról, egyelőre kelet-európai ellentámadásba ütközött, de a sikerhez egy szélesebb összefogás szükséges. Ebben a kérdésben, mint a többiben is, sajnos hibásan, még mindig az ún. politikai hovatartozás kapja az egyik főszerepet. Mérhetetlen butaság. A magyar ellenzék például, eddig semmiféle építő javaslattal nem állt elő, egyedüli tevékenysége, hogy a kormány, bármely elképzelését, és intézkedését megtorpedózza. Ha a kvóta ügyben tervezett népszámlálást nem is támogatja, legalább ne tegyen ellenlépéseket. Ha ezt megteszi, megjósolom, még az pár százaléknyi magyar választó is eltávolodik tőlük, akik eddig ragaszkodtak a baloldalhoz. Hülyeséget és rosszindulatot, egy normál baloldali nem támogathat.
Ahogy Európára, úgy természetesen az egész Kárpát –medencére, és így a magyarságra is nehéz idők következnek. Ezt nem ijesztgetésnek szántam, sajnos a zavaros világpolitikai események fejleményei ezt látszanak igazolni. Tudom, hogy illúzió, és „utópia”, de azért mégis meg kellene kísérelni; dolgozzunk végre együtt a magyarság érdekében. Ne az legyen a fő cél, hogy a kormányt mikor és milyen módon váltsuk le, hogy a miniszterelnököt, aki jól, vagy rosszul mégis csak teszi a dolgát, hogyan tudjuk sarokba szorítani és lejáratni, de az se legyen már mindennapos, hogy a másképpen gondolkozót, naponta lehordjuk piszkoljuk és elküldjük melegebb éghajlatra. Mert a magyar médiában ez napirendi pont. Nem, nem ez az igazi politikai tevékenykedés. Maradjunk csöndesebbek, belátóbbak, és valljuk be, hogy nem mi vagyunk a legokosabbak, lehet, hogy a másiknak is lehet valami igaza. Néha az utánaengedés, az alázat és a másik megbecsülése, még ha ellenfél is, többre visz, mint az állandó harciaskodás. Ezek az élet íratlan szabályai.
A magyarság szellemi tartaléka kifogyhatatlan, de nagyon csínján kell vele bánni, mert nem vagyunk sokan, inkább kevesen. Ez a maroknyi „csapat” ha összefogna, a teljesítmény megsokszorozódhatna.
És most a végén, visszaugrok a jordán királyné beszédéhez. Mondhatni, hasonlóan gondolkozik, mint a nyugati értelmiség, még józanul gondolkodó elitje. Ő tudja, amit Huntigton is tudott és hangoztatott, hogy a civilizációk összecsapásban nincsenek győztesek, csak vesztesek. Ő azt is tudja, és kimondja, hogy semmiféle gaztettet nem lehet a vallással igazolni. Igen, ez így igaz, és ez ellen kell mindkét oldalnak összefogni.
Az emberiség igai értékeit a józanul és közösen gondolkodóknak kell megvédeni, talán ezért reméli a királyné, hogy elérkeztünk az emberiség fordulópontjához.
A muszlim vallású királyné beszéde remélhetőleg őszinte volt!
Hollai Hehs Ottó, Németország
Megjelent a KAPU folyóirat májusi számában
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
