Az Egyesült Államok venezuelai fellépése elkerülhetetlenül hatással lesz a kelet-ukrajnai békefolyamatra, bár a pontos következmények egyelőre tisztázatlanok. Mivel Oroszországban jelenleg zajlik a „téli szünet” az ünnepek miatt, a Kreml valószínűleg erre hivatkozva kerüli a gyors hivatalos reakciókat. A felszín alatt azonban stratégiai újraértékelés zajlik.
Az Intellinews cikke szerint Moszkva várhatóan úgy értékeli a helyzetet, hogy Washington pontosan azt teszi, amit az orosz vezetés régóta jogosnak tart saját maga számára a térségben. Ez a felismerés ahhoz vezethet, hogy a Kreml nem látja szükségét a kompromisszumoknak, és folytatja katonai céljainak megvalósítását. Az érvelés szerint, ha az USA érvényesítheti akaratát a szomszédságában, Oroszország is joggal teszi ugyanezt.
Az amerikai hadsereg számára Venezuela egy új műveleti színteret jelent, ami stratégiai váltást igényel. Donald Trump valószínűleg fokozni fogja a nyomást – fenyegetések és ösztönzők formájában – mind Kijev, mind Moszkva irányába. A cél a konfliktus gyors lezárása lehet, hogy az amerikai katonai erőforrásokat felszabadíthassák az új feladatokra.
Új stratégiai prioritások és a „közeli külföld”
A mostani események pontosan illeszkednek a felülvizsgált amerikai nemzetbiztonsági stratégiába. Ez a dokumentum a regionális biztonságot – gazdasági és kereskedelmi szempontból is – helyezi előtérbe. Moszkva ezt úgy értelmezi, hogy az Egyesült Államok hallgatólagosan elismeri: más nagyhatalmaknak is vannak hasonló biztonsági prioritásaik a saját „közeli külföldjükön”.
Ez az értelmezés magyarázhatja a globális geopolitikai mozgásokat is. Nem véletlen, hogy Kína nagyszabású hadgyakorlatot tartott Tajvan körül nem sokkal az új amerikai stratégia közzététele után. Hasonlóképpen Szaúd-Arábia is határozottabban lépett fel Jemennel szemben, követelve az Egyesült Arab Emírségek kivonulását. Minden nagyhatalom igyekszik megszilárdítani ellenőrzését saját stratégiai érdekszférája felett.
Mit jelent ez az ukrajnai konfliktusra nézve?
A washingtoni retorika keménysége nem változott, de a fókusz áthelyeződött. Az amerikai erőforrások végesek, és a figyelem most Kolumbia, Venezuela és Kuba, valamint Izrael támogatása és Kína feltartóztatása felé fordul.
Ebben a helyzetben a Trump-adminisztráció valószínűleg nagyobb erőfeszítéseket tesz majd a kelet-ukrajnai konfliktus lezárására.
Moszkvát ugyanakkor felbátoríthatja az amerikaiak venezuelai akciója. Egy orosz tisztviselő máris feltette a kérdést: „Hogyan kritizálhatja az USA Oroszországot érdekei védelméért a közel külföldön, amikor Washington nyíltan ugyanezt teszi?” Ha a Kreml úgy ítéli meg, hogy Washington elkötelezettsége csökken Ukrajna iránt, és a további szankciók kockázata mérséklődik, kevésbé lesz hajlandó területi engedményekre.
Fennáll a lehetősége annak is, hogy Kijev és az európai vezetők tartanak az amerikai támogatás csökkenésétől. Ez a félelem arra ösztönözheti őket, hogy kompromisszumokat kössenek Moszkva javára, cserébe az amerikai részvétel fenntartásáért. Orosz szemszögből nézve akár az is felmerülhet, hogy a venezuelai befektetéseiket ért károkért cserébe engedményeket várnak a Donbaszban.
A BRICS erősödése és az olajpiac
Az amerikai lépés várhatóan megerősíti a BRICS-csoportot és növeli annak vonzerejét a Globális Dél országai számára. Washington üzenete egyértelműnek tűnik: a „Nyugat” elsősorban saját érdekeit nézi. Ez megerősíti Moszkva és Peking narratíváját, miszerint a fejlődő országoknak össze kell fogniuk közös érdekeik védelmében.
Az olajárra rövid és középtávon nem várható jelentős hatás. Bár Venezuela rendelkezik a világ legnagyobb olajtartalékaival, ez nagyon nehéz nyersolaj, amelynek feldolgozása speciális finomítókat igényel. Ráadásul a készletek az Orinoco-medence érzékeny környezeti területén fekszenek, így a kitermelés bővítése súlyos környezetvédelmi aggályokat és tiltakozásokat váltana ki.
Körkép.sk
Nyitókép forrása: SITA/Dmitry Astakhov, Sputnik, Government Pool Photo via AP
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
