Benjamin David Münchenben él. Negyven éves, és már besokallt a napi dugóktól, amit munkába menet és hazafelé abszolválnia kellett. Az út tele van agresszív sofőrökkel, végeláthatatlan kocsisorban kell araszolni a nyári forróságokban is.
Két évvel ezelőtt radikális lépésre szánta el magát. Új közlekedési formát talált a munkahelyére. Reggelente kisétál a folyópartra, fürdőnadrágot vesz fel, beugrik a vízbe és két kilométeren keresztül hagyja magát utaztatni a sodrással egészen a városközpontig.
A célja úgy néz ki bevált. Sikeresen kikerüli a csúcsforgalmat, miközben pihenni is tud. Egyedüli segédeszköze a gumipapucs, hogy nehogy megsértse a lábát a vízbe dobált mindenféle tárgyaktól. Maga a folyó azonban rendkívül tiszta, bár néha előfordul, hogy hideg. Mivel az Alpokban ered, így hőmérséklete általában 14 – 22 fok közötti.
„Az emberek mindenféle dolgot dobálnak a vízbe, még kerékpárt is,“
mondta a Die Zeit német hetilapnak. A nem mindennapi közlekedés során egy vízhatlan táskát is használ, melybe öltönyét, okostelefonját, tízóraiját és számítógépét pakolja.
A táska egyúttal afféle bója is, mely a vízfelszínen tartja őt. Belekapaszkodhat, miközben viszi a sodrás. A két kilométeres út nyugodt tempóban mindegy fél órát vesz igénybe. Ha siet. 10 perc alatt is be tud érni.
„Tökéletes megoldás a túlzsúfolt utakra,“
magyarázza.
Benjamin történetét a Trend hetilap dolgozta fel.
Körkép.sk
Nyitókép: welt.de
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »