Elbúcsúztak minden norvégok nagyapjától Mellár Dávid2026. 09. 14., h – 16:52
Több százezren sorakozott fel az oslói utcákon, hogy szeptember 9-én utolsó útjára kísérjék V. Harald norvég királyt, aki harmincöt éven át állt a skandináv ország élén. A tizenkét napos gyászidőszakot követően a néhai uralkodót az oslói katedrálisban búcsúztatták, majd az Akershus-erődben helyezték végső nyugalomra. Helyszíni tudósítás Oslóból.
Szomorú napra virradt szeptember második szerdáján Oslo: tizenkét nappal V. Harald halála után a norvégok búcsút vettek a harmincöt éven át uralkodó, 89 éves korában elhunyt királyuktól. A gyász azonban már augusztus 28-án kezdetét vette, amikor az oslói királyi palota bejelentette, hogy a király reggel 6 óra 35 perckor életét vesztette az Oslói Egyetemi Kórházban, ahol több mint egy hete hemolitikus anémiával, vagyis súlyos vérbetegséggel és bakteriális véráramfertőzéssel kezelték. Az utolsó napokban már lehetett tudni, hogy nagy a baj, mert az udvar arról számolt be, hogy V. Harald „rendkívül súlyos” állapotban fekszik kórházban. Betegsége miatt felesége, Szonja királyné és fia, a most VIII. Haakonként trónra lépett koronaherceg minden királyi kötelezettségüket lemondták, és a királyi család többi tagjával együtt összegyűltek az ágyánál. A rendkívüli helyzetre tekintettel Jonas Gahr Store norvég miniszterelnök is lemondta Németországba tervezett állami látogatását.
Már előre látható volt, hogy Harald király állami temetése miatt jelentős tömegre és fokozott biztonsági intézkedésekre lehet számítani a hétszázezer lakosú fővárosban. Az eseményre az összes regnáló európai királyi család magas rangú tagjai mellett a három európai szuverén hercegség feje – a monacói uralkodó, a luxemburgi nagyherceg és a liechtensteini herceg – is részt vett. A világ egyetlen, hatalmát megőrző császári családját pedig Fumihito japán koronaherceg – Naruhito császár fivére – és felesége, Kiko hercegné képviselte Oslóban. „Állami delegációk” – már a temetést megelőző nap délelőttjén ezt lehetett olvasni az oslói repülőtér egyik poggyászfelvevőjénél elhelyezett kijelzőn. A királyok és királynők, koronahercegek és koronahercegnők, valamint egykori uralkodók éppúgy folyamatosan érkeztek, mint a politikusok, majd a rájuk váró buszokra kísérték őket, és rendőri felvezetéssel vitték őket belvárosi szállodáikba. (Az ilyen buszos szállítás a hasonló, kiemelt biztonsági intézkedéseket igénylő eseményeken bevett gyakorlat, amely a forgalom zavartalanságát és a biztonság garantálását szolgálja.) A legtöbb előkelő vendéget – köztük a svéd, a spanyol és a görög uralkodócsaládot, valamint Vilmos walesi herceget, a brit trónörököst – a Storting, az oslói parlament mellett álló Grand Hotelben szállásolták el. A temetés iránti rendkívüli érdeklődésre pedig már abból is következtetni lehetett, hogy még a búcsúztatás előestéjén is virágárusok várták a Nemzeti Színház metrómegállónál, a Studenterlunden parkban felszínre érkezőket.
„Köszönet mindenért!”
Onnan néhány méterre, a kisebb emelkedőn álló palota előtt a gyászolók valóságos virágtengert hoztak létre. A földre elsősorban fehér, piros, rózsaszín és sárga rózsák kerültek, de hortenziák, napraforgók, krizantémok és más vágott virágokból összeállított csokrok is sorakoztak egymás mellett. A legtöbb rajzon és emléklapon ugyanaz a rövid üzenet szerepelt: Takk for alt! – „Köszönet mindenért!”, amely szépen rímelt a király mellett ötvennyolc évet házasságban töltő Szonja királyné – a világsajtóban és az interneten is rendkívüli figyelmet kiváltó – koszorújának feliratára: Takk for et godt liv!, azaz „Köszönet a jó életért!”.
Volt, aki egy fából készült síléccel búcsúzott, amelyre szintén norvégul írták rá: Takk for at du elsket skisporten, vagyis: „Köszönjük, hogy szeretted a sísportot”. A síléceket a norvég zászló színeiben pompázó szalaggal kötötték át. A gesztus találónak bizonyult: Harald király nemcsak a sísport nagy rajongója volt, hanem három olimpián, 1964-ben, 1968-ban és 1972-ben is vitorlázóként képviselte Norvégiát, és egészen nyolcvanöt éves koráig versenyzett világbajnokságokon. Alapító elnöke volt a Norvég Vitorlás Szövetségnek, haláláig pedig a Nemzetközi Vitorlásszövetség, az utóbb World Sailing néven működő nemzetközi szervezet tiszteletbeli elnöki tisztségét töltötte be.
A legszembetűnőbbek azonban a gyermekrajzok voltak: megszámlálhatatlanul sok sorakozott a virágok között. Láttuk, amint két kisgyermek egy vasalható gyöngyökből készült, a norvég zászló előtt ábrázolt Harald királyt megjelenítő, bekeretezett portrét helyezett el a csokrok között – közösen, hiszen közösen készítették. Más gyermekek szüleitől azt tudtuk meg, hogy az iskolában rajzoltak és színeztek az elhunyt királyról, sőt emlékfalat is készítettek, hasonlóan azokhoz, amelyek a város több pontján is létrejöttek.
– Ma érkezett az üzenet az iskolából és az óvodából, hogy egyperces néma csenddel emlékeznek meg Harald királyról, a temetést pedig közvetíteni fogják a termekben. Ezt persze nem kötelező nézni, csak annak, aki szeretné. Aki nem szeretné, annak ugyanúgy lesznek foglalkozások, mint máskor – mesélte lapunknak egy szülő a temetés előtti estén. Alig értette, miért kérdezzük meg kétszer is, mit jelentett a király a gyermekei számára. Végül ő és több szülő is úgy fogalmazott: V. Harald a gyerekek szemében a szeretett és tisztelt, kedves nagyapa megtestesítője volt.
A palotához vezető emelkedőn, jobbra, Márta norvég koronahercegné – az elhunyt uralkodó svéd királyi házból származó édesanyja, aki korai halála miatt sosem lehetett királyné – szobrát is virágok borították. Az emlékműtől kanyargott az a hosszú sor is, amely Harald állami ravatalához vezetett a palota oldalában álló királyi kápolnába. A néhai uralkodó ravatalánál több mint 46 ezren rótták le kegyeletüket, naponta mintegy ötezren búcsúztak tőle. Kedd este azonban már sokan nem jutottak be: fél hat után újabbakat nem engedtek a sorba.
A koporsót a norvég uralkodói zászló fedte: a vörös alapon arany, koronás oroszlán Szent Olaf ezüst pengéjű bárdját tartja a mancsában, amely a norvég identitás egyik fontos történelmi jelképe. A koporsón a királyi korona nyugodott, amellyel 1908 óta már nem koronázzák meg az új uralkodókat, akik ehelyett a Stortingban tesznek esküt az alkotmányra. A ravatal négy sarkánál katonák álltak mozdulatlan díszőrséget, a koporsó két oldalán és a mögötte lévő lépcsőkön pedig elegáns, kizárólag fehér virágokból kötött koszorúk és csokrok sorakoztak. A koporsó előtt V. Harald legmagasabb fokozatú érdemrendjeit és vállszalagjait állították ki.
Az egész főváros elbúcsúzott
Magán a temetés napján csak lassan lehetett eljutni a kortézs útvonalához: a Karl Johans gate környékén számos utcát lezártak, a Tollbugata és a Kirkegata kereszteződésénél pedig meg kellett várnunk, amíg elhalad előttünk a Norvég Királyi Haditengerészet matrózainak, újoncainak és katonazenészeinek menete, miközben a helyszínt biztosító, fekete gyászszalagos rendőrök kedvesen és barátságosan megállásra kértek minket. A Stortingtól pedig már reggel tíz órakor sor állt a palotáig, pedig a temetési menet délben kezdődött.
Az események egy szűk családi körben tartott gyászmisével kezdődtek a palota kápolnájában. Délben a fegyveres erők huszonegy díszlövést adtak le az ország különböző pontjairól. A többszázezres tömeg abban a pillanatban egyszerre némult el a XIV. Károly János svéd királyról elnevezett sugárúton, amelynek mentén fekete-arany szegélyű díszoszlopok álltak, amelyek V. Harald monogramja szerepelt. Ilyen hidegrázóan szép élményben legutóbb II. Erzsébet brit királynő temetésén volt részünk, amikor a koporsót kísérő menet elindult, a The Mall sugárúton és a Hyde Parkban összegyűlt, több mint egymilliós tömeg egyszerre némult el. Aztán ezen a tiszta, napsütéses, szárnyaló, fehér gomolyfelhőkkel teli égbolt alatt a gyászmenet felvezetőiként megérkezett az oslói rendőrség lovas egységének négy női egyenruhás tisztje, majd felcsendült a katonazenekar méltóságteljes búcsúztatója: kürtök és harsonák mély akkordjai. Letelt az egyperces néma csend, és az emberek nem kezdtek el beszélni, fojtott, halk mormogás váltotta fel a korábbi beszédet.
V. Harald koporsóját egy fekete Mercedes-Benz terepjáró vontatta. A királyi lobogóval letakart koporsón hatalmas fehér virágcsokor feküdt. A jármű két oldalán magas rangú katonai díszkíséret haladt, mögötte pedig a norvég királyi család: VIII. Haakon, jobbján fiával, Sverre Magnus herceggel, balján pedig leányával, Ingrid Alexandra koronahercegnővel, valamint nővérével, Márta Lujza hercegnővel. A Glücksburgok mögött – a tömeget pásztázó testőrök és biztonsági tisztek kíséretében – meghívott külföldi uralkodók, hercegek és államfők haladtak, többnyire tengerészeti díszegyenruhában vagy sötét öltönyben. A gyalogos menet mögött sötétített üvegű fekete Audi limuzin gördült lassan, benne Szonja királynéval és Mette-Marit királynéval. A menet a palotától az oslói dómig haladt, ahol a televízióban is közvetített gyászszertartást tartották. A város számos pontján – köztük a parlament előtt, valamint a központi pályaudvar és az Operaház közötti szakaszon – óriáskivetítőkön, néma csendben követték az eseményt a gyászolók.
A szertartás alatt különböző felekezetek képviselői gyújtottak gyertyát, Viktória svéd trónörökös – Harald király keresztlánya – Assisi Szent Ferenc imáját olvasta fel, a norvég miniszterelnök pedig megindító beszédet mondott. A szertartást követően a menet az oslói kikötő mellett álló középkori Akershus-erődhöz vonult, élén VIII. Haakon királlyal, akit a két másik skandináv monarchia feje, XVI. Károly Gusztáv svéd király és X. Frigyes dán király kísért gyalogosan. V. Haraldot zártkörű ceremónia keretében, a régi erőd kápolnájának kriptájában helyezték végső nyugalomra. Nem sokkal később az új uralkodói pár és gyermekeik, valamint az özvegy királyné megjelent a palota balkonján. A király halála óta félárbocra eresztett uralkodói lobogót ekkor a teljes árbocon lengő állami zászló váltotta fel.
Az egység megtestesítője
A hetvenhárom éves Olaf Overland nyolc unokájával érkezett V. Harald király temetésére. A vidéken élő nyugdíjas kora reggel indult útnak, hogy már délelőtt fél tízkor helyet találjon a palota és az Oslói Egyetem közötti útszakaszon. „Azért szerettem volna mindezt látni, mert a király olyan volt, mint az édesapja, Olaf, aki nagyon jó uralkodó volt. Pontosan olyan ember volt, mint én, hiszen engem is Olafnak hívnak, mint őt” – nevetett. „V. Harald jó király volt, minden cselekedetét a Norvégiáért való tenni akarás hatotta át. Alt for Norge – ez volt a mottója, mint az apjának, és most a fia is ezt vette fel. Láttuk és hallottuk is, hogy e szerint élt egy életen át” – tette hozzá. Mint kiemelte, VII. Haakon és felesége, Mette-Marit királyné iránt is szimpátiát érez, és sikeres uralkodói éveket kíván nekik.
Hasonlóan vélekedett a parti őrségnél szolgáló két húszéves katona, Mille és Simon is. „Most katonai egyenruhában vagyunk itt, de nem hivatalos minőségben. Egyikünk sem találkozott az elhunyt királlyal, de ez különleges, nagy nap: megtiszteltetés, hogy a részesei lehetünk. Nem tudjuk, mi a monarchia népszerűségének pontos oka, de a királyunk igazán melegszívű ember volt, akit mindenki tisztelt” – mondta Mille.
Mattea Liljan egy, a főváros közelében fekvő településről származik, jelenleg Oslóban él. A húszas éveiben járó lány a temetésen hagyományos népviseletet, bunádot viselt, annak az országrésznek a jellegzetes változatát, ahonnan édesanyja származik. „Úgy éreztem, hogy ez egy nagyon fontos esemény. Csak ritkán történik olyan, hogy királyi temetés van, és tisztelegni akartam a király előtt” – fogalmazott. Harald királyt azért tartotta rendkívül népszerűnek, mert mindenkinek megengedte, hogy az legyen, aki lenni szeretne. „Érzelmeket mutatott, és a nép úgy érezhette: ő is egy közülük.”
Haakon királyról és Ingrid Alexandra koronahercegnőről elmondta: várhatóan mindketten továbbviszik az elhunyt király örökségét. „Mindketten nagyszerű uralkodók lesznek!” – jelentette ki. Bár a norvég közvéleményt megosztja Mette-Marit királyné, Mattea szerint ez azt is mutatja, hogy normális, esendő ember, aki hibázhat. „Éppen azt húzza alá, hogy olyan, mint mi. Van egy találó kifejezésünk erre: folkelig, vagyis közvetlen, a néphez közel álló” – mondta.
Szintén bunádot viselve jelent meg a tömegben a tizenkét éves Marte Stensvold, aki ötvenéves édesapjával, Hans Jorgen Stensvolddal érkezett. „Azért éreztem úgy, hogy el kell jönnöm, mert jó király volt és még a kórusban is énekelni fogok az esemény egy pontján” – mondta a lány. „Hogy miért jöttünk ki? Mert a királyunkról van szó!” – tette hozzá a szülő. De ha az uralkodónk meghal, kötelező eljönnünk a temetésére? „Nem, de mindenki érzi, hogy itt a helye!” – folytatta a lány.
„Amikor a nép megosztott volt, képes volt megszólítani az embereket, hatni rájuk, és felszólalt a társadalmi igazságtalanság ellen, az integráció és az elfogadás mellett. Évről évre népszerűbb és egyre személyesebb lett királyként, az emberek pedig már-már úgy érezhették, jól ismerik” – részletezte az apja. Mint felidézte, a monarcha édesapja, Olaf király is hasonlóan népszerű volt Norvégiában. „Folkekongen, vagyis »a nép királya« volt a beceneve, és egyszer még az évszázad norvégjának is megválasztották. Persze, a király külön él a civilektől, de amikor egy olajsztrájk miatt az autókat nem lehetett használni, ő is felszállt a tömegközlekedésre, hogy elmehessen síelni. Ismert a fénykép, amelyen a döbbent ellenőr a jegyét kéri. Valaki megkérdezte tőle, nem fél-e a tömegben, mire azt felelte: miért félne, hiszen négymillió testőre van.”
Szóba kerültek a norvég királyi családot az elmúlt időszakban megrázó botrányok is: Mette-Marit királyné egykori ismeretsége az elítélt amerikai szexuális bűnöző Jeffrey Epsteinnel, valamint első házasságából származó fia, Marius Borg Høiby büntetőügye. „Volt néhány megosztó ügy az elmúlt években, de jó sorsot remélek nekik” – mondta Stensvold, míg lánya szerint az új generáció képviselői nagyon szimpatikusak és rendesnek tűnnek.
A huszonhat éves, mérnökként dolgozó Une Fjerdingstadnak csak ki kellett lépnie a Kirkegatán található otthonából, hogy lássa a halotti menetet. „Kötelességemnek éreztem, hogy itt legyek. Ma nem dolgozom, félnapos szabadságot vettem ki, hogy elbúcsúzhassak tőle” – fogalmazott. V. Haraldot a kedvessége és a nép iránti alázata miatt méltatta. Une monarchistának vallja magát, bár mint mondja, nehéz megmagyaráznia, miért. „Ebben nőttem fel, de úgy érzem, sokkal különlegesebb egy olyan országban élni, ahol király van, mint egy olyanban, ahol elnök. Úgy látom, a monarchia a fiatalok körében is népszerű, bár most néhány körülmény miatt megosztó. Abban azonban biztos vagyok, hogy mindannyian szeretjük az új királyt, ezért remélem, a monarchia örökké megmarad” – mondta. Mette-Marit királynéról úgy fogalmazott: szerinte mindenkinek jár egy második esély, és mivel augusztus 28. óta ő Norvégia királynéja, tisztelettel viseltetik iránta, függetlenül attól, mi történt a múltban.
Kevésbé elnéző Haakon király feleségével Yasmin Alonzo Ullestad, aki a nyugat-norvégiai Stavangerből származik, jelenleg pedig nyelvészetet tanul az Oslói Egyetemen. Mette-Marit királyné megítélésében jóval kritikusabb, szerinte a királyné több kérdésben is rosszul kezelte a helyzetet, és az Epstein-botrány kirobbanásakor nem vállalt megfelelő felelősséget. „Az új királynénk nagyon beteg. Azt hiszem, sok olyasmit tett, amit nem kellett volna, és sokkal jobban kellett volna kezelnie az egészet, amikor az Epstein-ügy kirobbant. Ugyanakkor, még egyszer mondom, nagyon beteg. Bárhogy is érzek iránta, vagy bárhogy érez a közvélemény – például sokan mondják, hogy egy ilyen ember nem lehet a királynénk –, sajnos ez a probléma már nem tart sokáig.”
Az V. Harald temetésén való részvételében azonban nem volt kérdés. „Ez a király temetése, le kell rónunk a tiszteletünket. Ilyen esemény nem történik gyakran. A közösségi megmozdulásokat is nagyon szeretem: jó részese lenni annak, hogy mindenki félreteszi a saját dolgait, és együtt fejezzük ki a tiszteletünket és a hálánkat” – mondta, kiemelve: két barátja is elkísérte.
„Sok olyan embert ismerek, aki ideológiai alapon ellenzi a monarchiát, mégis kedveli a királyi családot. Talán én is pozitívabban viszonyulok hozzá, mint sok barátom, bár ez nem magának az intézménynek vagy a hagyománynak köszönhető. A néhai király egyértelműen a kedvencem volt. Nehéz megmondani, miért volt ennyire népszerű, talán azért, mert az évek során sok olyasmit mondott, ami jólesett nekünk. Valódi egyesítő erő volt: közelebb hozta egymáshoz az embereket, és talán ő volt a legkevésbé megosztó közülük.”
A szegedi származású Marosi Izabella, aki három éve él a norvég fővárosban, úgy látja, a királyi család sosem érezteti az emberekkel, hogy fel kell nézniük rájuk azért, mert a Glücksburg-ház tagjai. „Azért működik a monarchia, mert megtalálták azt az egyensúlyt, hogy nem szólnak bele az emberek mindennapjaiba, nem tekintélyuralmi alapon működnek, ugyanakkor a nyilatkozataikból és a sajtóból pontosan látjuk, mivel foglalkoznak. Teszik a dolgukat, számos ügyben felszólalnak. A koronahercegnő például katonai kiképzést kapott, és miközben védik a magánéletüket, rengeteg minden mutatja, hogy ők is letesznek valamit az asztalra, ahelyett, hogy csak élnének, mint Marci Hevesen” – mondta.
Harald temetésén magyarként különösen megérintette, hogy a tömeg sokszínű volt. Mint mondta, a néhai király is gyakran hangsúlyozta, hogy a norvég társadalom sokféle háttérrel rendelkező emberekből áll, és rendszeresen felszólalt a kirekesztés ellen. Nem tartotta meglepőnek, hogy ennyien vettek részt a búcsúztatáson. „Kicsit olyan volt, mint egy május 17-i parádé: mindenki kimegy az utcára, mosolyognak egymásra, és egy emberként vannak jelen. Bár korábban mindig magasabbra mérték, a monarchia támogatottsága mostanában hetvenszázalékos a társadalomban, de még azok is elismerik a királyi család munkáját, akik nem értenek egyet magával az intézménnyel.”
Henriette Rodal újságíró, aki Harald király halálát követően a gyászidőszakról és a temetésről tudósított, arról beszélt lapunknak, hogy Oslo most jóval zsúfoltabb a megszokottnál, az emberek pedig szorosabban összetartanak, a szomorúságban is osztoznak. Ez egészen más közösségi élmény, mint amikor júliusban, a labdarúgó-világbajnokság idején együtt szurkoltak a norvég válogatottnak.
„Harald király összefogta az embereket, modernizálta az egész királyi családot és a palotát. Őszintén beszélt a nyilvánosság előtt: éppen tíz éve annak, hogy nyíltan kiállt a menekültek és az LMBTQ-emberek mellett egy híressé vált beszédében. Akkor azt mondta: »A norvégok között vannak lányok, akik lányokat szeretnek, fiúk, akik fiúkat szeretnek, és lányok és fiúk, akik egymást szeretik.« Ha bárhol természeti katasztrófa történt, mindig elment a helyszínre, és az emberek úgy érezték, hogy egy közülünk. Mindig azt mondtuk: Harald király Norvégia nagyapja.”
Rodal szerint ez a bizalom az új uralkodóval szemben is érezhető. A norvégok bíznak abban, hogy Haakon király jól végzi majd a munkáját, és Ingrid Alexandra koronahercegnőt is támogatják. „Haakon az intézmény és a család további modernizálását ígérte, amit szintén várnak tőle. Az emberek azt is fontosnak tartják, hogy a királyi család továbbra is két lábbal a földön maradjon” – húzta alá.
Az egész világsajtót bejárta az a megrázó kép, amelyen Asztrid norvég hercegnő, V. Harald nővére kerekesszékben ül a néhai uralkodó koporsója előtt a ravatalnál, valamint azok a temetésen készült felvételek, amelyeken az általa szeretett királyok – testvére, V. Harald, apja, V. Olaf és nagyapja, VII. Haakon – királyi rendjeleit viselve, meredten nézi öccse koporsóját. A kilencvennégy éves hercegnő szeptember 11-én, két nappal azután, hogy részt vett a gyásszertartáson, elhunyt – jelentette be a királyi palota.
A hercegnő temetésének költségeit az állam viseli, Norvégia-szerte pedig félárbócra eresztik a zászlókat. Asztrid volt az 1957 és 1991 között uralkodó V. Olaf király utolsó életben maradt gyermeke, halála után pedig a szintén 1932-es születésű Anne Abel Smith lett Viktória brit királynő legidősebb élő leszármazottja.
1954-ben, 22 évesen lett Norvégia „first ladyje” – de facto királynéja –, édesanyja, Márta koronahercegné halála után. V. Olaf nem nősült újra, Asztrid pedig bátyja 1968-as házasságáig töltötte be ezt a szerepet. Férje, Johan Ferner üzletember 2015-ben hunyt el, öt gyermekük született. A csivavákat kedvelő hercegnő, aki később Wilma nevű kutyájával az ölében mozgáskorlátozottan is rendszeresen részt vett királyi eseményeken, számos jótékonysági szervezetet támogatott.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
